Nyugati szürke óriáskenguru
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||
 Nőstény és a kölyke
|
|||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
| Macropus fuliginosus Desmarest, 1817 |
|||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||
A nyugati szürke óriáskenguru (Macropus fuliginosus) a kúszóerszényes-alakúak (Diprotodontia) rendjéhez, ezen belül a valódi kenguruk (Macropodidae) családjához tartozó faj.
A három óriáskenguru faj közül ez a legkisebb.
A természettudósok sokáig nem jutottak egyezségre, hogy a szürke óriáskenguruknak vajon hány fajuk él Ausztráliában. A múlt században legalább három faját különböztették meg, századunk közepe táján pedig az egész társaságot egyetlen fajba olvasztották össze. (Ez magyarázza az alfajoknál szokásos háromtagú fajnevet.) A hetvenes évek elején két ausztrál kutató, W. E. Poole és H. J. Kirsch, rendkívül alapos kutatásaik alapján megállapították, hogy a szürke óriáskengurukon belül két faj különíthető el, nevezetesen egy keleti és egy nyugati faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Alfajai
- Macropus fuliginosus fuliginosus – Kenguru-szigeti szürke óriáskenguru
- Macropus fuliginosus melanops – Nyugat-ausztráliai szürke óriáskenguru
- Macropus fuliginosus ocydromus – Délnyugat-ausztráliai szürke óriáskenguru
[szerkesztés] Életmódja
A legtöbb kenguruval ellentétben nem kifejezetten éjszakai állat, de a déli forróságban is inkább megpihen az árnyékban. Hajnalban és délelőtt, valamint a késő délutáni, esti órákban aktív a leginkább. Közepes nagyságú csoportokat alkot, amelyekben nemcsak nőstényeket és fiatalokat, hanem több hím állatot is találunk. A hímek megverekszenek rangsorbeli helyükért. A csapat együtt, egy viszonylag kisebb területen szétszéledve jár táplálék után. Táplálékuk jobbára fűfélékből áll.
[szerkesztés] Szaporodása
Az ivarérettséget 1.5-2 éves kor között éri el. A párzási időszak egész évben tart, az élelem és a víz mennyiségétől függ. A vemhességi idő – mint minden erszényesnél – igen rövid, átlagosan csak 30,5 nap. Az újszülött nagyon apró és embriószerűen fejletlen, tömege alig néhány gramm. Ennek ellenére teljesen egyedül, segítség nélkül mászik fel anyja erszényébe, ahol rácsimpaszkodik a négy emlő egyikére, és hosszú hetekig el sem ereszti azt. Életének első hónapjait az erszényben tölti, s később is gyakran visszajár oda, ha veszedelem fenyegeti. Csak 42 hetes korában hagyja el végleg az erszényt. Amikor elhagyja az erszényt, körülbelül 3,5 kilogramm a testtömege. Az idő előrehaladtával a fiatal kenguru egyre több időt tölt az erszényen kívül, de a születéstől számított 235 nap táján az anya már nem engedi vissza, hiszen várja a következő kölykét. A kölyköket mintegy egy éves korukig szoptatja az anyaállat. A nősténykengurunak folyamatosan lehetnek kölykei-egyszerre lehet vemhes, hordozhat kölyköt az erszényében, és kísérheti őt egy harmadik kölyök is.
Nemcsak a nyugati szürke óriáskengurura, hanem az összes többi óriáskenguru-fajra jellemző az, hogy a nőstények lényegesen kisebbek a hímeknél. Ennek az a magyarázata, hogy a nőstények, amint elérik felnőttkori fejlettségüket, nem növekednek tovább. Ezzel szemben a hímek, ahogy telnek-múlnak az évek, folyamatosan tovább növekednek, még ha egyre csökkenő ütemben is. Bár a nőstények kisebbek maradnak, de általában tovább élnek a hímeknél. Bár az állatkerti óriáskenguruk gyakorta elérik a húsz éves életkort is, a természetben ez igen nagy ritkaságnak számít. A természetben ugyanis sokkal mostohább körülmények uralkodnak, s ennek hatására sok állat már kölyökkorában elpusztult.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
A nyugati szürke óriáskenguru Ausztráliában a vadászható fajok közé tartozik, bár évente csak meghatározott számú állatot lőhetnek ki. Gyérítésükre azért van szülség, mert szemben a bozót- és erdőlakó kengurufajokkal, melykenek megártott az ember erdőirtási tevékenysége, az óriáskenguruk nyílt vidéki fajok, így az erdőirtásuk után kialakult nyílt füves pusztákon nagy számban elterjedtek. Mivel nagyon jó ugrók, könnyedén átugorják a drótkerítésekt, melyeket a farmarek húztak, hogy megvédjék birka- vagy marhalegelőiket. A kenguruk néhány helyen tömegesével települtek be a legelőkre és a farmerek aggódnak, hogy eleszik a füvet a jószágaik elől.
Kedvelt állatkerti faj. Őshazájában Ausztráliában szinte minden állatkertben, még a legkisebbekben is megtalálható és sok gazdálkodó is tart szelidített óriáskengurukat birtokán. Európában is kedvelt faj, és mivel a hideget is viszonylag jól viseli eléggé elterjedt faj. Magyarországon korábban a fajt a Budapesti Állatkertben mutatják be. A nyugati szürke óriáskengurukat 1983 óa élnek Budapesten, ekkor ajándékozta a törzsalapító tenyészállatokat az állatkertnek a nyugat-ausztráliai Perth állatkertje.
[szerkesztés] Forrás
- Mammal Species of the World, A Taxonomic and Geographic Reference, 3rd edition, 2005 ISBN 0801882214
- Ronald Strahan: Mammals of Australia. Smithsonian Books, Washington DC 1995, 1996. ISBN 1560986735
- Ronald M. Nowak: Mammals of the World. Johns Hopkins University Press, Baltimore 1999. ISBN 0801857899
