Vuk Stefanović Karadžić
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Vuk Stefanović Karadžić (cirill írással Вук Стефановић Караџић) (Tršić, 1787. november 7. – Bécs, 1864. február 7.), szerb filológus és nyelvész, a mai szerb nyelv sztenderdjének megalkotója.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életrajz
Vuk Stefanović Karadžić 1787. november 7-én született a nyugat-szerbiai Tršić faluban. A szülei addig született gyerekei mind elhaltak, ezért keresztelték régi népi szokásnak megfelelően Vukra (szerbül „farkas”), hogy ne árthassanak neki a varázslók.
Írni és olvasni egyik rokonától, Jevta Savićtól tanul meg, aki az egyetlen írástudó ember a környéken. Tanulmányait egy közeli városban, Loznicában folytatja, majd a faluhoz a legközelebb álló Tronoš kolostorban. Innen az apja visszaviszi haza, mert a fiát nem tanítják, hanem marhákat legeltetni küldik. Nem sikerül beiratkoznia a károlyvárosi (Horvátország) gimnáziumba, ezért Petrinjébe megy. Később Belgrádba utazik, hogy megismerkedjen Dositej Obradović[1], akit mélyen tisztel. Azonban ez nem fogadja Vukot, aki csalódottan Jadarba[2] megy, és írnokkent kezd el dolgozni Jakov Nenadovićnál[3]. Amikor Belgrádban megnyílik az úgynevezett Nagy iskola, Vuk ennek diákja lesz. Nemsokára azután megbetegedik és Pestre utazik. Tudásának legnagyobb részét autodidaktaként szerzi.
Vuk Karadžić is részt vesz a két szerb felkelésben[4]. A második befejezése után, Bécsbe utazik. Itt megismerkedik Jernej Kopitar szlovén nyelvésszel, aki főcenzora az Habsburg Birodalomban megjelenő szláv nyelveken írt könyveknek. Kopitar segít Karadžićnak filológiai munkáinak megvalósításában. Miloš Obrenović szerb fejedelemmel való konfliktusai miatt, tilos neki Szerbiában megjelentetni könyveit, de a Habsburg Birodalomban sem teheti ezt meg, ezért Oroszországban keres és talál barátokat, ahol, miután hosszabb-rövidebb időszakokban a szegénységtől szenvedett, 1826-ban életjáradékot kap.
Az egész családjából csak Mina lánya él még, amikor Vuk Karadžić 1864-ben meghal, Bécsben. Földi maradványait 1897-ben viszik Belgrádba, ahol a székesegyházban, Dositej Obradović mellé temetik.
[szerkesztés] Filológiai munkái
Vuk Karadžić tevékenysége a kora, a romantika szelleméhez igazodik, amikor a nemzetek felélednek és nyelvük ápolásával foglalkoznak, és amikor nagy érdeklődés van a folklór iránt. Nem véletlen, hogy Karadžićot, Kopitaron kívül a Grimm fivérek és Goethe is segítik.
Főbb munkái:
- Pismenica serbska („Szerb nyelvtan”, a szerb nyelv első nyelvtana), Bécs, 1814
- Rječnik srpskog jezika („A szerb nyelv szótára”, a szavak német és latin fordításával), Bécs, 1818 (első kiadás) és 1852 (második kiadás)
- Srpske narodne pjesme (Szerb népköltészet), négy kötetben, Lipcse és Bécs, 1823–1833 (első kiadás), Bécs, 1841 (második kiadás)
- Prvi srpski bukvar (Első szerb ábécéskönyv), Bécs, 1827
- Novi Zavjet (az Újszövetség szerb fordítása, a fordító által javasolt sztenderddel), 1847
- Srpske narodne pripovijetke (Szerb népi elbeszélések), három kiadás: 1821, 1853, 1870
- Srpsko epsko pjesništvo (Szerb epikus költészet), 1845
- Srpske pjesme iz Hercegovine (Hercegovinai szerb népköltészet), Bécs, 1866
- Deutsch-Serbisches Wörterbuch (Német–szerb szótár), 1872
[szerkesztés] A szerb írás és helyesírás megreformálása
Egy őt megelőző szerb filológus, Sava Mrkalj 1810-ben javasolt változtatásait is figyelembe véve, Karadžić leegyszerűsítette az addig használt ábécét, és a szerb nyelv hangzóinak pontos lejegyzésére tette alkalmassá.
Az egyházi ószláv ábécéből átvette a következő 24 betűt:
| А а | Б б | В в | Г г | Д д | Е е | Ж ж | З з |
| И и | К к | Л л | М м | Н н | О о | П п | Р р |
| С с | Т т | У у | Ф ф | Х х | Ц ц | Ч ч | Ш ш |
Ezekhez hozzáadta a Ј ј, Љ љ, Њ њ, Ћ ћ, Ђ ђ, Џ џ betűket és kiiktatta a következőket:
| Ѥ ѥ (jе) | Ѣ, ѣ (jаt) | І ї (i) | Ы ы (i) | Ѵ ѵ (i) | Ѹ ѹ (u) | Ѡ ѡ (о) | Ѧ ѧ (еn) | Я я (jа) | |
| Ю ю (ju) | Ѿ ѿ (оt) | Ѭ ѭ (jusz) | Ѳ ѳ (t) | Ѕ ѕ (dz) | Щ щ (scs) | Ѯ ѯ (ksz) | Ѱ ѱ (psz) | Ъ ъ (kemény jel) | Ь ь(lágy jel) |
A megreformált ábécét (lásd Szerb nyelv. Kiejtés és írás) alkalmazva, Vuk Karadžić megalkotta a mai szerb helyesírás szabályait, az egy betű–egy hangzó elv[5] alapján. Ilyképpen, a szerb nyelv írása csaknem pontosan adja vissza a kiejtést, a ragozáskor történő hangváltozásokat is beleértve.
[szerkesztés] A szerb nyelv sztenderdizálása
Vuk Karadžićig a szerb irodalmi nyelvet erősen befolyásolta az orosz nyelv, ezért nagyon különbözött a beszélt nyelvtől. Karadžić meggyőzte kortársait, hogy az irodalmi nyelvnek közel kell állnia a nép nyelvéhez, hogy azt mindenki megérthesse. Acélból, hogy az írók elé nyelvi modelleket tehessen, sok népi irodalmi művet gyűjtött, nemcsak szerb, hanem horvát és bosnyák nyelvterületről is. A nyelvi sztenderd megalkotásához a már megjelent népi nyelven írt alkotásokat, például Gavrilo Venclovićéit is, valamint horvát irodalmat és szótárakat is felhasznált.
A sztenderd nyelv számára, Karadžić a szülőföldje štokavski dialektusát vette alapul, az (i)jekavski kiejtéssel, ami egész Nyugat-Szerbiára, de Horvátország nagy részére, Montenegróra és Bosznia-Hercegovinára is jellemző. Utólag, a sztenderd szerb nyelvben az ekavski kiejtés terjedt inkább el, de tovább is elfogadták az (i)jekavski kiejtést is.
Miközben Karadžić meg volt győződve arról, hogy az egész közép-délszláv nyelvterületen tulajdonképpen a szerb nyelvet beszélik, horvát értelmiségiekkel azon fáradozott, hogy egyeztessék a szerb és a horvát nyelv normáit[6]. A horvát nyelvet hozzávetőlegesen ugyanabban a időszakban sztenderdizálták, mégpedig ugyancsak a štokavski nyelvjárás (i)jekavski kiejtése alapján. Ugyanakkor, a horvát helyesírásban is a fonetikus elv honosodott meg, bár valamivel kevésbé következetesen, mint a szerb nyelvben.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ (1742 – 1811) Ma is nagy tiszteletnek örvendő szerb népnevelő.
- ^ A Jadar folyó környékén fekvő nyugat-szerbiai régió.
- ^ A török uralom elleni Első szerb felkelés (1804–1813) egyik hadvezére.
- ^ A Második szerb felkelés 1815-ben zajlik le.
- ^ Vuk Karadžićnak tulajdonítják azt a mondást, hogy „Piši kao što govoriš i čitaj kao što je napisano.”, azaz „Írj, ahogy beszélsz és úgy olvass, ahogy le van írva.”, de ez Johann Christoph Adelung (1732–1806) német filológus mondása (amint Stanojčić, Živojin; Popović, Ljubomir, Gramatika srpskog jezika za I, II, III i IV razred srednje škole (Szerb nyelvtan a középiskola 1., 2., 3. és 4. osztálya számára), Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, Belgrád, 2000) című könyvben állítják.
- ^ Lásd e tekintetben az Ivan Kukuljević, Dimitrije Demeter, Ivan Mažuranić, Vuk S. Karadžić, Vinko Pacel, Stefan Pejaković şi Đura Daničić szerb és horvát értelmiségiek által aláírt dokumentumot, amelyhez egy szlovén is, Franjo Miklošič csatlakozott.
