Vízidisznó
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Hydrochoerus hydrochaeris (Linnaeus, 1766) |
|||||||||||||||||||||
 A vízidisznó elterjedése
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A vízidisznó (Hydrochoerus hydrochaeris) vagy kapibara a rágcsálók (Rodentia) rendjébe tartozó kapibaraformák (Hydrochoerinae) alcsalád egyetlen faja. Más néven úszódisznónak is hívják.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Dél-Amerika nagy részén előfordul, megtalálható Panamában, Kolumbiában, Uruguayban, Argentínában és az Amazóniai esőerdőkben. Mindig vizek környékén él, igazi „kétéltű”, kitűnően úszik. A folyók és tavak partvidékét, illetve a mocsaras területeket kedveli.
[szerkesztés] Megjelenése
A vízidisznó földünk legnagyobb rágcsálója. A kifejlett példányok testhossza elérheti a 130 centimétert, súlya a 65 kilogrammot. A hímek kisebbek a nőstényeknél. A vízidisznó egy óriási tengerimalacra hasonlít. Szőrzete rövid sörteszerű, színe vörösesbarna. Feje nagy, szemei sötétbarnák, fülei kicsik. Farka szinte alig van. Mellső lábain 4, a hátsókon 3 lábujja van. Lábujjai között kicsi úszóhártyák találhatók.
[szerkesztés] Életmódja
A vízidisznók 15-20 fős csoportokban élnek, melyeket hímek és nőstények vegyesen alkotnak. A csapatot egy öreg domináns hím vezeti. A száraz évszakban nagyobb, több száz fős csoportba verődnek. Egymás között szagokkal és hangokkal kommunikálnak. Többféle hangjuk van: ugatás, füttyentés, röfögés és jellegzetes kattogás. A hímek orrán kiválasztómirigy található, ezzel jelöli meg territóriumát.
Elsősorban vízinövényekkel, levelekkel, fakéreggel, magvakkal és füvekkel táplálkozik. Alkalomadtán megdézsmálja a termesztett növényeket is. Az úszódisznó név, abból származik, hogy képes úszni a vizen.
[szerkesztés] Szaporodása
A vízidisznók párzása az esős évszakban van. A domináns hím a vízben párosodik a csapat nőstényeivel. A nőstény vízidisznó 130 napos vemhesség után 2-8 utódot hoz a világra. Az utódok a születés azonnal követik anyjukat, aki még a vízhez is elvezeti őket. Már egynaposan képesek elropogtatni a növényeket, de 15-16 hetes korukig anyatejet is isznak. A nőstény nem egyedül neveli a kölyköket, a csapat többi nősténye is segít neki. A kölykök ivarérettségüket 18 hónaposan érik el.
[szerkesztés] Ellenségei
Természetes ellenségei az anakonda, a kajmán, a jaguár, az ocelot és a puma. Az ember is vadászik rá húsa és mezőgazdasági kártételei miatt. Ehhez jelentősen hozzájárul, hogy a katolikus egyház (tán vízi életmódja miatt?) afféle tiszteletbeli hallá, azaz húsát böjti étellé nyilvánította. A vízidisznó nagyon gyorsan tud futni. Ha ragadozó támadja meg, először rövid kiáltással figyelmezteti társait, akik azonnal a vízbe futnak. Tökéletesen el tud rejtőzni, csak szemei, orrnyílásai és fülei látszanak ki a vízinövények közül.
Közeli rokona, az óriás kapibara (Protochydrochoreus), ami akkor volt, mint egy öszvér, viszonylag nemrégen, a nagy amerikai faunacsere idején halt ki.
[szerkesztés] Képek
 |
 |
 |
 |
[szerkesztés] Források
