Törpe selyemmajom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Cebuella pygmaea Spix, 1823 |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A törpe selyemmajom (Cebuella pygmaea) az emlősök (Mammalia) osztályába a főemlősök (Primates) rendjébe és a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó Cebuella nem egyetlen faja.
Ezt a majomfajt, mely a legkisebb a majmok között Spix fedezte fel Brazíliában, az Amazonas partján, Tabatinga mellett.
Korábban ezt a fajt is a Callithrix nembe sorolták.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Brazília nyugati részén, Délkelet-Kolumbiában, Ecuadorban, Peru keleti részén és Észak-Bolíviában honos.
[szerkesztés] Alfajai
- Cebuella pygmaea pygmaea – Brazília, Kolumbia, Ecuador és Peru területén él, a hasa okkersárga
- Cebuella pygmaea niveiventris – a Rio Solimnes folyótól délre él, barzil, perui és bolíviai őserdőkben, a melle és a hasa fehér színű
[szerkesztés] Megjelenése
11-15 centiméter hosszú, farka 17-22 centiméter, tömege 100-150 gramm. A legkisebb majomfaj. A főemlősök között is csak az egérmakik kisebbek nála. Szőrzete barnás aranybarna feketén tarkázva, lábai vörösessárgák. Hátán, az oldalon, illetve combon végződő sötét csíkok futnak keresztben. A fej és az arc hosszú szőrszálai sörényt alkotnak. Füle kicsi, és a többi selyemmajom fajjal ellentétben – melyek hosszú fülpamacsot viselnek – a fejet borító sörényszerű szőrzet teljesen eltakarja. Farka gyűrűs. A szőrszálak töve fekete, közepe vörösessárga, hegyefelé feketés, majd fehér. A hátsó végtagok jóval hosszabbak a mellsőknél, ez lehetővé teszi számukra az ágak közötti erőteljes ugrásokat, a gyors mászást. A nagylábujjak kivételével valamennyi ujj végén éles karmok találhatók.
[szerkesztés] Életmódja
A törpe selyemmajom főképp a folyóparti és az ártéri erdőket kedveli, ahol sok nő a kedvenc mézgatermő fáiból.
Könnyű testsúlya miatt a vékony ágakon is biztonságosan mozoghat, ahová a rá vadászó ragadozók nem tudják követni. Szükség esetén gyors futásra is képes, és rejtő színei segítségével igen jól beleolvad környezetébe, ahol 4-20 fős kolóniákat alkot, melyek többnyire egyetlen szülőpárból és azok különböző korú utódjaiból állnak.
A csoportok az éjszakát a sűrű bozótban vagy egy fa odvában töltik, a nap legnagyobb részében pedig egyik gyümölcstermő fáról vándorolnak a másikra. A karmosmajmok többségéhez hasonlóan főként a magasabb fákon mozog. Kis mérete miatt ki tud mászni a vékonyabb ágakra is.
Nagyon aktív állatok. Néhány órás alvástól eltekintve egész nap tevékenyen mozognak, és idejük nagy részét táplálékszerzéssel, társaikkal való játékkal, veszekedéssel töltik. Kedvenc táplálékuk a fák nedve. Pengeéles metszőfogaikkal átrágják a fák kérgét, és a kibuggyanó nedveket nyalogatják fel. Ez a faj fogyasztja a legtöbb fanedvet a családból. Emelett fogyaszt rovarokat és pókokat is. Táplékának viszonyt nagyon kis részét alkotják csak a gyümölcsök.
[szerkesztés] Szaporodása
A nőstények az év bármely szakában fogamzóképesek, de egy-egy szaporodási ciklusban csak egyetlen nőstény lesz vemhes a csoportban. A többi egyed az utódnevelésben segédkezik. Az ivarzó nőstény gyakran több hímmel is párosodik. 140 napos vemhesség után általában két kölyköt hoz világra. A törpe selyemmajmoknál rendkívül ritka, amikor csupán -egyetlen utód születik. A magatehetetlen újszülöttek a kifejlett egyedekhez képest meglehetősen nagyok, súlyuk mintegy 15 gramm. Az első két hétben anyjuk testébe kapaszkodva szopnak. 14-20 nap után a kölyköket a csoport többi tagja – gyakran egy kifejlett hím – cipeli tovább és egyre gyakrabban vesznek magukhoz szilárd eleséget. Körülbelül 90 nap elteltével képesek önállóan gondoskodni magukról. Ekkor biztonságosan közlekednek a faágak között. Ivarérettségüket kétéves korukra érik el.
Fogságban körülbelül 5-8 évet élnek. Leghoszbb ismete élettartama 11 év.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Elterjedési területén belül viszonylag gyakori faj.
Fogságban gyakran tartott faj, Jelenleg Magyarországon a Budapesti Állatkertben és a Pécsi Állatkertben található, mind a két helyen egy-egy párt gondoznak.
[szerkesztés] Források
- Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie, Springer-Verlag 2002, ISBN 3540436456
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, 1999 ISBN 0801857899
- Garber, P.A. 1993 "Feeding, Ecology, and Behaviour of the Genus Saguinus"; Marmosets and Tamarins: Systematics, Behaviour, and Ecology. ed Anthony B. Rylands. Oxford University Press.
- Grzimek, Bernhard Grzimek's Encyclopedia of Mammals. McGraw-Hill, 2th edition, 1989, vol. II. ISBN 0079095089
