Mosómedve
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Procyon lotor Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||
 A mosómedve elterjedési területe
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A mosómedve (Procyon lotor) egy közismert, csíkos farkú és jellegzetes banditamaszkot viselő mindenevő, amely remekül alkalmazkodott az emberek közelségéhez. Eredetileg Amerika lakója, de elvadult példányai Európa területén is életképes populációkat hoztak létre. Ami a nevét illeti, táplálékát valóban szokta tisztogatni, de a medvefélékhez nincs szorosabb köze.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
A mosómedve hazája eredetileg Észak- és Közép-Amerika; Kanada, az USA és Mexikó vízközeli vidékein fordul elő, illetve bárhol, ahol emberek élnek. Prémje miatt Európában és Ázsiában is nyíltak mosómedvefarmok, és az elszökdösött példányok a helyi körülményekhez alkalmazkodva elszaporodtak.
Európában a terjeszkedés központja Nyugat-Németország, a Mosel völgye és az Eifel-hegység, a Benelux-államok és Franciaország keleti vidéke, de a hajdani Szovjetunióban is megtelepedett.
1934-ben Hermann Göring, aki akkor a Birodalmi Erdészeti Hivatal feje volt, adott engedélyt arra, hogy néhány mosómedvepárt szabadon engedjenek a német erdőben "a Birodalom faunáját gazdagítandó". Természetes ellenségek híján azóta jelentősen elterjedtek. Ahol megjelennek, nagy pusztítást képesek okozni a madarak közt, amelyeknek tojásait is elrabolják.
[szerkesztés] Megjelenése
A mosómedve bundája szürkésbarna, a hasi oldalon fehéres. Jellegzetes a farok fekete-fehér gyűrűs csíkozása, illetve a szemek feletti fekete álarc, ami afféle miniatűr gonosztevő külsejével ruházza fel a gyakran valóban szemtelenül lopkodó állatot. A fej alakja egyébként rókaszerű, orra és fülei hegyesek, ötujjú mancsai pedig rendkívül ügyesek.
A tömzsi mosómedve többnyire 6–7 kilogrammos, de 1–10 kilogramm között változhat. A tömeg nagy része az elraktározott zsír, főleg a hidegebb éghajlaton élő állatoknál. 0,6–1 méteres hosszának majdnem fele a bozontos farok. A nemek egyformák, bár a hímek kissé nagyobbak.
[szerkesztés] Életmódja
A mosómedve alapvetően éjszaka aktív, magányos faj. A nappalt általában összegömbölyödve tölti a fák biztonságos lombkoronájában, lévén kiváló mászó. Emellett nagy eséseket is képes elviselni. Ugyan elég ritkán megy vízbe, kiváló úszó, és bár a talajon rendszerint lassan döcög, meglepően gyors, akár 25 km/h-s sebességű futásra is képes. Hallása kiváló, látása éjszaka sem hagyja cserben.
Egy példány rendszerint egy 1-3 km-es átmérőjű területen mozog, amely átfedésben lehet más egyedek zónáival is. A territorialitás csak táplálékban szegény vidékeken jellemző. A hímek területe rendszerint nagyobb a nőstényekénél.
A mosómedve nem válogatós, bármit elfogyaszt. Gyakran fogyaszt növényi terméseket és magvakat (pl. makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő, datolyacseresznye stb.), olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, citrusfélék, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt.
Telente nem alszik téli álmot, bár hidegebb vidékeken hosszabb inaktív periódus figyelhető meg. Mivel az életfunkciók nem lassulnak le, az állat zsírtartalékait használja fel. Őszi tömegének akár felét is elveszítheti egy tél alatt.
[szerkesztés] Szaporodása
A februártól júniusig tartó párzási időszakban a hímek gyakran kiterjesztik területeket, hogy több nősténnyel találkozhassanak. Ilyenkor egy darabig akár együtt is maradhat a pár, de a párzást követően útjaik elválnak. A vemhesség 63-65 napig tart, ezt követően jön a világra egy védett faodúban a 3-7, általában 4 vak kölyök. Az utódok szeme csak kb. háromhetes korukban nyílik ki, elválasztásra kb. 10 hét után kerül sor. Ezt követően a fiatal állatok már anyjukkal tartanak táplálékszerző útjain. A kis mosómedvék az első telet anyjukkal töltik, és a következő tavaszon hagyják el a szülői fészket, de sokszor meglehetősen közel telepszenek le.
_4.jpg/220px-Raccoon_(Procyon_lotor)_4.jpg)
A faj átlagéletkora a vadonban kb. 5 év. Nagyon sok kölyök nem éri meg a második életévét, elsősorban az emberi tevékenységnek (vadászat, közlekedés) és a rossz táplálékellátottságnak köszönhetően. Jó körülmények között akár 16-21 évig is elélnek.
[szerkesztés] Védettsége
A számos ragadozó (sasok, prérifarkasok, farkasok, baglyok, kígyók stb.) által pusztított mosómedvék példányszáma a 20. század elejétől kezdve rohamosan növekszik, köszönhetően a faj rendkívüli alkalmazkodóképességének. Ezen a tendencián az sem változtatott, hogy az európai telepesek kezdettől fogva vadászták prémje miatt, az 1920-as években pedig egyenesen divatba jött a mosómedve bunda. A mai napig tenyésztik szőrméjéért. Több kísérlet történt a faj háziasítására, ám kiskedvencnek nem igazán alkalmas, mivel hajlamos kárt okozni a környezetében.
A földművesek számára komoly kárt tudnak okozni, amikor földjeiket és gyümölcsöseiket dézsmálják. Számos olyan betegség – például a veszettség és a pestis – hordozói lehetnek, amelyek emberre és állatra egyaránt veszélyesek.
Az európai állomány kb. II. világháború óta tartó terjeszkedése különösen veszélyes a helyi társulásokra nézve.
[szerkesztés] Rokon fajok
A tudomány jelenlegi állása szerint a hajdan külön fajnak tekintett nassaui mosómedve (P. maynardi), a guadeloupe-i mosómedve (P. minor), a Cozumel-szigeti mosómedve (P. pygmaeus), illetve az 1964-ben kihalt barbadosi mosómedve (P. gloveraleni) azonos a közönséges mosómedvével. Alfaji státuszuk még vitatott. Külön fajba tartozik viszont a dél-amerikai rákászmosómedve (Procyon cancrivorus) és a veszélyeztetett, mexikói Tres Marías-szigeteken élő Procyon insularis.
A mosómedve a mosómedvefélék családjának névadója is, ide mai ismereteink szerint összesen 18 faj tartozik.
[szerkesztés] A mosómedve a kultúrában
A jellegzetes kis állat számos közismert alkotásban kapott jelentős szerepet. Ilyen pl. a Mosó Masa mosodája című gyermekkönyv címszereplője, vagy a Túl a sövényen című képregénysorozat és animációs film egyik főkaraktere, Stikli. Bohumil Hrabal Sörgyári capriccio című művében Pepin bácsi egyik történetének főszereplője egy mosómedve, itt hangzik el a szinte szállóigévé vált „Unatkozik? Vásároljon mosómedvét!” szlogen.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján
- A veszprémi állatkert adatlapja
- Mosómedve mint háziállat (magyar)
- Élet és Tudomány (magyar)
- Animal Diversity Web (angol)
