Közönséges mókusmajom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Saimiri sciureus (Linnaeus, 1766) |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A közönséges mókusmajom vagy röviden csak mókusmajom (Saimiri sciureus) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.
Korábban magyarul halálfejes majomnak vagy halálfejes majmocskának nevezték, ami a faj német nevének fordításából származik. Ma kissé pejoratív értelme miatt ez a név nem nagyon használatos.
Közeli rokona a bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenése
Nem túl nagytermetű állat, a nőstény tömege 365-750 gramm, a hím 550-1135 gramm, testhossza 22-48 cm, a farok hossza 36-47 cm. Testének alapszíne sárga, szürkészöld árnyalattal, amely a hasoldalon sárgásfehérbe megy át. Arcán és fülein a szőrzet sok helyen fehér, farka vége pedig fekete.
[szerkesztés] Elterjesése
Dél-Amerikában él, élőhelye Kolumbiától Paraguayig terjed. Főként a sűrű erdőségeket kedveli, testalkata is ehhez idomult. Elterjedési területén az egyes populációkat a folyókon kívül a nagy távolság is elválasztja egymástól, így nem meglepő, hogy a fajon belül 14 alfajt különítenek el a természettudósok. mára azonban csak négy alfaját ismeri el a tudomány. Ezeket meglehetősen nehéz megkülönböztetni egymástól, néha csak a szemöldökív alakja, máskor pedig csak az állatok viselkedése alapján mondható meg, hogy melyik állat melyik alfajba tartozik.
[szerkesztés] Alfajai
- Saimiri sciureus sciureus
- Saimiri sciureus albigena
- Saimiri sciureus cassiquiarensis – Humboldt-mókusmajom
- Saimiri sciureus macrodon – Ecuadori mókusmajom
[szerkesztés] Életmódja
Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatás még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is.
Mint a sűrű erdőkben élő állatok általában, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre emlékeztet, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből les rájuk a ragadozó.
[szerkesztés] Szaporodása
A közönséges mókusmajom vemhességi ideje 152-172 nap, az utódok száma általában csak egy. Az újszülött tömege - fejlettségétől függően - 72-144 gramm. A kis mókusmajom 5-10 hónapos koráig él anyatejen, és 3-5 évesen éri el az ivarérett kort. Élettartama akár 21 év is lehet. A legújabb kutatások szerint az anya és a kölyök között csak az első hét után alakul ki igazán szoros kapcsolat. Ha az anyaállat egészségét a szülés nagyon megterheli, és nem képes utódját gondozni, vagy pedig elpusztul, akkor egy másik nőstény, talán közeli rokon, vagy domináns nőstény veszi át a kölyök nevelését, de ha az eredeti anyaállat egy héten belül felépül, a kölyök visszakerül hozzá. Egy hét után azonban már az örökbefogadó szülőnél marad a kölyök. Arra is akad példa, hogy a domináns nőstény erővel veszi el a kölyköt az igazi anyától.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Kedvelt állatkerti- , hobbi- és laboratóriumi állat. Az ezek iránti illágilis befogások populációit néhány helyen igencsak meggyérítette. Nagy elterjedési területe miatt azonban a faj még realtív gyakorinak számít és nem veszélyeztetett.
Állatkertekben a csuklyásmajmok családjából az egyik leggyakoribb faj. Szinte minden állatkertben ahol tartank majmokat megtalálható a faj. Magyarországon a legnagyobb csapata a Budapesti Állatkertben él. Kisebb látszámú - olykor kizárólag hímekből álló csapatai - megtalálhatóak a Miskolci Állatkertben, a Pécsi Állatkertben, a Győri Állatkertben, a Kecskeméti Vadasparkban és a Jászberényi Állatkertben is.
[szerkesztés] Források
- Thomas Geissmann: Vergleichende Primatologie. Berlin u.a.: Springer-Verlag, 2003, ISBN 3-540-43645-6
- Ronald M. Nowak: Walker's Mammals of the World. Baltimore u.a.: Johns Hopkins University Press, 1999, ISBN 0-8018-5789-9
