Fővárosi Állat- és Növénykert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A Fővárosi Állat- és Növénykert Magyarország legrégebbi és legnagyobb gyűjteménnyel rendelkező állatkertje. 1866-os megnyitásától egészen az 1950-es évekig, az első vidéki állatkertek megalapításáig az ország egyetlen állatkertje volt. Az állat- és növénykertként működő intézmény az ország egyik leglátogatottabb kulturális közintézménye: évente 1-1,1 millió fő keresi fel látogatóként. A korszerű állatkertek többségéhez hasonlóan fő tevékenységi köre a természetvédelem, az oktatás, a természetközeli szabadidős program biztosítása, valamint a tudományos kutatás. Történetéből, és ezzel összefüggő sajátosságaiból adódóan további célkitűzései közé tartozik a kulturális örökség védelme és gazdagítása is. Budapest XIV. kerületében, a Városligetben, az Állatkerti körút 6-12. szám alatt található. Területe 1986 óta természetvédelmi terület. Egyéb elnevezései: Pesti Állatkert (1866-1873); Budapesti Állatkert (1873-1907); Székesfővárosi Állatkert (1907-1912); Székesfővárosi Állat- és Növénykert / Budapest Székesfőváros Állat- és Növénykertje (1912-1948); Budapest Főváros Állat- és Növénykertje (1948-2001).

Tartalomjegyzék 1 Fekvése, területe 2 Története 2.1 Előzmények 2.2 Alapítás 2.3 Biztató kezdetek, lehangoló folytatás 2.4 A „Serák-korszak” 2.5 Csőd és átépítés 2.6 Az Állatkert igazgatói 3 Műemléki környezet 3.1 Építéstörténet 3.2 Jelenlegi épületek 3.3 Képzőművészeti alkotások 4 Élő gyűjtemény 4.1 Zoológiai gyűjtemény 4.2 Állattartási körülmények 4.3 Botanikai gyűjtemény 5 Szolgáltatások 6 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése, területe

Az Állatkert 10,7 hektárnyi területe a Városliget északnyugati végében fekszik. Északnyugatról és északról a Nyugati pályaudvart a Rákosrendezővel, illetve a városligeti vasúti leágazással összekötő vasúti pálya, északkeletről a Varannó utca, keletről az Állatkerti körút, délkeletről az Állatkerti út, délnyugatról pedig a Dózsa György út határolja. Közvetlen szomszédságában található a Vidám Park, a Fővárosi Nagycirkusz, a Gundel Étterem és a Bagolyvár Étterem, valamint a Szépművészeti Múzeum.

A jelenlegi területet határoló utak közül az alapításkor egyedül a vasútvonal létezett (azt 1842-ben létesítették), az összes többit már az Állatkert alapítása után, nagyrészt a kert területének rovására alakították ki. Az Állatkertből hasítottak ki területet a Vidám Park egy részéhez (eredetileg a Hermina út és a Mohács utca hossztengelyének vonalában volt a kert északkeleti határa), de a Fővárosi Nagycirkusz és a két szomszédos étterem területe is az Állatkerthez tartozott egykor. Mi több, a Széchenyi Fürdő területét eredetileg a kert későbbi bővítéséhez foglalták le. A területcsonkítások következtében az eredeti, mintegy 18 hektáros területből 1912-re már csak 11 hektárnyi maradt meg. Az 1950-es években további területvesztést jelentett a Dózsa György út szélesítése, mivel a Dózsa György úti kerítést teljes hosszában három méterrel beljebb hozták.

Az Állatkert jelenlegi területe természetes állapotában ártéri ligeterdő, bokorfüzes, illetve láprét lehetett, melynek arculatát a Duna és mellékvizei formálták. Erre utal az is, hogy a ligeterdei növénytárulásokra jellemző lágyszárú fajok, például a hóvirág, a gyöngyvirág és a ligeti csillagvirág ma is kiválóan érzik magukat a kertben.

Az elsősorban legelőként használt terület az Árpád-korban előbb a Becsi család birtokának része volt, majd a tatárjárást követően a Margit-szigeti domonkos apácák tulajdonába került. Végül – hosszas pereskedés után – Pest város lett a terület birtokosa. Ekkorra azonban a vidék elmocsarasodott, illetve futóhomok uralta a tájat.

A ma jellemző ligetes jelleg kialakítása 1755-ben kezdődött meg fűzfák szervezett ültetésével. 1785-ben akácfák telepítésével igyekeztek megkötni a futóhomokot, majd az 1790-es évek derekán eperfákat is ültettek, a Valero Selyemgyár ellátásához. További fásítások történtek 1799-től Witsch Rudolf, majd 1818-tól Nebbien Henrik irányításával.

Az 1840-es években faiskola működött a területen, amely egészen az Állatkert létesítésének kezdetéig fennállt.

[szerkesztés] Története

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyike a világ legrégebbi állatkertjeinek: 1866. augusztus 9-én nyitotta meg kapuit. A ma is létező újkori állatkertek között csupán 24 akad, amely a budapestinél régebbi alapítású:

• 1752 – Bécs (Schönbrunn)
• 1793 – Párizs (Jardin des Plantes)
• 1828 – London
• 1831 – Dublin
• 1835 – Bristol
• 1838 – Amszterdam
• 1843 – Antwerpen
• 1844 – Berlin (Zoologischer Garten)
• 1855 – Marseille
• 1858 – Rotterdam
• 1858 – Lyon
• 1858 – Frankfurt am Main
• 1859 – Koppenhága
• 1860 – Köln
• 1860 – Párizs (Jardin d’ Acclimatation)
• 1861 – Drezda
• 1861 – New York (Central Park)
• 1861 – Melbourne
• 1864 – Moszkva
• 1864 – Ho-Si-Minh Város
• 1865 – Szentpétervár
• 1865 – Wrocław (akkor még Breslau, Boroszló)
• 1865 – Hannover
• 1866 – Karlsruhe

A világon ma működő többi állatkertet, melyek száma ezernél is többre tehető, már a budapesti után alapították, illetve nyitották meg.

[szerkesztés] Előzmények

Bár az intézmény megnyitása előtt Magyarországon nem működött mai értelemben vett állatkert, a vadállattartás előzményei már évszázadokkal korábban megjelentek. A főként vadászati céllal létesített vadaskertek a középkortól kezdve elterjedtek voltak. A leghíresebb vadaskertekkel természetesen az uralkodók rendelkeztek. IV. Béla királynak Zólyom mellett volt vadaskertje, amely még unokája, IV. László idejében is létezett. I. Lajos számára a diósgyőri vár közelében, a Bükkben található Csanyik-völgyben létesítettek vadaskertet. Híresek voltak még Zsigmond és I. Mátyás vadaskertjei. Mátyás Budanyéken (a II. kerületben található Vadaskerti út környékén), Rákoson (a mai Városliget táján), Visegrád és Tata környékén tartott fenn vadaskertet, ezek közül különösen a budanyéki volt nevezetes. Mátyás után II. Ulászló, majd II. Lajos is fejlesztette, és használta, a török idők kezdetekor pedig I. Szulejmán is vadászott benne. Az uralkodók mellett az egyházi és világi hatalmasságok is létesítettek vadaskerteket: a történeti adatok alapján legalább kétszáz ilyen kertről van tudomásunk (bár ezek természetesen nem mind azonos időben működtek).
A vadaskertekben természetesen főként hazai vadfajok voltak. A magyar középkorban azonban egzotikus állatok tartására is volt példa. III. Béla például tevéket ajándékozott Barbarossa Frigyes császárnak, amikor a keresztes hadak élén Magyarországon áthaladt. I. Lajosnak oroszlánja volt, amelyet Nápolyból kapott ajándékba. A legtöbb egzotikus állata valószínűleg Mátyásnak volt: a Velencei Köztársaságtól két oroszlánt kapott ajándékba, emellett egzotikus madarakat, például papagájokat is tartott. Ezek az állatok az egykori Márványvillát (Aula Marmorea) övező budai királyi kertben éltek, amely a mai Dózsa György emlékmű területén lehetett (a Márványvilla egyetlen megmaradt oszlopa ma is ott áll).
Az Állatkert létesítését közvetlenül megelőző időkben a vándor állatseregletek nyújtottak lehetőséget arra, hogy az emberek megcsodálhassanak egyes egzotikus állatokat. A pesti hagyomány szerint ilyen vándor állatseregletben, egy élő oroszlán szemrevételezésével döntöttek arról a fogadásról, amelyet Marschalkó János, a lánchídi oroszlánokat megmintázó szobrász kötött bírálóival arról, hogy lentről nézve látszik-e az oroszlán nyelve (a bírálók ugyanis azt kifogásolták, hogy "nincs nyelve" a kőoroszlánoknak).

[szerkesztés] Alapítás

Egy magyarországi állatkert alapításának gondolata már a reformkorban, az 1830-as, 1840-es években felvetődött. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc, majd az utána következő évek viszonyai azonban nem kedveztek a létesítésnek. Hosszabb szünet után így 1859-ben került szóba ismét a létesítendő állatkert ügye. Az alapítási eszme úttörői közül Xántus János zoológus, etnográfus és utazó, Szabó József geológus professzor, Kubinyi Ágoston, a Magyar Nemzeti Múzeum akkori igazgatója, és Gerenday József, a Füvészkert igazgatója voltak a leginkább tevékenyek.
Bár a terv lelkes fogadtatásra talált, sőt, 1863-ban a Magyar Tudományos Akadémia is pártolólag foglalkozott az üggyel, a kivitelezésnek kezdetben számos, nagyrészt bürokratikus akadálya volt. Végül 1864-ben, a Magyar Királyi Helytartótanács jóváhagyásával megalakulhatott az ’’Állatkerti Részvénytársulat’’. A szükséges tőkét részvényjegyek kibocsátásával igyekeztek biztosítani. Időközben Pest szabad Királyi Városánál sikerült elérni, hogy az akkor még ’’Városerdőnek’’ nevezett Városligetből 31 katasztrális hold és 600 négyszögöl területet a város harmincévi használatra díjmentesen (pontosabban évi egy arany jelképes bérleti díj fejében) átengedjen állatkert létesítése céljából.
A park beosztásának tervét Pertz Ármin városi főkertész készítette, az épületek megtervezésére pedig Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik kapott megbízást. Reitter Ferenc városi mérnök vezetésével alakították ki a ma is meglévő, akkor 900 m²-es víztükrű Nagy-tavat, illetve az azt tápláló fúrt kutat is.
Az építési munkálatok nagy részére az 1866-os évben került sor, és az állatállomány nagyobbik részét is ekkor szerezték be. Az igazgatói tisztség betöltése körül kisebb vita alakult ki: egy rövid ideig Leopold Fitzinger müncheni zoológus töltötte be ezt a tisztséget, de még a megnyitás előtt Xántus Jánost nevezték ki igazgatónak. Az Állatkert végül 1866. augusztus 9-én, csütörtökön nyitotta meg kapuit.

[szerkesztés] Biztató kezdetek, lehangoló folytatás

Az első évtizedekben a bemutatott állatok zömmel a Kárpát-medence élővilágából kerültek ki, bár igazi egzotikus különlegességek is akadtak (pl. Erzsébet császárné ajándéka, egy zsiráf. Egyébként Sissi férje, Ferenc József sem takarékoskodott: Schönbrunnból 35 állatot ajándékozott a pesti kertnek). Az egyik legnépszerűbb állat – többek között Deák Ferenc kedvence – egy Kristóf nevű barnamedve volt, de a kilencféle majom és a színes papagájok is megragadták a nagyérdemű szívét.

A kezdeti nagy érdeklődés hamarosan lelohadt, amit a kert vezetése mutatványosok, komédiások alkalmazásával, sorsjegykibocsátással akart orvosolni. (Az új állatszállítmányok nagyon drágák voltak, ráadásul a történelem is közbeszólt: azok az állatok, akiket Xántus János küldött Amerikából, a porosz-osztrák háború miatt végleg Hamburgban maradtak.) Sokat rontott a helyzeten bizonyos Czimek József pénztárnok, akit olcsó takarmány vásárlásával bíztak meg. Czimek penészes, romlott árut vett, mire Xántus lemondott. Utódja a kiváló zoológus, Kreisch János lett, aki Czimekkel folytatott harcába ellenfelével együtt belebukott. Az igazgató lemondott, a pénztárnokot menesztették. Utódja rövid időre Hegyessy Kálmán lett, majd miután a nagyobb jövedelem reményében az Állatkerti Részvénytársulat átalakult Állat- és Növényhonosító Társasággá, Berecz Antal lett az igazgató. Pénz azonban ekkor sem érkezett elég, az állatállományt járványok – télen pedig a madárházakat fosztogató ligeti rókák – pusztították. 1873-ban végül Serák Károly borsodi kisbirtokos ülhetett az igazgatói székbe.

[szerkesztés] A „Serák-korszak”

Serák harminc éven át vezette az intézményt, amit azóta egy utódja sem tudott megfejelni. A birtokvezetésben nagy gyakorlatra szert tevő Serák rendbe akarta tenni a pénzügyi helyzetet, ezért rengeteg komédiást, mutatványost alkalmazott – sőt, kezdetben az év végi zárójelentések kozmetikázásától sem riadt vissza. Mivel – minden visszásság ellenére – eredményeket tudott felmutatni, 1875-ben már a főváros is hajlandó volt segélyezni a kertet. 1876-ban készült el Hauszmann Alajos tervei alapján az oroszlánok háza, és gróf Semsey Andor egy madárházat építtetett.

1884-től kezdve a hajdani állatkereskedő Carl Hagenbeck „néprajzi mutatványai” (első alkalommal szingalézek jöttek 20 idomított elefánttal, de a nagyközönség megismerkedhetett a lappokkal és a sziúkkal is) rendszeresen megjelentek a pesti állatkertben, növelve a bevételeket. Így a vezetőség már arra is gondolhatott, hogy a honfoglalás ezredik évfordulójára méltóképpen felkészülhessen. 1890-től kezdve rengeteg új, különleges állatot vásároltak: például Jónást, az első nílusi vízilovat, és egy már akkor is ritkaságszámba menő szumátrai orrszarvút. Új jövevények voltak a kertben a közönséges csimpánzok és orangutánok, az oroszlánfókák, a sörényes hangyászok, és a fehérfarkú gnúk is. Mindkét elefántfajt bemutatatták, sőt a kb. 2000 állatfaj között majdnem minden medveféle képviseltette magát.

1896-ban a látogatószám és a bevételek minden eddiginél magasabbra rúgtak, azonban ekkor kezdődött az újabb mélyrepülés. A jelképes bérleti szerződés a fővárossal lejárt, Budapest pedig nem óhajtott továbbra is ilyen méltányos díjat szedni. A magas bérleti díjat a lohadó lelkesedés miatt nem lehetett kitermelni – az utolsó nagyobb állatvásárlás 1898-ban történt.

[szerkesztés] Csőd és átépítés

Miután a kert egyik legjövedelmezőbb, bár nem éppen profilba vágó egységét, az 1896-ban alapított ún. „Látványosságok Házát”, „ősbudavárat”, ami egy közönséges mulató volt a főváros végül bezáratta, csak romlott az állatkert pénzügyi helyzete. 1907-ben csődeljárás indult, az Állat- és Növényhonosító Társaságot pedig feloszlatták. A még mindig népszerű intézményt végül ifj. Andrássy Gyula belügyminiszter javaslatára Budapest megvásárolta.

Az 1990-es években az intézmény igazgatója Persányi Miklós jelenlegi környezetvédelmi miniszter volt, akinek az idején jelentős rekonstrukció zajlott és a gyermekek szórakozását szolgáló létesítményekkel bővítették.

[szerkesztés] Az Állatkert igazgatói

• dr. Leopold Fitzinger (1866)
• Xántus János (1866-1867)
• Czimeg János (1867-1868)
• dr. Kriesch János (1868)
• Hegyessy Kálmán (1869-1871)
• Berecz Antal (1872-1873)
• Serák Károly (1873-1906)
• Lónyai Géza (1906-1907)
• dr. Ráthonyi Zoltán (1907-1911)
• dr. Lendl Adolf (1911-1919)
• Hilbert Rezső (1919-1929) (aligazgató)
• Nádler Herbert (1929-1948)
• Láng István (1948-1951) ("munkás" igazgató)
• Károlyi József (1951-1956) (üzemigazgató)
• dr. Anghi Csaba (1956-1967) (főigazgató)
• dr. Szederjei Ákos (1967-1977) (főigazgató)
• dr. Holdas Sándor (1977-1986) (főigazgató)
• dr. Szijj József (1987-1994) (főigazgató)
• dr. Persányi Miklós (1994-2003) (főigazgató)
• dr. Bogsch Ilma (2003-2007) (főigazgató)
• dr. Persányi Miklós (2007–) (főigazgató)

[szerkesztés] Műemléki környezet

A Fővárosi Állat- és Növénykert egyik különlegessége a 20. század elejének hangulatát idéző épített környezet. Épületeinek nagy része műemléki védettség alatt áll, a többi létesítmény pedig "műemléki környezetnek" számít.

[szerkesztés] Építéstörténet

Az Állatkert eredeti, az 1866-os megnyitásra készült épületeit Szkalnitzky Antal és ifj. Koch Henrik tervezték. Az akkor emelt épületek többségét (így a kert első majomházát, az "orvmadarak röpdéjét", a régi fácánost, a juh-akolt és a szarvas-akolt) az 1900-as évek elején lebontották. Egyedül a Bagolyvár maradt fenn mind a mai napig, bár időközben a kert egy másik pontjára helyezték át.
Az első zsiráfház 1868-ban készült el Lóhr Antal tervei szerint, 1876-ban pedig oroszlánházat építettek Hauszmann Alajos tervei alapján. Ezeket az épületeket azonban szintén lebontották a XX. század elején.

A műemlék épületek többsége az 1909/12-es átépítéskor épült. Közülük a Főkaput és az Elefántházat Neuschloss Kornél műépítész tervezte. Mivel Neuschloss egyben az átépítés műszaki munkálatainak irányítója is volt, a két épület megtervezését díjmentesen, honorárium nélkül vállalta. Az épületek többségének megtervezésével azonban Neuschloss javaslatára Kós Károlyt és Zrumeczky Dezsőt bízták meg. A két fiatal építész nem sokkal korábban fejezte be építészeti tanulmányait, a megbízatás előtt közvetlenül pedig a kalotaszegi népi építészetet dokumentálták. Nem véletlen tehát, hogy az általuk tervezett épületek jelentős része a "fatornyos" építészet formavilágát eleveníti fel. Kós és Zrumeczky állatkerti épületeinek többsége ma is áll, némelyikük (struccház, bivalyház, második zsiráfház) a második világháborúban elpusztult, az eredetileg zebraistállónak épült állatházat pedig, amelyet 1932-től kezdve kenguruházként használtak, az 1980-as évek végén átépítették, teljesen új épületet alakítva ki.
Ugyancsak az 1909/12-es átépítéskor emelték a műsziklákat, illetve a Pálmaházat is, ezeket azonban nem Kós és Zrumeczky tervezték. A Pálmaház Végh Gyula székesfővárosi mérnök munkáját dicséri, jóllehet a tervek elkészítésében részt vett Räde Károly és Ilsemann Keresztély is. Ugyancsak Végh készítette el a Pálmaház alagsorában kialakított Akvárium terveit – Lendl Adolf iránymutatása alapján. A Kis- és a Nagyszikla vasbeton vázát is Végh Gyula tervezte, a sziklafelszínt Benke Gyula szobrászművész mintázta meg.
Az Állatkert egészét érintő nagy átépítés után évtizedekig csak kisebb építkezések történtek. Ezek egyike volt az 1934-ben a tóparti sétány kiépítése, vagy a Majomház északi, üvegtetejű szárnyának kialakítása 1936-ban.
A második világháború után a romos épületek helyreállítása jelentett építési feladatot. Az első új épület az 1952-ben átadott új Madártelelő volt. A háborúban elpusztult bivalyház helyén hevenyészett "szarvasmaha ház" épült, ám az 1960-as években már komolyabb állatházak (Bölényház, Zsiráfház, Teveház) épültek a háborúban elpusztult régi épületek pótlására. Ezek nagy részét Kéri Gyula és Bodnár Ferenc tervezték.
Az 1980-as években számos felújítás mellett új szárnyépületekkel bővítették ki a Bagolyvárat, önálló házat kaptak az emberszabású majmok, 1991-re pedig elkészült a Beöthy Mária tervezte új Kenguruház is, emeletén az éjszakai állatokat bemutató noktuáriummal.
A régi állatházak felújítása mellett a körelmúltban több új épületet is kialakítottak az Állatkertben. Ezek közé tartozik a Bonsai Pavilon, a Dél-Amerika Ház, a Dombház, a "Sarkvidéki Panoráma" elnevezésű új kifutórendszer, illetve az 1912-es tervek, és régi fotók alapján újra felépített Krokodilház is. Ez utóbbi állatház új terveit Czégány Sándor készítette.

[szerkesztés] Jelenlegi épületek

Az Állatkert jelenleg is meglévő épületei közül a jelentősebbeket az alábbi lista tartalmazza. Zárójelben szerepel a tervező(k) neve és az átadás éve is.

• Főkapu (Neuschloss, 1912)
• Információs pavilon (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Makiház (egykori Bambi-ház) (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Mókusház (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Mandrillház (egykori Rágcsáló-, ill. Kisemlősház) (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Majomház (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Új Majomház (emberszabásúak) (BUVÁTI, 1986)
• Bölényház (Kéri & Bodnár, 1964)
• Zsiráfház (Kéri & Bodnár, 1965)
• Elefántház (Neuschloss, 1912)
• Nagyszikla (Végh & Benke, 1912)
• Teveház (BUVÁTI, 1968)
• Kenguruház (Beöthy, 1991)
• Nyugat-Afrika Ház (egykori Tigrisház) (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Bagolyvár (Szkalnitzky & Koch, 1866)
• Kisszikla (Végh & Benke, 1912)
• Természet Ékszerei (egykori Madártelelő) (FTI, 1952)
• Dombház (Kis, 2004)
• Fácános (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Dél-Amerika Ház (Kis, 1999)
• Szarvasház (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Parasztudvar (Kós & Zrumeczky, 1912; Gall, 1996)
• Madárház (Kós & Zrumeczky, 1912)
• Krokodilház (Kós & Zrumeczky, 1912; Czégány, 2006)
• Pálmaház (Végh, Räde & Ilsemann, 1912)
• Bonsai Pavilon (Kis & Szlabey, 1998)
• Norvégház (Kós & Zrumeczky, 1912)

A fentiek mellett több kisebb épület (pl. szivattyúház, falatozók stb.), illetve a közönség számára nem látogatható létesítmények (pl. TMK műhelyek, gazdasági udvar épületei) alkotják a kert épületállományát.

[szerkesztés] Képzőművészeti alkotások

Az Állatkert területén több figyelemre méltó képzőművészeti alkotás is található. Ezek egy része az épületeket díszítő elem, más részük önálló, az épületektől független alkotás. A jelentősebbeket az alábbi felsorolás tekinti át:

• a Főkapu Maugsch Gyula által készített szobordíszei (kőelefántok és elefánthajcsárok, jegesmedvék, kimérafejek, egytornyú vár, mandrillok stb.);
• az Elefántház eozinmázas szobordíszei és domborművei, amelyek a pécsi Zsolnay Gyárban készültek;
• faragott, figurális gerendavégek több állatházon (Elefántház, Madárház, Szarvasház stb.);
• díszes vasalatok, kilincsek (csaknem valamennyi műemlék állatházon);
• Róth Miksa mozaikjai a Főkapun és az Akváriumban;
• altamirai ihletésű bölény sgraffito díszítés a Bölényházon;
• afrikai sziklarajz ihletésű mázas kerámiacsempék a Zsiráfház előterében;
• Horváth Mária üvegfestő ólomüveg ablakai a Madárház toronycsarnokában;
• crô-magnoni ősember brozszobra (Tóth István alkotása);
• Székely Kata kisplasztikái (orrszarvú, gyűrűsfarkú maki, oroszlánfókák, jegesmedve, hóbagoly, tapír);
• ivókutak a kert több pontján (Stössel Nánda, illetve Háber Szilvai alkotásai);
• kovácsoltvas pányvakampó (1912-ben minden állatház előtt volt, a fuvaros lovak kikötésére szolgált – mára egyetlen darab maradt meg a Fácános előtt);
• kovácsoltvas szemétkosarak faragott tölgyfa lábazaton (az 1912-es tervek után újragyártott darabok).

[szerkesztés] Élő gyűjtemény

[szerkesztés] Zoológiai gyűjtemény

Az Állatkert 733 állatfaj összesen mintegy 5000 egyedét mutatja be. Fajösszetételében széleskörű áttekintés nyújt Földünk élővilágának sokféleségéből. A gyűjteményben ugyanis valamennyi kontinens állatvilágának képviselői megtalálhatók, az állatkertekben legnépszerűbbnek számító emlősök és madarak mellett a közönség hüllőket, kétéltűeket, különféle halakat, valamint gazdag gerinctelen gyűjteményt láthat.

Az emlősök szinte minden jelentősebb csoportjának képviselőit láthatja a közönség, így a gyűjteményben akadnak erszényesek (pl. egyszínű kuszkusz, ecsetfarkú patkánykenguru, nyugati szürke óriáskenguru), vendégízületesek (kétujjú lajhár), rovarevők (pl. keleti sün), denevérek (pl. nílusi repülőkutya, Lyle-repülőkutya), főemlősök (pl. vörös vari, gyűrűsfarkú maki, törpe selyemmajom, vöröskezű tamarin, ugrótamarin, arany oroszlánmajmocska, éji majom, közönséges mókusmajom, aranyhasú mangábé, mandrill, huszármajom, sziamang, orangután, gorilla), ragadozók (pl. jegesmedve, mosómedve, ormányosmedve, kis panda, kiskarmú vidra, nagyfogú borznyest, tundrafarkas, erdeikutya, csíkos hiéna, oroszlán, amur tigris, perzsa leopárd, szervál stb.), úszólábúak (borjúfóka,

kaliforniai oroszlánfóka), ormányosok (ázsiai elefánt), előpatások (sziklai szirtiborz), páratlanujjú patások (pl. onager, szélesszájú orrszarvú, síkföldi tapír), párosujjú patások (pl. nílusi víziló, babirussza, sivatagi varacskosdisznó, kétpúpú teve, zsiráf), valamint rágcsálók (pl. kubai famászópatkány, szirti tengerimalac, vízidisznó, nagy mara) is.

A madarak körében igen gazdag a papagájok gyűjteménye (olyan különlegességekkel, mint a jácintkék ara, a vörösfülű ara, vagy a kea), de figyelmet érdemelnek a rendszeresen szaporodó rózsás flamingók, a sisakos kazuárok és az emuk, a pápaszemes pingvinek, a Nagy-tó vízimadarai, valamint a Pálmaház és a Madárház belső terében látható trópusi madárfajok.

A hüllők közül a krokodilok (csukaorrú aligátor, nílusi krokodil), a teknősök (pl. borneói folyamiteknős, szenes teknős, sarkantyús teknős), valamint az úgynevezett pikkelyes testű hüllők (pl. Haiti-orrszarvúleguán, nappali gekkó, fehérajkú piton, gaboni vipera, sztyeppi varánusz) csoportját is számos faj képviseli. A kétéltűeket több békafaj (pl. afrikai karmosbéka, amerikai ökörbéka), illetve farkos kétéltűek (pl. bordás gőte, mexikói axololt) képviseli. Különlegességnek számít a foltos szalamandrák tenyészállománya.
A tengeri halak többsége a Pálmaház alatti Akváriumban látható. A Némó nyomában című animációs film bemutatása óta igen népszerűnek számító trópusi halfajok, így például a rózsalakó bohóchal és a palettás doktorhal mellett a barnasávos bambuszcápa, a tehénhal, a Picasso-íjhal, valamint a holdmakréla is megtalálható a medencékben bemutatott összesen 200 tengeri faj között.
Az édesvízi halakat a kert több pontján is bemutatják, a hazai vizekben is előforduló fajok (pl. kecsege, viza, kárász, ponty, leső harcsa) mellett a trópusi édesvizek halaiból is gazdag gyűjtemény van.

A gerinctelenek nagy része az ízeltlábúak közül kerül ki. A pókszabásúakat többféle madárpók, illetve különféle skorpiók képviselik, de akadnak a gyűjteményben ikerszelvényesek, valamint számos rovar is. Különösen az egzotikus rózsabogár-fajok szaporítása terén értek el jelentős eredményeket. Érdekesség a veszpárium, azaz a darázs-bemutató, ahol a közönség a déli papírdarazsak életét, táplálkozását és építő tevékenységét figyelheti meg. A gerinctelenek további csoportjait képviselik az achátcsigák, illetve az Akváriumban található gerinctelenek, köztük a korallok, illetve a viaszrózsák számos faja.
A nagyvárosi közönség számára valóságos egzotikumot jelentenek a Parasztudvarban látható magyarországi háziállatfajták. Az 1996-ban kialakított létesítményben hucul lovat, magyar tarkamarhát, cigája juhot, mangalica sertést, valamint különféle hazai baromfifajtákat (pl. kopasznyakú tyúk, fodros lúd) mutatnak be. A magyar kutyafajtákat a mudik képviselik.

[szerkesztés] Állattartási körülmények

Az 1990-es évek közepén megkezdett felújítások eredményeképpen az elmúlt években szinte minden faj korszerű, új férőhelyet kapott. Ezek nemcsak kellően tágasak, hanem a berendezésük is megfelel az állatok biológiai igényeinek. A felújítások nyomán az állattartó helyek megfelelnek mind az Európai Állatkertek és Akváriumok Szövetsége szabványainak, mind pedig a vonatkozó hazai jogszabályban (3/2001. (II. 23.) KöM-FVM-NKÖM-BM együttes rendelet) szereplő követelményeknek.

[szerkesztés] Botanikai gyűjtemény

A Fővárosi Állat- és Növénykert – amint a neve is mutatja – nemcsak állatkertként, hanem növénykertként is működik. Növénygyűjteménye mintegy 3500 különféle, fajból, alfajból és változatból áll. A botanikai kollekció igen fontos része az úgynevezett dendrológiai gyűjtemény, vagyis a park fáinak sokasága. Amellett, hogy a csaknem összefüggő lombsátor hozzájárul az Állatkert jellegzetes hangulatához, liget jellegéhez, számos említésre érdemes fafaj, illetve egyes található a kert területén. A legidősebb fa alighanem a Nagy-tó partján álló tekintélyes platán, amelyet valószínűleg még az intézmény alapítása előtt ültettek. A pontosan ismert korú fák közül a Dél-Amerika Kifutó szélén álló kanadai nyár a legidősebb: 1910-ben ültették. A kert faóriásai között számos további faj, így a fehér nyár, a magas kőris, a kocsányos tölgy, és a vénicszil is megtalálható, sőt, fennmaradt egy az 1930-as években ültetett páfrányfenyőkből is.
A szabadföldi tájkertészet a kert szinte minden pontjára kiterjed. Már a tél végén, a tavasz legelső napjain kinyílnak a téltemető szirmai, és ettől kezdve egészen késő őszig mindenütt virít valamilyen érdekes növény. Említést érdemel a tigrisek kifutója mellett található amur flórakert, a jegesmedvék szomszédságában található sziklakert is.

A Japánkert kialakításának munkálatai 1963-ban kezdődtek meg, így ma már terebélyes lombozatú fák teszik gazdaggá. A Japánkertben található fajok mindegyike honos Japánban, a kert kialakítása a japán kertépítészet hagyományait követi. Legszebb képét a japán díszcseresznye tavaszi virágzásakor mutatja.
A trópusi növények gyűjteményének központja a Pálmaházban található: a termetes washingtoniától a banánon át egészen a szágópálmáig számos érdekes trópusi növényt láthat itt a látogató. A szomszédos citruskert üvegházában elsősorban a mediterrán és szubtrópus területek néhány haszonnövényével ismerkedhet a közönség: köztük olyan fajokkal, amelynek a termését mindenki jól ismeri, magát az egész növényt azonban már jóval kevesebben.

[szerkesztés] Szolgáltatások

Az Állatkertben számos szolgáltatás (szórakoztató, kiegészítő, kényelmi és higiéniai szolgáltatások) vehető igénybe:

• információs pavilon (+hangosbemondó)
• térkép
• állatkerti útmutató
• tájékoztató és iránymutató táblák
• falatozók
• kávézó
• önkiszolgáló étterem
• ajándékbolt
• mosdók, pelenkázók
• ivókutak
• kerti padok
• örökbefogadás (örökbefogadás)
• pónilovaglás (a nyári szezonban)
• pónilovas kocsikázás (a nyári szezonban)
• „elektrovili” elektromos kisvonat (a nyári szezonban)
• „állatok akcióban” etológiai bemutató (a nyári szezonban)
• állatok látványetetése (előre meghirdetett időpontokban)
• elefántetetés (az állatgondozók felügyelete mellett) (nyáron minden nap, az év egyéb időszakában hétvégente, az időjárástól függően)

A sétautak és állatházak akadálymentesítettek, kerekesszékkel is megközelíthetők. A vakok, illetve gyengénlátók ismeretszerzését állat-kisplasztikák és Braille-írásos feliratok segítik.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Fővárosi Állat- és Növénykert honlapja
• A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal vonatkozó lapja
• Nagyfelbontású fotók a Fővárosi Állat- és Növénykert állatairól
• Légifotók az állatkertről