Dózsa György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát.
Részletek a cikk vitalapján.

Dózsa György (Dálnok, 1470 k. – 1514. július 20.) az 1514-es keresztes hadjárat ducere ami parasztfelkelésbe torkollott.

Székely származása miatt Székely György néven is említették. Nándorfehérváron szolgált lovaskapitányként, vitézségéért a király címert adományozott neki.

1514-ben csatlakozott a Bakócz Tamás által meghirdetett törökök ellen folytatandó keresztes hadjárathoz, annak vezéreként. (A keresztesek emlékét máig őrzi a "kuruc" szó, mely a "kereszt" latin elnevezéséből (crux) származik.). Amikor a helyi nemesek megtiltották és fegyverrel visszakergették a nyári munkához a jobbágyaikat. Dózsa, kiáltványában, a keresztény vallás védelmére és az eretnekek megbüntetésére szólította fel a népet. Ezzel egyidejüleg a népi felkelők is ellenállást tanusítottak hogy visszamenjenek aratni. A király megtiltotta a további toborzást, a sereg az uralkodó rend ellen fordult, és feldúlta a nemesi kastélyokat.

A parasztság helyzete országszerte rosszabbodott ebben az időben, hiszen nőttek a jobbágyi terhek, a földesurak akadályozták a szabad költözést, eltörölték a mezővárosok kiváltságait, tiltották az erdők használatát, és emellett törvény mondta ki a nemesek vámmentességét, ami fokozta a parasztok elégedetlenségét.

A parasztfelkeléssé váló megmozdulás kivégezte a kezére került főurakat, városokat ostromolt és foglalt el, de július közepén vereséget szenvedett a Szapolyai János vezette nemesi csapatoktól. A sebesülten fogságba esett fővezér és alvezérei kegyetlen kínhalált haltak - Dózsát tüzes trónra ültetve égették meg - figyelmeztetésként azok számára, akik hasonló felkelést szerettek volna kirobbantani.

Dózsa György öccse, Gergely a sereg alvezére volt. A temesvári csatában a jobbszárnyat vezette és ő is fogságba esett. Bátyja kivégzése előtt lefejezték.

[szerkesztés] Megítélése

Dózsa személye a későbbi korokban az elnyomó nemesi hatalom elleni harc jelképévé vált (lásd lentebb Ady Endre és Petőfi Sándor verseit). A kommunizmus alatt történelmi szerepét túlhangsúlyozták a történettudományon és kultúrán kívül is – rengeteg utca, közterület, sportegyesület, társadalmi szervezet kapta nevét. Dózsa a hivatalos marxi történelemszemlélet fő motívumára, a nemesség és parasztság közötti osztályharcra adott szemléletes magyar példát – azonban fontos megjegyezni, hogy maga Dózsa is nemes volt.

A román kommunista vezetés is kedvelte alakját – főleg erdélyi származása miatt –, több román városban található Gheorghe Doja utca. A temesvári Mária téren az 1940-es években szobrot állítottak halála helyén és a történt eseményekre emlékeztetve, de bizonyított tény, hogy a mostani katedrális mögött, a Béga partján végezték ki.

[szerkesztés] Ábrázolása a művészetekben

[szerkesztés] Dráma

Sárközi György: Dózsa (Bp., 1939) Illyés Gyula: Dózsa György (Bp., 1956) :)

[szerkesztés] Opera

Erkel Ferenc-Jókai Mór-Szigligeti Ede: Dózsa György (opera, 1867)

[szerkesztés] Költészet

Ady Endre: Dózsa György unokája

Dózsa György unokája vagyok én,
Népért síró, bús, bocskoros nemes.
Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.

A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?

Ha jön a nép, hé, nagyurak, mi lesz?
Rablóváraitokból merre fut
Hitvány hadatok? Ha majd csörömpöléssel
Lecsukjuk a kaput?

Petőfi Sándor: A nép nevében

Még kér a nép, most adjatok neki!
Vagy nem tudjátok, mily szörnyű a nép,
Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz; ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

S a nép hajdan csak eledelt kivánt,
Mivelhogy akkor még állat vala;
De az állatból végre ember lett,
S emberhez illik, hogy legyen joga.
Jogot tehát, emberjogot a népnek!
Mert jogtalanság a legrútabb bélyeg
Isten teremtményén, s ki rásüti:
isten kezét el nem kerűlheti.

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok?
Apáitok megszerzék a hazát,
De rája a nép-izzadás csorog.
Mit ér, csak ekkép szólni: itt a bánya!
Kéz is kell még, mely a földet kihányja,
Amíg föltűnik az arany ere...
S e kéznek nincsen semmi érdeme?

S ti, kik valljátok olyan gőgösen:
Mienk a haza és mienk a jog!
Hazátokkal mit tennétek vajon,
Ha az ellenség ütne rajtatok?...
De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
Majd elfeledtem győri vitézségtek.
Mikor emeltek már emlékszobort
A sok hős lábnak, mely ott úgy futott?

Jogot a népnek, az emberiség
Nagy szent nevében, adjatok jogot,
S a hon nevében egyszersmind, amely
Eldől, ha nem nyer új védoszlopot.
Az alkotmány rózsája a tiétek,
Tövíseit a nép közé vetétek;
Ide a rózsa néhány levelét
S vegyétek vissza a tövis felét!

Még kér a nép, most adjatok neki;
Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép,
ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad?
Nem hallottátok Dózsa György hirét?
Izzó vastrónon őt elégetétek,
De szellemét a tűz nem égeté meg,
Mert az maga tűz... ugy vigyázzatok:
Ismét pusztíthat e láng rajtatok!

Pest, 1847. március

Bella István: Székely Dózsa György imája [1]