Viza
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Veszélyeztetett. Státusz: végveszélyben
|
|||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Huso huso (Linnaeus, 1758) |
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A viza (Huso huso) a sugarasúszójú csontos halak porcos ganoid csoportján belül a tokfélék (Acipenseridae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A Fekete-tengerben és a Kaszpi-tengerben, valamint elvétve az Adriai-tengerben honos. Ívni a tengerbe ömlő folyókba vonul.
[szerkesztés] Megjelenése
Rendkívül lassan, de óriásira növő anadrom faj. A kifejlett viza 3-4 méter nagyságú, 5-600 kg-ot is elérő hal. Rekordpéldányainál 9 méteres testhosszt és 1500 kg-os (sőt egyes források szerint 2700 kg-os) tömeget is mértek már! Így a viza a világ legnagyobb édesvízi hala.
Teste csupasz, rajta 5 sorban elhelyezkedő csontvértek és elszórva csontszemcsék vannak. Fején csontos pajzsok találhatók. Négy bajuszszála az alsóállású száj előtt helyezkedik el. Állkapcsa előretolható. Orra tompa, bajuszszálai hengeresek és rojtosak. Szája nagy, alulról eléri a fej két szélét. Alsó ajka középen megszakított, ellentétben a sima tokkal.
[szerkesztés] Életmódja
A viza mozgása kissé nehézkes. Életének egy részét a tengerben, másik részét a folyókban tölti. A fiatal állat a homokban keresgéli férgekből, lárvákból, csigákból és kagylókból álló táplálékát, idősebb korában kisebb halakat is fogyaszt.
[szerkesztés] Szaporodása
Ivarérettségét csak 12-18 éves korában éri el, de 100 évig is élhet. A vizák évente két hullámban úsznak fel a tengerről ívásra, a folyók sekélyebb vizeire. Az állomány egy része ősszel úszik fel a folyókon, ahol a víz fenekén egy-egy mélyedésben vagy gödörben áttelelnek. A másik részük csak tavasszal kezdi meg a vándorlást. Az ívásra március és május körül kerül sor, a folyók sóderes, köves aljzata fölött. Egy nőstény több 100 000-től 7 000 000-ig terjedő számú 2,5-3 mm-es átmérőjű ikrát rakhat le. A kb. 8 nap alatt kikelő lárvák további 9 nap után kezdik meg önálló táplálkozásukat. A szülők az ívás után azonnal visszatérnek a tengerbe. Az ivadék sem időz az édesvízben, hanem a folyók deltavidékének félsós vizébe, majd néhány év után a nyílt tengerbe vándorol.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása
Sajnálatos módon a Kárpát-medencében ez, és a többi anadrom tokféle (Acipenser güldenstaedti – vágó tok, Acipenser nudiventris – sima tok, Acipenser stellatus – sőregtok) a vaskapui vízierőmű megépítése és a vízszennyezettség fokozódása óta gyakorlatilag kihalt. Az 1950-es évekig azonban még mind a négy faj gyakori volt a Duna és a Tisza vízrendszerében. A Dunán a viza számított a legértékesebb mindennapos halnak. Gyakran óriási (100-500 kg-os) példányai is előfordultak a halászzsákmányokban. (Budapest XIII. kerületének középső részét máig Vizafogónak nevezik.)
[szerkesztés] Dunai halászata
Ősszel a téli szállást kereső halak a víz felszínén lomhán úszkáltak, csak kelepcébe kellett csalni az úgynevezett „vizafogó tanyán”. A vizafogó tanyát a halászoknak időben elő kellett készíteni. Cégével[1] karókat vertek le a vízbe a varsa számára. A viza beúszott a varsába, és bennrekedt. Ha még jégolvadás előtt történt a halászat, szigonyt vágtak a hal hasába. Az ívásra vonuló vizákat két hajó közé kifeszített hálóval halászták a zátonyos, gázlós folyószakaszokon.
[szerkesztés] Mesterséges tenyésztése
Az 1970-es években Magyarországon sikeres kísérleteket folytattak a kecsege és a viza keresztezésével. A hibridet “vicsegének” nevezték el.
[szerkesztés] Védettsége
Magyarországon védett.
[szerkesztés] Forrás
[szerkesztés] Ajánlott magyar nyelvű könyvek
- Dudich, E., Loksa, I. (1987): Állatrendszertan – Tankönyvkiadó, Budapest ISBN 9631805433
- Papp, L.(1996): Zootaxonómia – egységes jegyzet – Állatorvostudományi Egyetem, Budapest
- Deckert, K. et al (1974): Uránia Állatvilág: halak, kétéltűek, hüllők – Gondolat Kiadó, Budapest ISBN 9632801385
[szerkesztés] Külső hivatkozások (angolul)
Ellenőrzött (lektorált és referált) elektronikus ismeretforrások az újabb eredményekhez:
- BiologyBrowser
- CABI
- Cambridge Scientific Abstracts
- BIOSIS
- Applied Ecology and Environmental Research
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ A cége egy cölöpökre fektetett gerenda volt, amely átfogta a vizet, s e gerendához támaszkodott a sűrű karósor, amely a halnak útját állta. A karósor közepén kihagyás, vagyis a kapu volt, amelybe a halász a varsa nevű hálócsapdát beállította.
