Gyergyócsomafalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Gyergyócsomafalva (Ciumani)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Hargita
Rang	község
Beosztott falvak	-
Polgármester	Barabás József
Irányítószám	537050
Körzethívószám	0266
Népesség
Népesség	4493 (2002)^[1]
Magyar lakosság	4460
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Gyergyócsomafalva weboldala

Gyergyócsomafalva (románul Ciumani): falu Romániában Hargita megyében.

[szerkesztés] Földrajza

[szerkesztés] Fekvése

Gyergyószentmiklóstól 9 km-re délnyugatra a Nagy-Somlyó-patak Marosba ömlésénél fekszik.

Gyergyócsomafalva Erdély keleti, Székelyföld északi, Hargita megye középső részén terül el, az északi szélesség 46° 30’ és a keleti hosszúság 25° 30’ 26”-es földrajzi koordináták metszéspontjainál. Tengerszint feletti magassága: 745-775 m.

A falu a Gyergyói-medence DNy részén, a Görgényi-havasokat és Hargita-hegységet összekötő Délhegy lábánál, a Maros két oldalán fekszik.

[szerkesztés] Határai

Szomszédos települések: Gyergyószentmiklós (ÉK), Gyergyókilyénfalva (K), Gyergyóújfalu (K és D), Székelyvarság (DNy), Borzont (É) és Gyergyóalfalu (É és Ny).

[szerkesztés] Területe

A község összterülete: 9683 ha, amiből 5512 ha mezőgazdasági (1419 ha szántó, 1117 ha legelő, 2976 ha kaszáló), 3829 ha erdős, 35 ha vízek, 149 ha utak, 147 ha belterület, 11 ha terméketlen terület.

[szerkesztés] Megközelítés

Nyugat felől, Parajd irányából, a 13B jelzésű országúton, átkelve a Bucsin-tetőn, Gyergyóalfalu központjában jobbra vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton, és 3 km után Csomafalva központjába érkezünk.

Észak felől, Maroshévíz irányából, a 12-es országúton, a Maros-völgyén haladva, Gyergyószárhegynél jobbra vagyis déli irányba kell indulni a 126-os megyei úton. Alfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni.

Dél felől, vagyis Csíkszereda irányából a 12-es országúton, az Olt-völgyén haladva, Tekerőpataknál balra vagyis déli irányba kell indulni. Kilyénfalva és Újfalu érintésével lehet Csomafalvára érkezni. Gyergyószentmiklósról, Alfalu (9 km), vagy Tekerőpatak (12 km) irányából közelíthető meg Csomafalva.

[szerkesztés] Domborzat, geomorfológia

Csomafalva területén kétféle felszín van jelen:

hegyoldalak és völgyek (Görgényi-havasok)
hordalékkúpok és periglaciális hegylábi lejtők (Gyergyói-medence, Hegyalja)

Csomafalva területén húzódik a Görgényi-havasok déli szakasza, mely hegygerinc a Bucsin-tetőtől a Sikaszó-szorosig 1000 m magas. A hegytömb felszínén változatos kráterek, szélein pedig lávafennsíkok figyelhetők meg. A Délhegy kúpja 1695 m magasságával és két tekintélyes kráterével (Délhegy-kráter / átmérő: 2 km, és Fűrészen-pataka kráter / átmérő: 2,5 km; mélység: 250-300 m) a legimpozánsabb hegytömb, és a község szimbóluma.

Az 1576 m magas Nagy-Somlyó-kúp (Solymos), tetejében a Hegyeskővel, és két kisebb járulékos kúppal: Kis-Somlyó (1531 m) és Somlyó mezeje (1552 m), krátere eléri a 4 km-es átmérőt és a 300-400 m mélységet.

A Délhegy kúpját a Somlyó-kúptól egy 1401 m magas nyereg választja el. Az idő és a külső hatások annyira „meg dolgozták” a Délhegyet, hogy nagy darab sziklatömb – a Várkő kivételével – alig maradt fenn. A Délhegy északi lábánál megjelennek a hordalékkúpok és hegyaljai periglaciális alakzatok egyenes lejtői.

A község területének 40%-át képező keleti Nagymező magán viseli a tektonikus, vulkáni torlasz minden jellemzőjét.

A folyóvízi üledékek alatt, jórészt a Maros vonalában törésvonal húzódik, a keleti hegyvonulatot (Gyergyói-havasok) alkotó kristályos kőzetekből álló talapzat, és a nyugati hegytömb (Görgényi hava-sok) neogén eruptív kőzeteiből felépülő vulkanikus tömeg között. A Maros és mellékágai érterületének magassága 1-3 m, szélessége 800-1200 m. Ez nemrég mocsaras-lápos terület volt.

[szerkesztés] Természeti kincsek

A Görgényi-havasok felépítésében megtalál-hatók a piroxén-, valamint a zöldes- és barna amfibol andezitek.
A vulkanikus utóműködés nyílvánvaló példái, a Csomafalván található számos borvízforrás.

A legfőbb természeti kincs, a fenyőerdő. Ez mellett megemlítjük, hogy az andezitnek jelentős az aranytartalma (Aranyász), ugyanakkor vasérctartalék is létezik (1642-ben említett vashámor).

Nem jelentéktelen Csomafalva épület- és törmelékkő forrása sem.

[szerkesztés] Éghajlat

A vizsgált terület beilleszkedik a mérsékelt kontinentális keretbe. Az ország leghidegebb övezete a Gyergyói-medence, pontosabban az Alfalu és Csomafalva közötti szűk határövezet, amely a Bucsin-tető és a Pongrác-tető közötti léghuzat egyenes vonalába esik, ezért is oly gyakoriak itt a hófúvások.

Évi átlagos hőmérséklet: 4,8°C. Fagy pont alatti napok száma évente: 120.
Hőmérsékleti maximumok: +32° C (1979. augusztus 12.), -38° C (1963. január 18.).

Gyakori a ködképződés. A lehullott csapadék (eső, hó) évi átlaga: medencei részben 580 mm, hegyvidéken 800 mm. A hóréteg vastagsága átlagosan 14-15 cm, de a hegyekben eléri a 40-50 cm-t is.
Csomafalva légterében leggyakoriabbak a nyugati és északnyugati szelek. Ritkák a nagyobb erejű szelek, de elvétve akadnak mérsékelt égövi ciklonok és forgószelek is. Gyakoriak a nyári zivatarok, széllel és néha jégesővel. A szárazság ritka jelenség (pl. 1946-1947).

[szerkesztés] Vízhálózat

A település legfontosabb folyóvíze, a Maros. A Fekete-Rez-hegységből (Nagyhagymás) ered. Vízrajzi szempontból Csomafalva a Felső-Maros-völgyéhez tartozik. A község területének Délhegy felőli nagyobb részét átszelik a Fekete-Erdőből (1538 m) eredő patakok tucatjai, amelyek végülis három nagyobb vízfolyásba egyesülnek: Mihály pataka, Szeder pataka, Nagy-Somlyó.

A mellékágak hossza 3-20 km között váltakozik. Északkeleten egyetlen vízfolyás van: a Sáros patak, az Inceloka, Enke és Völgy csak időszakos folyásúak.

A Maros többévi átlagos hőmérséklete: 7°C. A vízeket decembertől márciusig jég borítja. A ’80-as évek derekán hozzákezdtek a Felső-Maros medrének szabályozásához. Ezzel, sajnos, hihetetlen károkat okoztak a gyönyörúen kígyózó Maros-völgyben, és meghatványozták az árvízveszélyt.

Őseink a Marost gyakran használták tutajozásra, a fa leszállítására, egészen Szegedig vagy éppenséggel Belgrádig is.

Az „Árokhídjánál” 1980-ban szívattyúállomást építettek, ipari víz szolgáltatása céljával. 1986-ban elkezdődött a Somlyó vízének ívóvíz-rendszerű hasznosítása.

A község területén 86 borvízforrás és kút volt valaha. Ezek egy része ma is működik. Híresek voltak a Töltési-, a Honcsok utcai (Csonka Kati „küpüje”), és a Maroshíd alatti források. Valaha két borvízfürdő is működött. Az Inczelokában létező mofetták gyógykezelésben való hasznosítása komplex kutatást igényel. A csatornahálózat ásásakor, sajnos, a kutak egy része „elromlott”, beszennyeződött.

[szerkesztés] Talaj

Csomafalva területén változatos talajrétegek alakultak ki az idők folyamán. A Maros és patakok árterületein ártéri- és öntéstalajok-, a horda-lékkúpokon agyagbemosódásos barna-, lúgos- és iszapos talajok-, a hegyek lejtőin fekete, de nem humuszos és kevésbé lúgos barna talajok-, a magas hegyvidéken erdő alatti talajok vannak.

A talajok többsége közepes vagy gyenge termőképességű.

[szerkesztés] Növényvilág

Csomafalva területe a tobozos erdők övezetéhez tartozik. Az erdők nagyrésze lucfenyőből (Picea excelsa) áll. Megtalálható továbbá a vörösfenyő (Larix aeuropea) és a fehérfenyő (Abies alba).
A község dél-nyugati részén van egy kis vegyeserdő-folt is, amelynek fő alkotója a bükk (Fagus silvatica) és a lucfenyő.

Az erdei tisztásokon nő az erdei madársóska, a harangvirág, a hölgypáfrány. Előfordul még: a pirosbodza, fekete lonc, veres ribiszke, szagos müge, kutyatej, erdei- és veres csenkesz.
Havasalji növényfajták: szőrfű, firuca. Törpe fűzek és cserjék: kecskefűz vagy rakottya, fekete- és vörös áfonya. A kiírtott lucfenyőerdők helyén megjelenik a rakottyás, borsika és a málnavész.

A kaszálókon gyakori a hölgymál több fajtája is, közöttük az Akadán dombján felfedezett ritka délhegyi hölgymál (Hieraciumn delhegyense).

Mocsarak növényei: káka, sás, nád.

[szerkesztés] Állatvilág

A fenyőrengetegek a gazdag vadállomány paradicsomának számítanak. Az emlősök közül itt megtaláljuk a barna medvét (Ursus arctos), a farkast (Canis lupus), a kárpáti szarvast (Cervus elaphus Carpathicus), ritkábban a hiúzt (Lynx linx) és a vadmacskát (Felis silvestris).

A madarak közül megtalálható: a siketfajd, a fakopáncs, a kakukk, az erdei pinty, a hegyi billegető, a fülesbagoly.

A fenyvesek alján előfordul néhány hüllőfaj is: a közönséges vipera és az erdei gyík.

A vegyes erdőkben és tisztásokon él az őz (Capreolus capreolus), a vaddisznó (Sus scrofa), a róka (Canis vulpes), a rágcsálók közül pedig a mókus (Sciurus vulgaris fuscoater).

Gyors és tiszta vizű hegyi patakok halban gazdagok. Ezekhez a körülményekhez leginkább a hegyi pisztráng alkalmazkodott, de a vizekben megtalálható a vízisikló és a márna is.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a régi magyar Csoma személynévből ered.

[szerkesztés] Története

A szájhagyomány szerint a csomafalvi Várhegyen ősi vár lehetett, rabonbánok sasfészke, mint a székelyek fennmaradásának százados bizonyítékai.

A település Hunyadi János korában (XV. század közepe) keletkezhetett. Az első tanya a Farkasdombon volt, melynek tulajdonosa Inger János, majd a háromszéki Kiskőrösről származó Csoma Ferenc. A település róla kapta a nevét.

Orbán Balázs a „Samu” névből eredezteti a falu nevét, de Rokaly József ezt megcáfolja „Gyergyócsomafalva monográfiája” című kötetében.

[szerkesztés] Alapítása

A Gyergyói-medence települései a XIII. század elején létrejöttek. Az 1332-es pápai tizedjegyzék már említi Alfalut, Szentmiklóst, Szárhegyet, és Újfalut (akkori nevén Katorzsa).

Az 1567-es pápai regestrum először említi a települést, Chyomaffalwa néven. Ekkor 15 portával és kb. 200-300 lakossal rendelkezett. Egyházilag Alfalu filiája volt. A falu legrégebben kialakult részei: Farkasdomb, Inczeloka, Főút központi része és a későbbi Csata-kert, Dávid-domb, Huszár utca, a templom környéke (Alszeg, Déllő, Szoros és Szentmiklósi utcák / Korpos szege).

1567-ben az alfalvi származású István pap vezetésével kezdődött a Csíksomlyói búcsú, illetve ekkor említik először Ditrót, Remetét és Tekerőpatakot.

1609-től jelenik meg a Gyergyócsomafalva elnevezés (1610-ben 36 kapu van).

[szerkesztés] Az erdélyi fejedelemség kora(1567-1691)

A falu területét erdőírtással és mocsarak lecsapolásával növelték. Fokozatosan alakult ki a „nyílföldek” rendszere.

1596 elején zajlott a „véres farsang”, melynek során Apafi Miklós seregei lemészárolták Újfalu, Csomafalva, és Alfalu lakosságának jó részét, a házakba menekülőkre pedig rágyújtották a szalmafedelet.
A csomafalvi Vashámorban 1642-ig „vasat futtak”., tehát vasmosató hely volt (Hámori oldal v. Haba István hámora).

1643-ban Csomafalván nemes, lófő, puskás gyalog személyek élnek, tehát kizárólag székelyek. 1647-ben 78 családot tartanak számon. 1655-ben II. Rákóczi György a havasalföldi hadjárat után 8 csomafalvi hadfit tűntet ki lófőségi címmel.

II. Rákóczi György 1657-es vesztes lengyelországi hadjárata után, a tatárok sok erdélyi foglyot ejtenek. A csomafalvi Imreh György Kréta szigetén raboskodott. A többszöri pestisjárvány és éhezés mellett, 1658-1662 között a török-tatár dúlások ritkították Erdély, Székelyföld és Gyergyó népét (1658 – Tatárdomb, a gyergyói székelyek győzelme).

A Bécs ellen indított ostromban, a Porta oldalán (1683-1686), Both Mihály lovas századában 38 csomafalvi harcolt, akik közül 5 a harctereken halt meg.

Legrégebbi családnevek Csomafalván: Csoma, Dávid, Farkas, Incze,Nagy, Borsos, Tőke, Albert, Benedek, Lázár, Köllő, Dorgó, Simó, Domokos, Ráduly, Huszár, Elekes, Ambrus, Alszegi, Madarász (1604-ig).

[szerkesztés] A Habsburg uralom kora (1691-1848)

A császári adóterhek miatt egész Székelyföld és Csomafalva csatlakozott a kuruc szabadságmozgalomhoz.
Az 1704-es katonai lustrák szerint a II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharcban, a solti táborban 28 csomafalvi katona neve jelenik meg. Idehaza, a Gyergyói falvakban is pusztítottak a labanc hordák, ehhez társult még egy moldvai tolvaj szabadcsapatának fosztogatása Alfalu és Vasláb között (tehát Csomafalván is). A császáriak kegyetlenkedéseinek emlékét őrzik egyes helynevek: a mai Határ-kapunál az Akasztófa-hely, és a „Kén úttya” (Kín útja).

1708-ban pestisjárvány pusztított Gyergyóban.

A Rákóczi-szabadságharcot követően Gyergyó falvaiba is berendezkedett a császári hatalom (1712-1740). 1728-ban épül fel Csomafalva első temploma (addig egy kis fatornyú kápolna létezett) és 1730-ban egyházilag önállósul Gyergyóalfalutól. Az önálló Csomafalva első plébánosa: P. Tóbi Mihály (1730-32).

1711-1762 között a székelyek katonai szolgálatot nem teljesítettek. 1762-től elkezdődött a székely falvak fiatal és életerős férfiainak erőszakos besorozása. 1763. december 1-jén Csomafalván verbuváltak. 1763. december 18-án, a gyergyószentmiklósi örmény templomban és udvarában sor került a 4 gyalogos és 1 lovas század felállítására és a zászlószentelésre. A székelység ellenállása végülis az 1764. január 7-i Madéfalvi veszedelembe (SICULICIDIUM) torkollt.

1793-1815 között a francia háborúk során, német földön több csomafalvi katona is elesett (a csíki gyalogezred tagjai). A korábban kialakult Szászfalu 1773-tól, fokozatosan egybenő Csomafalvával, később alakul ki a Somlyóvölgyi rész, a Kosza is.

[szerkesztés] 1848-1849-es szabadságharc

A csomafalviak, akárcsak az egész székelység egyemberként állt ki a magyar forradalom mellett, hiszen ekkor már 84 esztendeje sínylődött a kényszer katonai szolgálat és a gyarmati elnyomás alatt. A szabadságharcban végülis Csomafalváról 216 tiszt és honvéd vett részt, akiknek a neve a Hősök Emlékművén díszeleg 1993 óta. 1878-ban, Egyed Pál plébános ideje alatt fejezték be az új, jelenleg is álló plébániatemplom építését.

[szerkesztés] XX. század

Az első világháborúban 174, a másodikban pedig 88 hősi halottja volt a községnek, de a fogságba esettek és az eltűntek száma ennél jóval nagyobb.

1920-ban, a trianoni békével Csomafalva is román fennhatóság alá került. A két világháború között hősies küzdelem folyt az anyanyelvű oktatás megvédéséért (Török Ferencz plébános, 1929 – Szilágyi iskola építése, 1933 – Templomgömb-diverzió a román hatalomtól).

Az 1946 után berendezkedő kommunista rezsim nagyon megkeserítette a község életét (kuláküldözések, erősza-kos kollektivizálás, kényszer munkaszolgálat, beszolgáltatások, stb.)

Az 1989-es rendszerváltás egyfajta megújulást, de ugyanakkor társadalmi feszültségeket is hozott Csomafalvára.

[szerkesztés] Látnivalók

A régi fakápolna helyén 1726-ban kis templom, majd 1875 és 1879 között a mai neogótikus nagy templom épült fel.
A Várhegyen a hagyomány szerint egykor vár állott.
A falu borvízkútjairól híres, azt tartják, itt minden ásónyomra borvíz tör fel.
A határában emelkedő Dél-hegy (1694 m) csúcsáról festői kilátás nyílik.