Sztyeppi varánusz
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Varanus exanthematicus (Bosc, 1792) |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Egyéb név | |||||||||||||||||||
| Pápaszemes varánusz (Varanus ocellatus) | |||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A sztyeppi (gyakori, helytelen írásmóddal: sztyeppei) varánusz (Varanus exanthematicus), más néven: pápaszemes varánusz (Varanus ocellatus) (Heyden 1830) a pikkelyes hüllők rendjének (Squamata), gyíkok alrendjébe (Sauria) tartozó varánuszfélék családjának (Varanidae) egyik faja.
A négy afrikai varánuszfaj egyike. Kis mérete és nyugodt természete és miatt a terraristák nagyon kedvelik, ezért tömegesen hozzák be Európába és Amerikába hobbiállatnak.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Kelet-Afrika (főleg Kenya és Tanzánia) füves szavannáin él, de Togóban is gyakori. Leginkább a ligetes szavannák, bozótosok lajkója. Megtalálható a félsivatagokban és a trópusi lombhullató erdőkben is, de az esőerdőket és a sivatagokat kerüli. Ezért elterjedésének északi határa a Szahara, dél felé pedig fokozatosan a fehértorkú varánusz váltja fel.
[szerkesztés] Megjelenése
A sztyeppi varánusz felépítése kissé eltér a többi varánuszétól: nem olyan karcsú, mint az ázsiai fajok többsége. A feje kicsit tompa, a többi varánuszénál kevésbé hosszúkás. A nyaka is rövid, a farka nagyon vastag, ovális, és abban zsírt raktároz az ínséges időkre. Teste ugyanolyan hosszú, mint a farka – a kifejlett példányok elérhetik a 75-120 cm-t. A fogságban tartott egyedek hajlamosak az elhízásra.
Színe nagyon változatos: világosbarna, drapp, sötétbarna vagy szürke – a szürke valamilyen árnyalata a legtöbb példányon megfigyelhető. Képes változtatni a színét, hogy könnyen beleolvadhasson környezetébe, és hideg időben is sötétebb árnyalatra vált, hogy segítse a hőfelvételt. Hűvösben nem szeret mozogni, de amint elérte az optimális testhőmérsékletet, aktiválódik és kivilágosodik – ilyenkor is lassabb azonban a legtöbb varánusznál.
[szerkesztés] Életmódja
A többi varánuszhoz hasonlóan nappal aktív, csak a legforróbb órákban vonul vissza menedékbe. Megeszik szinte bármit a rovaroktól és csigáktól a rágcsálókon és tojásokon át a dögökig – fiatal korában még főleg ízeltlábúakat eszik, aztán ahogy nő, egyre nagyobb állatokat zsákmányol. Bekapják a mérgező százlábúakat is. Erős a kannibál hajlama: előszeretettel fogyasztja el kisebb fajtársait.
Jellemző rá a territoriális viselkedés: a hímek hevesen védelmezik területüket. Ha sarokba szorítják, farkának csapásaival védekezik, és ha ez sem segít, halottnak tetteti magát. Az ínséges száraz évszakot végigkoplalja, és ezalatt akár testsúlyának tizedét is elvesztheti. Ehhez az esős évszakban gyűjt zsírtartalékot.
[szerkesztés] Szaporodása
A sztyeppi varánusz alapvetően magányos állat. Az esős évszakban párzik – ilyenkor, ha egy hím egy nőstényt talál, nyakát harapdálva és karmolásokkal készteti azt párzásra. A nőstény 2–5, 15–30 cm mély üregeket ás, és azokba egyenként legfeljebb 15, összesen 20–50 tojást rak. Ezek a hőmérséklettől függően 5-6 hónap múlva kelnek ki. A kikelő kis gyíkok aránya igen magas, sokszor 100%. A kis varánuszok gyorsan fejlődnek, főleg az első két hónapban.
Veszélyeztetett faj, a bennszülöttek húsáért és bőréért vadásszák, de leginkább az illegális állatkereskedelem veszélyezteti.
[szerkesztés] Tartása
A fogságot, a terráriumot a legtöbbször gyorsan megszokja, és viszonylag gyorsan megszelídül.
.jpg/250px-Varanus_exanthematicus_(SqueakyMarmot).jpg)
|
A terrárium legalább 200 cm * 100 cm * 60 cm legyen; legjobb talaja a kavicsos homok. Tegyünk bele néhány farönköt vagy nagyobb követ, amik közé elrejtőzhet, és egy fürdőmedencét, amiben hűsölhet! Ezt gyakran kell tisztítani, mert az állat rendszeresen belepiszkít.
