Bolíviai mókusmajom
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 Státusz: nem veszélyeztetett
|
|||||||||||||||||||||||
.jpg/250px-Black-capped_Squirrel_Monkey+baby_(Saimiri_boliviensis).jpg) Bolíviai mókusmajom nőstény a kölykével
|
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Saimiri boliviensis (I. Geoffroy and Blainville, 1834) |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A bolíviai mókusmajom (Saimiri boliviensis) a csuklyásmajomfélék (Cebidae) családjába tartozó faj.
Közeli rokona a közönséges mókusmajom (Saimiri sciureus)
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Megjelenése
Testhossza 42 centiméter, farokhossza 35 centiméter, súlya 1 kilogramm. A bolíviai mókusmajom rövid és tömött szőre a hátán olajbarna színű, hasán sárgás-narancssárgás. Jellegzetes bélyege és fő megkülönböztetője a közönséges mókusmajomtól fején a fekete sapka és arcmaszk.
[szerkesztés] Elterjedése
Peru és Bolívia trópusi esőerdeiben honos.
[szerkesztés] Alfajai
Négy alfaja van.
- Saimiri boliviensis boliviensis
- Saimiri boliviensis peruviensis
- Saimiri boliviensis jaburuensis
- Saimiri boliviensis pluvialis
[szerkesztés] Életmódja
Idejének nagy részét a fák ágai között tölti. Bár hosszú farka van, azt sohasem használja kapaszkodásra, inkább csak egyensúlyozik vele, illetve bizonyos testhelyzetnél támaszkodik rajta. Nyugalmi helyzetben farkát a háta és a válla fölött előrehajlítva tartja. Nagylétszámú, sokszor több száz egyedből álló csoportokat alkot, de e nagy csoportokon belül mindig vannak kisebb, belső csoportok is, amelyeknek az a sajátosságuk, hogy vagy a hím-, vagy a nőivarú egyedek túlsúlyban vannak jelen. Ennek a jelenségnek a magyarázatás még nem fejtette meg a tudomány, hiszen ezek az állatok olyan vidékeken élnek, ahol meglehetősen nehéz a közelükbe férkőzni. Rendkívül sokféle táplálékot fogyasztanak, főként gyümölcsöket és különféle rovarokat is.
Mint a sűrű erdőkben élő állatok többsége, a mókusmajmok is főként hangjelekkel tartják egymással a kapcsolatot. Hangjuk, amely sok szempontból a madárcsicsergésre hasonlít, sokféleképpen variálható. Más-más hangot használnak, ha a talaj felől közeleg a veszély, s más hangot akkor, amikor a levegőből várható támadás.
[szerkesztés] Szaporodása
A bolíviai mókusmajom csoportokban él. A csoportok nagysága 50 egyedtől egészen 500 egyedig terjedhet. A nőstény az esős évszakban hozza világra egyetlen kicsinyét, mintegy 150-170 napos vemhességi idő után.
[szerkesztés] Természetvédelmi helyzete
Bár az erdőirtások és a házikedvencnek való illegális vadbefogás ezt a fajt is veszélyezteti, állományai ma még elég nagyok. Emiatt a Természetvédelmi Világszövetség a fajt a "nem veszélyeztetett" kategóriába sorolta.
[szerkesztés] Forrás
- Pia Steinweg, Untersuchungen zum Sozialverhalten der Totenkopfaffen Saimiri sciureus (Linnaeus, 1758) und Saimiri boliviensis d'Orbigny, 1834 in Menschenobhut, Tectum Verlag (2001), ISBN 3828811620
