Zsiráf
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: mérsékelten veszélyeztetett (védelemfüggő)
|
|||||||||||||||||
 Zsiráftehén és borja
|
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Giraffa camelopardalis Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
 A zsiráfalfajok elterjedési területe
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
A zsiráf (Giraffa camelopardalis) a világ egyik legismertebb állatfaja, a Földön élő legmagasabb és leghosszabb nyakú élőlény. Az afrikai szavannák lakója az ókortól kezdve kedvelt attrakció volt – Rómában először Julius Caesar mutatott be zsiráfokat az amfiteátrumi játékokon – és ma is népszerű szafarikon és állatkertekben. Neve arab eredetű, olasz közvetítéssel jutott el a magyarba a késő középkorban. A tudományos nevében szereplő camelopardalis a faj addig használt nevére, a Camelopardusra („tevepárduc”) utal, amit még a rómaiak ragasztottak rá.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alfajai
A hajdan széles körben elterjedt zsiráf élőhelye ma elszigetelt foltokból áll, amelyeken a tudósok eddig 9 alfaját írták le.
- Angolai zsiráf (Giraffa camelopardalis angolensis) – Délnyugat-Afrika (Botswana, Namíbia)
- Szudáni zsiráf (Giraffa camelopardalis antiquorum) – Közép-afrikai Köztársaság, Csád
- Núbiai zsiráf (Giraffa camelopardalis camelopardalis) – Szudán, Etiópia
- Csádzsiráf (Giraffa camelopardalis peralta) – Kamerun, Togo, Niger, Mali
- Fokföldi zsiráf (Giraffa camelopardalis giraffa) – Dél-afrikai Köztársaság (visszatelepített), Mozambik (?), Zimbabwe
- Recés zsiráf (Giraffa camelopardalis reticulata) – Szomália, Etiópia, Kenya
- Rotschild-zsiráf (Giraffa camelopardalis rotschildi) – Kenya, Uganda, Szudán
- Maszáj zsiráf (Giraffa camelopardalis tippelskirchi) – a Kongói Demokratikus Köztársaság és Szudán határvidéke
- Thornicroft-zsiráf (Giraffa camelopardalis thornicrofti) – Zambia
[szerkesztés] Elterjedése
A zsiráfok eredetileg számos helyen megtalálhatóak voltak a Szaharától délre, de már csak szigetszerű populációi maradtak fenn (ld. feljebb). A faj száraz szavannák lakója, előfordulása nagyban függ az akáciáktól, amelyek levelei egyik fő táplálékát képezik. Az itatóktól kevésbé függnek, mivel elég ritkán isznak.
[szerkesztés] Megjelenése
A zsiráf a világ legmagasabb állata: a bikák szarvainak csúcsa akár 5,7 méterre is lehet a talaj felett, marmagasságuk pedig 3,3 méter. Mindez a rendkívül hosszú – de a többi emlőshöz hasonlóan csupán 7 csigolyából álló –, majdnem 2,5 méteres nyakának és hosszú lábainak köszönhető. A zsiráf fara látványosan alacsonyabb a maránál, vérszívók elleni legyezőként szolgáló, fekete pamacsban végződő farka 75 centiméter és 1 méter között mozog. Nyelve is rendkívül hosszú, mintegy 45 centiméteres: az ügyes eszköz a zsiráf számára is magas falatok megragadására és letépésére kiválóan alkalmas.
A nemek színezetüket tekintve egyformák, de a tehenek kisebbek kb. 0,7-1 méterrel. A bikák testtömege megközelíti a 2 tonnát, a nőstényeknél azonban átlagosan 11 mázsát mérnek. Az újszülött zsiráf két méter magas, testtömege pedig 50-55 kilogramm.
Minden zsiráf minden példánya foltos, de a szőrzet színezete, a foltok méretei és kontúrjai alfajonként, a mintázat pedig egyedenként változik. Az alapszín lehet homokszínű, világosbarna vagy sárgás, míg a foltok a sárgától a gesztenyevörösig, illetve a szabálytalantól a szögletesig változhatnak.
A zsiráfszarvak a koponya bőrrel burkolt csontkinővései. Számuk alapvetően kettő, de a homlokrész dudorján nőhet egy, az eredeti szarvak mögött pedig egy újabb pár, kisebb szarv. A sok szarv az idős bikák sajátossága.
[szerkesztés] Életmódja
A faj nappali életmódot folytat, de csak a hűvösebb reggeli és esti órákban aktív, ilyenkor táplálkozik és iszik. Éjszaka többnyire állva, de olykor fekve, fejét mindig az egyik hátsó lábán nyugtatva alszik, amikor nyaka szép ívet alkot. A nappal meleg óráit kérődzéssel töltik.
A zsiráfok társas állatok, de kislétszámú, átlagosan 10-20 egyedet számláló csordái meglehetősen lazák és instabilok, és összetételük is igen vegyes lehet nem és kor alapján. Emellett magányos állatokkal is találkozhatunk. Csendes állatok, kommunikációjuk többnyire infrahangok segítségével történik, bár vész esetén köhögő, horkantó vagy sípoló hangot is kiadhatnak. A kicsik mekegnek. A csapatokat a magasságból adódó kiváló látás segíti megvédeni, ugyanis nagy távolságokból észreveszik egymást és a fenyegető veszélyt.
A bikák dominancia-kérdésekben látványos nyakharcot vívnak. Ilyenkor a két vetélytárs szembehelyezkedik egymással, mereven állnak a lábaikon, majd lépésben elindulnak egymás felé. Előrenyújtott, vízszintes nyakuk végül összeér, ilyenkor összedörzsölik, és amennyire lehet, körbefonják őket, aztán egymásnak feszülnek. Az erőpróbák mellett előfordul, hogy egymás mellett állva nyakukkal ellenfelük hátát, nyakát vagy farát próbálják megütni. Az elég erős csapás komoly sérülést is okozhat, vagy ledöntheti a szenvedő alanyt a lábáról.
Nem csak egymás között kerülhet sor harcra. A kifejlett zsiráfokra csak egy oroszlánfalka jelenthet veszélyt, de a nagymacskák ritkán próbálkoznak: az áldozat rúgása halálos erejű is lehet. Emellett elkapni sem könnyű, mivel a zsiráf kitartó és gyors futó: sebessége a 32-60 km/h-t is elérheti.
Levelekkel, virágokkal, termésekkel táplálkoznak, amit ásványi anyagokért olykor némi földdel egészítenek ki. Gyomruk négy részből álló kérődzőgyomor. Kérődzésre bármikor sor kerülhet, pihenés vagy menet közben is, hogy elősegítse a maximális tápanyagfelhasználást. Számos növény szerepel étrendjükben, így akáciák és mimózák. Az akácia tüskéit fogaival töri szét, így nem okoznak kárt szájüregében. Egy kifejlett, ereje teljében levő bika naponta akár 66 kilogramm zöldtakarmányt is elfogyaszthat.
A bikák többnyire kinyújtózva, a lehető legmagasabbról szerzik táplálékukat, míg a válogatósabb tehenek test- és térdszinten legelnek. Ivásra ritkán kerül sor, ilyenkor a zsiráf meglehetősen védtelen, mivel kénytelen szétterpeszteni lábait, hogy elérje a víztükröt, így nem tud gyorsan menekülni vész esetén.
[szerkesztés] Szaporodása
A hím zsiráfok a párzás előtt megállapítják, hogy a kiválasztott nőstény fogamzóképes állapotban van-e. Ennek érdekében a hím a nőstény hátsó felét lökdösi a fejével, amire az vizeletet ürít. A vizeletet a hím megkóstolja, és ennek alapján képes meghatározni a nőstény szexuális státusát. Ha úgy találja, hogy az ösztrusz állapotában van, akkor udvarolni kezd neki: szorosan követi, míg a nőstény hajlandónak nem mutatkozik a párzásra.
A zsiráfok párzására az esős évszakra esik, míg a kb. 457 napos vemhességet követően az utódok a száraz időszakban, május–augusztus között jönnek világra. Az ellésre állva vagy menet közben kerül sor, így a csikók életüket egy kb. 2 méteres zuhanással kezdik. Az esetek elsöprő többségében egyetlen utód születik, de ikerellésre is volt már példa.
A kiszsiráf már 15 perces korában képes felállni, ennek ellenére az első hetet rejtőzködve tölti a talajon fekve. Az anyaállatok ilyenkor nem távolodnak el túlzottan tőlük, óvják és szoptatják kicsinyeiket. A csikókat szüleik „óvodákba” tömörítik, így módjuk adódik nagyobb utak megtételére is evés vagy ivás céljából. Az anyaállatok eközben felváltva figyelik a kicsinyeket, esténként pedig visszatérnek szoptatni.
Az elválasztásra 12-16 hónaposan kerül sor, bár a bikák általában korábban (12-14 hónaposan) önállósodnak. A fiatal nőstények előszeretettel maradnak anyjuk csordájával, az ivarérettséget pedig 3-4 évesen érik el. Kb. egy évre rá szaporodnak először, bár állatkertekben mindez sokkal hamarabb bekövetkezhet. A magányos kóborlásra hajlamos bikák 4-5 évesen válnak ivaréretté, de 7 éves koruk előtt ritkán nemzenek utódot: ehhez ugyanis ki kell vívniuk a domináns státust egy saját csordában.
A faj átlagéletkora a vadonban 10-15, fogságban 20-25 év.
[szerkesztés] Védettsége
A zsiráfokat kezdettől fogva vadászták húsukért és erős, sok célra felhasználható bőrükért. Az orvvadászat ma is fenyegeti a fajt, hasonlóan az élőhely beszűküléséhez és az emberi tevékenység kiszélesedéséhez. Elsősorban a nyugat-afrikai populációk vannak veszélyben, a többi alfaj jövője biztosítottnak tűnik, a Dél-afrikai Köztársaságba például sikeresen visszatelepítették a zsiráfokat.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Animal Diversity Web (angol)
- Az Alkalmazott Ökológia Intézet Afrikai Emlős Adatbankja (angol)
- A Nemzetközi Vörös Könyv adatlapja (angol)
