Irodalmi nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
Ezt a szócikket át kellene olvasni, ellenőrizni a szövegét, tartalmát. Részletek a cikk vitalapján. |
Az irodalmi nyelv: 1. az a nyelvváltozat, amelyet az Akadémia meghatároz és gondoz; 2. a sztenderd nyelvváltozat írott formája, tkp. az irodalom nyelve.
Vannak olyan vélemények, amelyek a magyar sztenderd nyelvváltozatot – sőt ennek csupán irodalmi változatát – azonosítják a magyar nyelvvel, és az irodalmi nyelvről tett megállapításokat normatívan a magyar nyelvű beszélők egész közösségére kiterjesztik. Ezek a vélemények a médiában is megjelennek, és normatív jellegük révén arra ösztönzik a nem sztenderd nyelvváltozatot beszélőket, hogy "műveletlennek" tetsző nyelvjárásuk helyett inkább a presztízs jellegű nyelvváltozatot használják.
A tudatos nyelvpolitika segíthet visszaállítani a nyelvjárások presztízsét.
A hagyományos rendszernyelvészet az irodalmi nyelv (és a köznyelv) terminus szinonimájaként használja a szociolingvisztika által elterjesztett sztenderd (nyelvváltozat) kifejezést. A szociolingvisztika szerint ez nem szerencsés, mert a sztenderd egy valóságosan létező nyelvváltozat neve, az irodalmi nyelv viszont a valóságban nem létezik, ez ugyanis egy olyan eszményi nyelv lenne, amelyet valójában csak „tökéletes” nyelvi kompetenciával rendelkező „ideális beszélők” tudnának beszélni, méghozzá a lehető legformálisabb társas környezetben. (Forrás: Trudgill, Peter: Bevezetés a nyelv és társadalom tanulmányozásába. Szeged, 1997. 77-78. ISBN 963-7171-738)
 |
Ez a nyelvészeti lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
