Szerbhorvát nyelv

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A szerbhorvát nyelv kifejezés nyelvészek alkotta szakkifejezés, amely a szerbek, a horvátok, a bosnyákok és a montenegróiak által beszélt nyelvet volt hivatott megnevezni. A egykori Jugoszlávia egyik hivatalos nyelvének elnevezése is volt, de mindig is csak beszélőinek kisebbsége használta nyelvének megnevezésére. A szociolingvisztika szempontjából abstand-nyelv, azaz dialektusai elegendő számú közös, tárgyilagosan megállapított szerkezeti tulajdonságokkal rendelkeznek ahhoz, hogy egységes nyelvet alkossanak. E nyelvi entitásra a legjobban a dialektológiában használt diarendszer elnevezés illik. Ebben az esetben a közép-délszláv diarendszerről van szó, amelyhez több ausbau-nyelv tartozik: a szerb, a horvát, a bosnyák és a montenegrói.

Tartalomjegyzék

1 A szerbhorvát nyelv fogalmának rövid története
2 Irodalom
3 Kapcsolódó cikkek
4 Külső hivatkozások

[szerkesztés] A szerbhorvát nyelv fogalmának rövid története

Már a 19. század közepe táján, az idegen hatalmak uralma alatt élő népeik egyesüléséről álmodozó szerb és horvát értelmiségiek egy csoportja azon fáradozott, hogy kidolgozza egy közös irodalmi nyelv normáit. Például, abban az időszakban egyeztették a szerb Vuk Stefanović Karadžić által leegyszerűsített cirill ábécét azzal a latin ábécével, amit a horvátok ma is használnak. Később a szerbek is átvették ezt az ábécét, és a cirill betűs mellett használják. Ugyanakkor, mindkét nyelv helyesírását a Vuk Karadžić által javasolt fonetikai elv alapján reformálták meg.

Az I. világháború után létrejött Jugoszlávia, a győztesek közé tartozó Szerbia égisze alatt. Ekkor kezdték hivatalosan érvényesíteni a szerbhorvát nyelv eszméjét a belgrádi hatóságok, de a függetlenségre vágyó horvátok ezt soha sem fogadták el.

A kommunista Jugoszláviában, immár a horvát kommunisták beleegyezésével is, az újvidéki megegyezés (1954) nyomán, a szerbhorvát nyelv, és mellette a horvát-szerb nyelv fogalmak hivatalosak lettek, és a két nyelv egymáshoz közelítése az állampárt politikájának részévé vált.

A 90-es években Jugoszlávia szétesett, és a szerbhorvát nyelv fogalmát elvetették az új államokban. Ma különálló nyelvekről beszélnek hivatalosan is. Ha egyes történelmi időszakokban a közös elemekre esett a hangsúly és tompították a különbségeket, most ennek az ellenkezője az irányzat minden érintett országban.

[szerkesztés] Irodalom

Jolić, Borjanka; Ludwig, Roger: Le serbo-croate sans peine, Assimil, Chennevières, 1972 (tankönyv francia nyelven)
Thomas, Paul-Louis: Serbo-croate, serbe, croate..., bosniaque, monténégrin : une, deux..., trois, quatre langues ? (Szerbhorvát, szerb, horvát, bosnyák, montenegrói: egy, kéttő, három, négy nyelv?, Revue des Etudes Slaves, 66/1 sz., 1994
Thomas, Paul-Louis: Fonction communicative et fonction symbolique de la langue (sur l’exemple du serbo-croate : bosniaque, croate, serbe) (A nyelv kommunikációs és szimbolikus funkciója (a szerbhorvát nyelv: bosnyák, horvát, szerb nyelv példája alapján), Revue des Etudes Slaves, 70/1 sz., 1998
Thomas, Paul-Louis: Bosniaque, croate, monténégrin, serbe : de l’étude d’une langue à l’identité des langues (Bosnyák, horvát, montenegrói és szerb nyelv: a nyelv tanulmányozásától a nyelvek identitásáig), Revue des Etudes slaves, n° 74/2-3 sz., 2003