Film

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A film napjaink egyik legnépszerűbb információs, ismeretterjesztő, szórakoztatási és művészeti célú technikai eszköze. A filmművészet a hetedik művészeti ág. Az alkotó művészetek között az első, amelyik a teret és az időt egyszerre, közvetlenül használja föl, időben és térben egyszerre működik.

Tartalomjegyzék 1 A film története 1.1 Amerikai filmstúdiók 1.2 Idő szerinti osztályozás 1.2.1 1890-es évek 1.2.2 1900-as évek 1.2.3 1910-es évek 1.2.4 1920-as évek 1.2.5 1930-as évek 1.2.6 1940-es évek 1.2.7 1960-as évek 1.2.8 1970-es évek 1.2.9 1980-as évek 1.2.10 1990-es évek 2 Filmgyártás 3 Filmtípusok 3.1 Filmhíradó 3.2 Dokumentumfilm 3.3 Játékfilm 3.4 Animációs film 4 Filmes munkakörök 5 Földrajzi osztályozás 5.1 Európai film 5.2 Amerikai film 5.3 Ázsiai film 6 Filmművészet 6.1 Irányzatok 6.2 Díjak, filmfesztiválok 6.3 A világ legjobbnak tartott filmjei 6.3.1 A 20. század első fele 7 Lásd még 8 Jegyzetek 9 Bibliográfia 9.1 Könyvek a filmről 10 Külső hivatkozások 10.1 Angolul

[szerkesztés] A film története

A mozi (filmszínház) születésének azt a pillanatot tekintjük, amikor a kinematográf feltalálói először tartottak vetítést fizető közönségnek.

Lumière fivérek

1895 februárjában szabadalmaztatták a kinematográfot, a Lumière fivérek találmányát. 1895. december 28-án Louis Jean Lumière és fivére, Auguste saját filmjeikből álló előadásukat a párizsi Grand Caféban tartották.

Pathé fivérek

A Pathé Cinema céget Charles és Émile Pathé saját filmek gyártására alapította. A Pathé Fréres pedig a kinematográfok építésével foglalkozott. A két vállalkozás vezető pozíciót vívott ki egész Európában.

Gaumont

A Pathé egyetlen komoly vetélytársa a Société Gaumont volt, amely 1910 után felül is kerekedett a versengésben.

Megszólal a film

A fonográf megjelenése után Muybridge javasolta Edisonnak, hogy a két találmányt kombinálják. 1904-ben Oscar Mester, német producer saját fejlesztésű berendezésével, a biofonnal kápráztatta el a St. Louis-i világkiállítás látogatóit az új hangosítási kísérletével.

• Hangzótól a digitális hangzásig

1922-ben három német mérnök – Hans Vogt, Joseph Massolle és Benedict Engel – levetítette első hangosfilmjét Berlinben. Az általuk feltalált új eljárást használták.

A Warner Brothers A dzsesszénekes című 1927-es munkájával vette kezdetét a hangosfilm korszaka.

A hangosfilm leglátványosabb áldozata maga a filmművészet volt, ugyanis a korai hangfelvételek rejtett mikrofonokkal készültek. A színészeknek a mikrofon irányába kellett beszélniük, a színészi mimikát ezzel korlátozva.

1930-ban bemutatták Budapesten a Kék Bálványt, az első magyarországi hangosfilmet. Ezt követi a Hyppolit, a lakáj. Az 1930-as években elterjedt a Movietone eljárás. A keverésnek köszönhetően hamarosan a film összes hangja egyetlen hangsávba került. 1940-ben Walt Disney Fantázia című rajzfilmjében használták először a sztereó hangot.

A hetvenes években fejlesztette a ki a Dolby laboratórium zajszűrő rendszerét. Majd a 80-as években megjelent a digitális hangrögzítés.

Színes film

1907-ben a Lumière fivérek bemutatták az autokróm eljárást. 1909-ben a londoni Palace varietében levetítették az első színes hatású filmet. 1917-ben a tényleges színes film bemutatkozására az Amerikai Egyesült Államokban a technicolor eljárás adott lehetőséget. 1936-ban a szubtraktív színkeverés fejlettebb eljárás alkalmazták, amit az Agfacolor néven vált ismertté a színes filmek körében. A német gyártót az Eastman Kodak követte Kodakchrome néven.

A Technicolor vállalat 1930-ra dolgozta ki a három alapszín, illetve a keverésükkel létrehozott többi színnel készíthető filmek gyártási lehetőségét. Walt Disney fejlesztette ki az eljárást. A Hiúság vására című film 1935-ben készült, de a színes film valódi premierjére 1937-ben került sor Disney Hófehérke és a hét törpe című klasszikusának bemutatójával.

A számítógépes film

A '80-as–'90-es évekre a számítógépek fejlődésével egyre inkább elterjedt a CGI (Computer-Generated Imagery – számítógépes ábrázolás). Ez egyre meggyőzőbbé, könnyebbé és olcsóbbá vált, így fokozatosan kiszorította a maketten alapuló ábrázolást. 2002-ben A Gyűrűk Ura második fejezetében sok ezernyi mellékszereplő nélkül hoztak létre élethű méretű hadsereget több hónapnyi számítógépen végzett képszerkesztés segítségével. Az igazi áttörés egy évvel korábban az animációs filmek terén következett be, a Final fantasy – A harc szelleme című egész estés filmmel, amely teljes egészében számítógéppel készült, és az ábrázolás csaknem fényképhű.

[szerkesztés] Amerikai filmstúdiók

A világ első műtermét Thomas Alva Edison építette 1893-ban. Beceneve „Fekete Marika” volt. Az 1920-as évek végére az amerikai filmipar stúdiók rendszerébe szerveződött. A „Big Five” (a nagy ötös) – a Paramount, a MGM, a Fox Film, a Warner Brothers és az RKO – mind saját stúdióval és mozilánccal rendelkeztek. A másik három kisebb cégnek – Universal, Columbia, United Artists – nem voltak filmszínházai. Az ötösfogat a filmek bevételeinek jelentős hányadára tett szert. Az új filmeket először csak saját mozijaikban vetítették, és a vetítési jogokat csak később adták át a kisebb, független filmszínházaknak. A filmekbe rakott tőke maximális megtérülését a nemzetközi forgalmazás jelentette. A többi ország saját nemzeti piacának egy részét is kénytelen volt átengedni az amerikai filmiparnak.

A klasszikus hollywoodi játékfilm és filmkészítés világszerte követendő példává vált. A nagy gazdasági világválság hatására 1930 és 1934 között csaknem 25%-kal csökkentek a mozik jegybevételei. Bevételpótlásként a mozitulajdonosok ajándéktárgyakat osztogattak a jegyvásárlóknak és büféket nyitottak. A stúdiók létszámleépítést hajtottak végre, a megtartott alkalmazottaknak pedig csökkentették bérét. Ebben a kritikussá vált helyzetben kezdtek egységes szervezetbe tömörülni az alkalmazottak, és létrejöttek a filmipar legbefolyásosabb szakszervezetei, amelyek máig jelentős hatalommal rendelkeznek. A II. világháború utáni első években a nézők rekordszámra látogatták a mozikat, ami egy rövid időre újra fellendítette a filmipart. A társadalmi és gazdasági változások hatására a stúdiórendszer is hanyatlásnak indult. A televízió elterjedése és az amerikai lakosság tömeges külvárosokba költözése következtében a belvárosi mozik látogatottsága mélyrepülésbe kezdett. A nagy stúdiók filmvetítési jogait 1948-ban az USA Legfelsőbb Bíróságnak a trösztök felszámolásáról szóló ítélete pecsételte meg. A „Paramount-ítélet” kötelezte az ötösfogat tagjait filmszínházaik értékesítésére.

A televízió új lehetőségeket nyitott a stúdiók számára. Bár a hagyományos stúdiórendszer felbomlott, a nagyobb hollywoodi cégek mégis életben maradtak. Filmmegjelenési lehetőségeiket az újonnan felépített bevásárlóközpontokban kialakított mozikban aknázták ki. Káprázatos filmeket mutattak be, amiket a mozikból való kifutásuk után átadtak a televízióknak.

Független alkotóként kezdték kezelni a sztárokat, a rendezőket és a producereket. Az átalakulás egyetlen áldozata az amúgy is betegeskedő RKO Pictures volt. A többi cég a mai napig fennáll.

• 20th Century Fox – A cég William Fox filmszínházbirodalmából, a Fox Film Corporation-ből (alapítva: 1914) és a Twentieth Century Pictures-ből fejlődött ki. A két cég 1933-ban olvadt egybe.

• Columbia Pictures – Az 1919-ben alapított vállalat működésének első három évtizedében a cég elnöke Harry Cohn volt. Neki köszönhetően még a gazdasági világválság idején is nyereségesen működött a Columbia.

• DreamWorks SKG – A céget 1994-ben alapította Steven Spielberg, David Geffen és Jeffrey Katzenberg. Az SKG rövidítés hármójuk nevéből származik.

• Miramax – A céget Harvey és Bob Weinsten alapította 1980-ban. A 90-es évek elején vált sikeres filmforgalmazóvá.

• Metro-Goldwyn-Mayer (MGM) – az MGM a harmincas években Hollywood leghíresebb stúdiója volt.

• New Line Cinema – A Robert Shyne által létrehozott New Line 1967-ben kezdett el tevékenykedni underground filmek független forgalmazójaként

• Orion Pictures – Az Orion Pictures vállalat a Kaszás csillagkép latin nevéről kölcsönözte a nevét, maga a logója is a csillagkép. 1978-ban alapította öt, United Artists-ból kivált vezető.

• Paramount Pictures – A magyar származású Adolf Zukor alapította a Famous Players Film Company átszervezésével.

• Tri-Star Pictures – A CBS Televízió, a Home Box Office (HBO) és a Columbia Pictures hozta létre 1982-ben. Ma a Tri-Star a Sony Pictures Entertainment holding önálló részeként működik Kaliforniában. Korai sikerei között található Alan Parker Madárka, a Nicsak ki beszél és Paul Verhoeven Az emlékmás című mozija, a Hook, A szerelem hullámhosszán és a Függő játszma.

• United Artists – Mary Pickford (1892–1979), Douglas Fairbanks (1883–1939), Charles Chaplin és D. W. Griffith (1875–1948) alapította 1919-ben, hogy független gyártású filmjeiket forgalmazhassák.

• Universal Pictures – Carl Laemmle alapította 1912-ben. Los Angeles környékén nyitotta meg a Universal City stúdiótelepét, a világ legnagyobb filmgyártó vállalkozását

• Warner Brothers – 1903-ban kezdték meg működésüket, de csak 1925-ben kezdődött a Warners Stúdió szárnyalása, mikor a cég hajlandó volt kockáztatni a hangosfilm technológiájával.

• RKO Pictures – A Radio–Keith–Orfeum a többi stúdióhoz képest későn, 1928-ban jelent meg, mikor a stúdiók a hangosfilm átállás lázában égtek.

[szerkesztés] Idő szerinti osztályozás

Részletesebben lásd: az évenkénti lebontást

[szerkesztés] 1890-es évek

1895-ben Filoteo Albertini olasz feltaláló szabadalmaztatta kinetografónak nevezett, mozgóképet bemutató készülékét, majd Párizsban a Lumière fivérek megtartották első nyilvános vetítésüket. Egy évvel később a Thomas Alva Edison által alapított társaság New Yorkban megrendezte az első nyilvános filmvetítés az Egyesült Államokban, valamint Budapesten megtartották az első mozielőadást a körúti Royal Szállóban, melyet egy éven át naponta többször is megismételtek.

[szerkesztés] 1900-as évek

1902-ben Georges Méliès bemutatta az Utazás a Holdba című trükkfilmjét, amely a sci-fi elődje is volt. 1903-ban Edwin S. Porter elkészítette A nagy vonatrablás című filmjét, mely megteremtette a western műfaját. Ekkor alkalmazzák először a „fártot”, a sínen mozgó felvevőgépet.

1904-ben szabadalmaztatták a hangzófilmet. Két évvel később megnyitották Budapesten az első igazi mozgóképszínházat, a Projectograph-ot. Robbanásszerűen megnőtt a produkciók száma. Stúdiókat, műtermeket rendeztek be, hogy függetlenítsék magukat az időjárási és egyéb változásoktól. 1906-ban a világ első, egész estét betöltő filmjének a melbourne-i városházán ünnepelték a bemutatóját. A Tait testvérek filmje, a Kelly bandájának története az ausztráliai mindennapokat elevenítette meg. Rá egy évre az Egyesült Államokban az igazságszolgáltatás kiterjesztette a szerzői jog elvét a filmre is.

[szerkesztés] 1910-es évek

1911-ben Hollywoodban megnyílt az első filmstúdió. A következő évben erőteljesen gyarapodik a számuk, ami felkeltette a filmgyártók érdeklődését. Ennek talán az oka az volt, hogy a szenzációhajhász históriák jól megalapozott piacába nem volt nehéz bekerülni. Az izgalom, a feszültség tetőfokán végződő részek így biztosítani tudták a moziba járó tömegek visszatérését. 1913-ban Charlie Chaplin, artista kialakította a kacsázva járó, bánatos toprongy figuráját. Két évre rá az Egyesült Államokban a Fox vállalat kerül az élre. 1917-ben megszületett az első színes film, a The Gulf Between. 1919-ben Magyarországon államosították a filmipart.

[szerkesztés] 1920-as évek

1920-ban Lugosi Béla Hollywoodba került. Neve még ma is fogalom. Ő játszotta legmeggyőzőbben a vérszívó erdélyi vámpírt, Drakulát. 1921-ben D. W. Griffith megalkotta első hangosfilmkísérletét, Az álmok utcáját. A némafilm egyes részeihez hangot adott. 1924-ben Walt Disney filmtrükkproducer először mutatott be rajzfilmet. Két évvel később az egyszerű, olcsó „kismozikat” óriási filmpaloták váltották fel. A némafilmkorszak végére a film, a „hetedik művészet” is kivívta az őt megillető helyet. 1927-ben hódítani kezdett a hangosfilm a A dzsesszénekessel. A hangosfilmek zenéjének története 2 szakaszra osztható: 1925–1960-ig, illetve 1960-tól napjainkig. A filmtörténet kezdetén nem a szavaknak, hanem a zenének jutott szerep, és eleinte úgy tűnt, a hangosfilm alig különbözik majd a némafilmtől. Ekkor indult el a musical. 1927-ben létrehozták Hollywood első önkorlátozó szabálygyűjtemét.

[szerkesztés] 1930-as évek

1932-ben Velencében megrendezték az első Velencei Nemzetközi Filmfesztivált, kiosztották a fesztivál fődíját, az Arany Oroszlán-díjat. 1936-ban George Cukor magyar származású filmrendező és producer elkészítette a Rómeó és Júlia című filmjét, melyet később Franco Zeffirelli is filmre vitt 1967-ben. 1939-ben Az Oscar-díjas Elfújta a szél került bemutatásra.

[szerkesztés] 1940-es évek

1946-ban Cannes lett az európai filmfesztiválok legfontosabbja, ahol először osztottak Arany Pálma-díjat.

[szerkesztés] 1960-as évek

1963-ban az USA-ban a fekete polgárjogi szervezet panaszt emelt a hollywoodban tapasztalható faji megkülönböztetés ellen. A leghosszabb nap című filmben ugyanis, amely egy fontos háborús esemény hiteles bemutatásának tekinthető, az együtt harcoló 1500 katona között egy fekete bőrű katona sem található. A tiltakozás eredményeként augusztus 20-án a NAACP megegyezett a nagy filmstúdiókkal a fekete szereplők kötelező arányáról. 1963-ban a Kopár élet című film Rio de Janeiró-i bemutatásával a brazil cinéma novo (új film) mutatkozott be.

[szerkesztés] 1970-es évek

1970-re az amerikai mozik válságba kerültek, a stúdiók 5 hónap alatt 700 alkalmazottat bocsátottak el. 1976-ban Párizsban először osztották ki a César-díjat. Egy évvel később az Egyesült Államokban bemutatták George Lucas filmjét a Csillagok háborúját, amelynek a amerikai bevételi rekordját jóval később csak a Titanic tudta csak megdönteni; az inflációt is figyelembe véve még ma is abszolút első. Mindemellett a Csillagok háborúja volt az első film, amit Dolby Stereo hanggal mutattak be.

[szerkesztés] 1980-as évek

1986-ban az amerikai Canon cég megszerezte Anglia legnagyobb moziláncát. Ezzel az angol mozik 40%-a a Canon kezébe került. Az ú.n. független filmstúdiók és a hollywoodi B-kategóriájú filmek hatalmas hulláma mind az USA-ban, mind a világ egyéb pontjain elárasztja a mozikat és a video-kölcsönzőket, köszönhetően a csökkenő előállítási költségeknek, és olyan országok anyagi és humán "ébredésének", mint Hong-Kong (lásd kung-fu filmek), India (Bollywood!). Franciaországban hatalmas összegeket költ az állam az európai (értsd francia) filmek támogatására, megpróbálván ellenállni Hollywood dömpingjének.

[szerkesztés] 1990-es évek

1996-ban a mozi századik évfordulójának ünnepségsorozata keretében első ízben rendezték meg Budapesten a Magyar Filmesek Világtalálkozóját. A kínai kormány betiltja a Disney, a Sony és az MGM amerikai filmgyártó cégek működését Kínában. Az indok: a Kundun, a Hét év Tibetben, és a Vörös sarok című filmek torz képet festenek Kínáról. 1998-ban a Titanic című film nemzetközi bevétele átlépte bűvös egymilliárd dollárt.

[szerkesztés] Filmgyártás

A filmgyártás az egész világon más rendszerben működik. Sok hollywoodi film 3D animációt, robottechnikát, CGI-t használ. A filmesek szakszervezetekbe tömörülnek, munkájuk igen jól szervezett, szerződéseikben előre meghatározott tiszteletdíjakat kötnek ki. Európában a filmművészet dominál és nem a filmipar. A fizetések sokszor nagyon alacsonyak, kis stábbal dolgoznak, a forgatási nyersanyaggal takarékosan bánnak.

A filmgyártás lépései 5 szakaszra bonthatók:

1. Forgatókönyv
2. Előkészítés
3. Forgatás
4. Utómunkálatok
5. Forgalmazás

Egy produkció létrejöttéhez legalább 3 év szükséges. Az első évben megírják és fejlesztik a forgatókönyvet. A második évben előkészítik és leforgatják a filmet. A harmadik évben elkészülnek az utómunkálatok, megszervezik a forgalmazást és a film moziba kerül.

[szerkesztés] Filmtípusok

[szerkesztés] Filmhíradó

A filmhíradó a mindennap eseményeinek megörökítése filmen. A filmhíradó egyidős a mozgóképpel, hiszen a legelső filmek szinte kivétel nélkül a valós életet választották témául. A Lumiére testvérek első filmje volt egyben az első filmhíradó: La Sortie des Usines 1894-ben a gyárépületet elhagyó munkásokat mutatta be.

[szerkesztés] Dokumentumfilm

A dokumentumfilm gyökerei a filmhíradókban fogantak. Olyan tényeken alapuló film, amely valós eseményekről és emberekről szól. A műfaj megnevezése a francia „documentaire” kifejezésből származik, amelyet eredetileg útifilmekre használtak.

[szerkesztés] Játékfilm

A játékfilm műfaja az első filmek korában alakult ki, amikor a filmesek ráébredtek, hogy érdemes filmre vinni különféle kitalált történeteket is. A film ekkor lett a szórakoztatóipar egyik alapköve. Az elmúlt 100 év során rengeteg játékfilmes műfaj keletkezett.

[szerkesztés] Animációs film

Az animációs film rajzok olyan fényképészeti reprodukálása, amihez különböző technikákkal mozgást és hangot illesztenek. Az ötletet a rajz és filmkamera segítségével valósítják meg. A művész megrajzolja a cselekmény színterét és szereplőit mozgás közben. Ahhoz, hogy a mozgás láthatóvá váljon, egy 24 rajzból álló sorozatot kell készíteni úgy, hogy minden következő rajzon a mozdulat másik mozzanata látszódjék. Ezután minden egyes rajzot kamerával rögzítenek, s így lesz a 24 rajzból az ábrázolt mozgás egy másodperce. Míg a játékfilm és a dokumentumfilm készítője a valós térből rögzít élő mozgást, a rajzfilm szerzője a teret és a mozgást is megrajzolja.

[szerkesztés] Filmes munkakörök

Egy játékfilm megszületéséhez legalább száz ember munkája szükséges, de némely szuperprodukció több ezer filmes munkáját is igényli (A gyűrűk ura című filmen 3000 ember dolgozott). Magyarországon a stáb szűk alkotói csapatához tartozik a rendező, az operatőr, a forgatókönyvíró, a dramaturg, a jelmez- és díszlettervező és a hangmérnök. A gyártási munkálatok felügyelői pedig a producer, a rendező, a gyártás- és felvételvezető.

[szerkesztés] Földrajzi osztályozás

[szerkesztés] Európai film

Az európai film az amerikai filmmel összehasonlítva sokkal liberálisabb világnézetet mutat, amikor a meztelenséget és a szexualitást ábrázolja, de kevésbé megengedő, amikor az erőszakot mutat be.

[szerkesztés] Amerikai film

A 20. század végére mind a nézők, mind a filmkészítők számára világossá vált, hogy a filmgyártás fő vonalát egyértelműen az amerikai film képviseli. Egészen pontosan a hollywoodi filmgyártás; ez a dollármilliós költségvetésű, még több dollármilliókat hozó filmekre specializálódott „gépezet”. A műfajt, sztorit, színészeket, technikai elemeket és – sokszor utolsóként – a rendezőt gondosan választják ki, mindent a gazdasági haszon érdekében. A legnagyobb amerikai filmrendezők közé tartoznak Charlie Chaplin, Orson Welles, a magyar származású George Cukor és Kertész Mihály, Alfred Hitchcock és Stanley Kubrick, a ma élők közül Francis Ford Coppola, Steven Spielberg, Martin Scorsese, Woody Allen és a független filmes Quentin Tarantino. (A leghíresebb amerikai filmsztárokat lásd a Hollywoodi filmsztárok listája szócikkben!)

[szerkesztés] Ázsiai film

India a világ legnagyobb filmgyártó országa. Az indiai hagyományokat követő zenés tömegfilmek mellett több világhírű filmalkotás fűződik Szatyadzsit Raj és Mira Nair nevéhez. A japán filmművészet világhírű mesterei Jaszudzsiro Ozu és Akira Kuroszava. A kínai film a 90-es évek óta ér el komoly nemzetközi sikereket, elsősorban Csen Kaj-ge és Csang Ji-mu alkotásaival. Meg kell még említeni a grúz Tengiz Abuladze filmjeit, az iráni Dzsafar Panahi, Mohszen Makhmalbaf és Abbasz Kiarosztami különleges filmkölteményeit, valamint a koreai rendező, Kim Ki-duk filmjeinek legújabb nemzetközi sikerét.

[szerkesztés] Filmművészet

[szerkesztés] Irányzatok

Olasz neorealizmus

A neorealizmus olasz filmirányzat, melynek első darabja és alapműve Luchino Visconti Megszállottság (Ossessione) című filmje. Csak 1945 után mutatták be mozikban, de már előbb nagy hatást tett az egész olasz filmszakmára. Egyébként a kifejezést Umberto Barbaro használja először 1943-ban. A neorealizmus gyökeresen szakított az addigi olasz film hamis valóságábrázolásával, dokumentarista szemléletet honosított meg, és óriási hatást tett az egész európai filmművészetre.

Francia új hullám

A francia új hullám (nouvelle vague) nevét az Express c. folyóirat egy 1957-es cikke adta. Kiemelkedő egyéniségei közül François Truffaut (Négyszáz csapás, Jules és Jim, Lopott csókok) pályáját filmkritikusként kezdte, és már mint rendező megmaradt az új hullám teoretikusának. Talán ennek is köszönhető az új hullám (más nemzetek új hullámainak is) nagyfokú stiláris tudatossága.

Dán Dogma filmek

A mozgalom követői egyfajta szakítást hirdetnek a múlttal, a konvencionális filmkészítéssel, s saját megfogalmazásuk szerint autentikus filmeket akarnak készíteni, hogy megmutathassák a valóságot a nézőknek. Ehhez egyes helyeken meglehetősen bizarr, formabontó, mégis a filmes világban felpezsdülést hozó „tízparancsolatot” alkottak.

[szerkesztés] Díjak, filmfesztiválok

Az 1990-es évektől világszerte körülbelül 200 filmfesztivált tartanak meg. Európában a legfontosabbak a

• Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál
• Berlini Nemzetközi Filmfesztivál
• Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

A producerek, rendezők és színészek számára egy fesztivál díj különlegesen fontos jelentőségű, mivel ez gyakran belépő a nemzetközi filmpiacra. Az újságírók gondodkodnak a népszerűségéről, ami számos nagy produkciónak moziközönséget szervez.

Az Oscar-díj (hivatalos nevén Academy Award) az Egyesült Államok legrangosabb filmművészeti díja, amelyet a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia (AMPAS) ad ki több kategóriában 1929 óta.

Golden Globe-díj a hollywoodi külföldi sajtó díja, az Oscar-díj előszobájának is nevezik.

A César-díj (röviden: César, ejtsd: szézár) Franciaország legrangosabb filmművészeti díja.

[szerkesztés] A világ legjobbnak tartott filmjei

[szerkesztés] A 20. század első fele

Játékfilmek

Az 1958-as brüsszeli világkiállítás alkalmával 12 játékfilmet jelöltek meg a világ legkiválóbbjaiként.

A Filmarchívumok Nemzetközi Szövetsége (FIAF) és a Filmtörténészek Nemzetközi Szövetsége közösen választotta ki a zsűrit, amely 27 ország legjobb filmtörténészei közül került ki. A zsűri a filmtörténet első hatvan évének filmterméséből, vagyis az 1895 és 1955 között készült filmek közül választhatott. Tagjai postán küldték el a 30 film címlistáját tartalmazó szavazatukat. Ezek közül szűkítették tizenkettőre a legtöbb voksot kapott filmek, illetve rendezők listáját, melyet azóta is Brüsszeli tizenkettő néven emlegetnek. ^[1]

Az úgynevezett „brüsszeli tizenkettő” rangsor szerinti listája:

1. Szergej Mihajlovics Eisenstein: Patyomkin páncélos (1925)
2. Charlie Chaplin: Aranyláz (1925)
3. Vittorio De Sica: Biciklitolvajok (1948)
4. Carl Theodor Dreyer: Jeanne d'Arc szenvedései (1928)
5. Jean Renoir: A nagy ábránd (1937)
6. Erich von Stroheim: Gyilkos arany (1923)
7. D. W. Griffith: Türelmetlenség (1916)
8. Vszevolod Illarionovics Pudovkin: Anya (1926)
9. Orson Welles: Az aranypolgár (1941)
10. Alekszandr Petrovics Dovzsenko: Föld (1930)
11. Friedrich Murnau: Az utolsó ember (1924)
12. Robert Wiene: Dr. Caligari (1919)

Dokumentumfilmek

A dokumentumfilm népszerűsítésére és a szavazás sikerén felbuzdulva az 1964-es mannheimi dokumentumfilm-fesztiválon hasonló módon szavazták meg a műfaj 12 legjobbnak tartott alkotását.

[szerkesztés] Lásd még

A Wikikipédiában szereplő filmkészítő személyek életrajzi szócikkei:

• Színészek
• Filmrendezők
• Forgatókönyvírók
• Operatőrök
• Producerek

[szerkesztés] Jegyzetek

[szerkesztés] Bibliográfia

[szerkesztés] Könyvek a filmről

• Sulinet
• David Bordwell - Kristin Thompson: A film története, Palatinus, Budapest, 2007.
• Filmek könyve (Szerkesztő: B. Egey Klára), Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1967.
• Szergej Mihajlovics Eisenstein: Premier plánban, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1979.
• Balázs Béla: A látható ember – A film szelleme, Gondolat, Budapest, 1984., Palatinus, Budapest, 2005.
• Georges Sadoul: A filmművészet története, Gondolat, Budapest, 1959.
• Ingmar Bergman: Laterna magica, Európa, Budapest, 1988., 2007.
• Luis Bunuel: Utolsó leheletem, Európa, Budapest, 1989., L'Harmattan, Budapest, 2006.
• Ulrich Gregor – Enno Patalas: A film világtörténete, Gondolat, Budapest 1985.
• Bíró Yvette: A hetedik művészet, Századvég, Budapest, 1994., Osiris, Budapest, 1998., 2001., 2003.
• Kovács András Bálint: A modern film irányzatai, Palatinus, Budapest, 2005., 2006., 2008.
• Új filmlexikon (főszerkesztő: Ábel Péter), Akadémiai kiadó, Budapest, 1978.
• Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964–1994, Osiris-Századvég, Budapest, 1994.
• Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990, Osiris, Budapest, 1998.
• Francois Truffaut - Önvallomások a filmről, Osiris, Budapest, 1996.
• Robert Bresson: Feljegyzések a filmművészetről, Osiris, Budapest, 1998.
• 1001 film, amit látnod kell, mielőtt meghalsz (Főszerkesztő: Steven Jay Schneider), Gabo, Budapest, 2004.
• A Film Krónikája, Magyar Könyvklub, Budapest, 2000.
• Játékfilmek 1931–1997, Magyar Filmintézet, Budapest, 1998.
• Oxford Filmenciklopédia (Szerkesztő:Geoffrey Nowell-Smith), Glória Kiadó,. Budapest 1999.
• Csúri Ákos-Illich Lajos: Gutenbergtől Spielbergig, Sylvester Kiadó, 1998
• Balogh Györgyi, Gyürey Vera, Honffy Pál: A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig
• William Goldman: Mit is hazudtam?, Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002.
• Joe Eszterhas: Hollywoodi fenevad
• Filmrendezőportrék, Osiris Könyvkiadó, Budapest, 2003.
• A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 2004.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Mostkommunikacio.hu-Filmkészítés cégek számára!
• Filmsztárok-Filmsztárok
• FilmKatalogus.hu – Az egyik legnagyobb magyar filmes portál!
• Kritikus Tömeg
• Mozinet – kritikák, hírek, életrajzok, filmfesztivál-beszámolók magyarul
• A mozgófényképezés felfedezése
• Hír a filmtörténeti honlapról
• filmhu – a magyar moziportál
• Magyar Mozgókép Közalapítvány
• Nemzeti Filmiroda
• Moziplussz – a legújabb filmes hírek magyarul
• Szagosfilm Japánban (Index)
• Tudástár
• Wikidézetek
• Filmes blog napjainkról
• Filmtekercs Fényportál és blog

[szerkesztés] Angolul

• The Internet Movie Database (lásd a magyar szócikket is)
• Előadások és tesztek
• European Documentary Network
• Institute of Documentary Film
• A vizuális effektek története
• Movie News