Csíkszereda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46°21′34’’, k. h. 25°48′6’’46.3594444444, 25.8016666667

Csíkszereda (Miercurea Ciuc)

Csíkszereda címere

Csíkszereda zászlaja

Közigazgatás

Ország

Románia

Történelmi régió

Székelyföld

Megye

Hargita

Rang

megyei jogú város

Beosztott falvak

Csiba, Hargitafürdő, Zsögödfürdő

Polgármester

Ráduly Róbert Kálmán

Népesség

41 547 (2002)^[1]

Község népessége

42 029 (2002)^[2]

Magyar lakosság

33 891

Földrajzi adatok

Tengerszint feletti magasság

662 m

Időzóna

EET, UTC+2

Elhelyezkedése

Csíkszereda

é. sz. 46°21′34’’, k. h. 25°48′6’’

Csíkszereda weboldala

Csíkszereda (románul Miercurea Ciuc, németül Szeklerburg, latinul Sicolsburgum): székely város Romániában, Hargita megyében. Csíkszék, majd 1878-tól Csík vármegye, ma Hargita megye székhelye, 1971-óta municípium (megyei jogú város). 1891-ben ide csatolták Csütörtökfalvát, Martonfalvát (a Mikó-vár környékével), 1939-ben Csíkzsögödöt, 1956-ban időlegesen különvált Kormositanya, 1959-ben Csíksomlyó névvel Csobotfalvát és Várdotfalvát együtt és szintén 1959-ben Csíktaplocát. 1968-óta tartozéktelepülései: Hargitafürdő, Csiba és Zsögödfürdő. 2002-ben 41 852 lakosából 34 217 magyar és 7234 román volt. Csíkszereda az egyik leghidegebb város Romániában. Télen a hőmérséklet -30 °C alá is lesüllyedhet, ezért ideális téli sportok számára. A Vákár Lajos műjégpályán játszik a Csíkszeredai Sport Club nevű hokicsapat, amely Románia legerősebb csapatainak egyike. A város másik büszkesége a Csíki sör, amelyet sokan a legjobb romániai sörnek tartanak.

[szerkesztés] Fekvése

A város Brassótól 100 km-re északra, az Olt bal oldali teraszain a Nagy-Somlyó (1033 m) lábánál fekszik. Eredetileg több apró településből állott, melyek a hagyomány szerint a hét napjairól voltak elnevezve. é. sz. 46°21′0’’, k. h. 25°48′0’’46.35, 25.8

[szerkesztés] Nevének eredete

Nevének előtagja egykori Csík vármegyei hovatartozására utal. Ez általános vélemény szerint ősi magyar személynévből ered, melynek előzménye a türkmén csík (= határ), vagy a kazah csík (= határ) főnév. Névutótagja a szerdai napon rendezett hetivásárokra utal. Mai nevén 1558-ban említik először. Román neve a magyar név tükörfordítása.

[szerkesztés] Története

Környéke kezdetben tőzeges, vizenyős terület volt. Első vára a 11. században épült, valószínűleg a 16. századi lázadások során rombolták le. A korábban már létező Somlyó (1333), Taploca és Zsögöd (XII-XIII. sz.) települések szomszédságában a szerdai napokon ott tartott vásárok színhelyén alakult ki. Az első ismert, hiteles okirat, amely Csíkszereda mezővárosi létét igazolja 1558. augusztus 5-én keltezett, kibocsátója – János Zsigmond fejedelem édesanyja –, Izabella királyné, aki ebben a portának fizetendő adón kívül mentesíti a város lakosságát az adófizetés alól.

Csíkszeredának mezővárosi státusa volt korábban is. Az első település a XV. század első felére tehető. A városhoz csatolt három falu: Csíksomlyó (1333), Csíktaploca és Csíkzsögöd XII- XIII. századtól léteznek.

Csíkszereda az észak-dél és kelet-nyugat irányokban haladó utak kereszteződésénél alakult ki, mint szerda-napi vásárhely. Innen származik a város neve is. Gróf Hídvégi Mikó Ferenc (1585-1635) – a nagy erdélyi fejedelemnek, Bethlen Gábornak a tanácsosa, diplomata és krónikaíró, Csík főkapitánya – a nevét viselő várat 1623. április 26-án kezdte építtetni. A vár jelenlegi formáját 1714-1716 között Steinville császári tábornok vezetésével sorra kerülő újjáépítés során nyerte el, ezt a bejárati kapu fölötti kőbe vésett felirat is igazolja.

Csík, és benne Csíkszereda hagyományosan a katolikus vallás egyik Erdélyi fellegvára. Somlyón 1630-tól kezdve ferences gimnázium, 1676-tól Kájoni János nevezetes nyomdája is itt működött.

Az 1643-as katonai összeírásban (lustrán) 44 családfő neve, összesen 108 személy szerepel, ekkor 25 különböző családnevet jegyeztek fel. A város első szakmai közösségei a 17. században jöttek létre, a csizmadiák céhét például 1649. november 4-én II. Rákóczi György szabadságlevele is említi. 1661 szomorú esztendő a csíki krónikákban. Mivel a csíkiak részt vettek a II. Rákóczi György által a porta beleegyezése nélkül indított lengyelországi hadjáratban, Ali temesvári pasa török-tatár hadakkal megtámadta és feldúlta Csíkot. A támadásról az abban résztvevő híres török utazó és történetíró: Evlia Cselebi is ír. Kájoni János, a csíksomlyói ferencrendi szerzetes a következőket jegyezte fel: "A pogányság ... az egész Csíkot elrabolta."

Mint 1650-ben, 1665-ben, 1677-ben valamint 1707-ben, Csíkszeredában általános székgyűlést tartottak, ahol a szék konstitúcióit és határozatait hirdették ki. Az 1707-es gyűlésen határozták el, hogy Csíkszék és Háromszék közös követet küld II. Rákóczi Ferenchez, a Habsburg-ellenes szabadságharc vezetőjéhez. A város fejlődését fékezte földrajzi elszigeteltsége, határőrségi státusa, valamint a székelység örökösödési jogrendszerének következményei. 1764-ben a férfiak nagy többségét behívták a határőrezredbe.

A város első általános iskolája 1751-ben létesül. Az 1721-es összeíráson 49 háztartást jegyeztek, mintegy 250 lakóval, 1758-ban a ma is álló csíkszeredai római katolikus templom építésének idején a város lélekszáma 450-re emelkedett. Teleki József "úti jegyzéseiben" (1799) már 83 házat említ. Az 1848-as magyar szabadságharc során Bem tábornok Gál Sándort a székelyföldi csapatok főparancsnokává nevezte ki, akinek főhadiszállása a Mikó várban volt. A székely hadvezér több csíki zászlóaljat küldött Bem seregébe. 1849-ben Petőfi Sándor is felkereste a várost. Feleségének, Júliának írja, hogy "Csik- Szerdának és Kézdi- Vásárhelynek gyönyörű vidéke van."

A város első újsága 1849-ben jelent meg "Hadi Lap" címmel. 1851-ben kórház létesül. Az 1850-es összeírás Csíkszeredában már 229 házról tesz említést, 961 lakossal, ebből 914 magyar, 15 örmény, 14 cigány, 12 német és 6 más nemzetiségű. A 19. század közepén Csíkszereda megerősödött: hozzácsatolták a közeli Martonfalvát, 1891-ben pedig Csütörtökfalvát. Mindezek ellenére Orbán Balázs a Székelyföld leírásában még ezt írja: Szereda egy oly gyarló kicsiny helység, melynél nagyobb s városias küllemmel bíró falu Csíkban akárhány van.

A városon áthaladó vasutat 1897. április 5-én adták át a forgalomnak, és ez eredményezte az első fejlettebb ipari egységek létesítését is. 1911-ben megkezdődött a villamos hálózat kiépítése. A város századunkban tovább gyarapodott, 1920-ban Zsögöddel, 1959-ben pedig Csíksomlyóval és Csíktaplocával. Növekvő közéleti szerepének megfelelően Csíkszereda 1878-ban Csík vármegye székhelye lett. A város pecsétjét, zászlaját és címerét Benkő Károly: Csík- Gyergyó- Kászon c. könyvében így írja le: "...három szál nefelejcs van egy szív alakú edény formán rézre bevésve, kimetszve, balfelől C, jobb felől S betűkkel, és e körírással: Sigillum Opidi Csík Szereda ... A város zászlaja újabb keletű lehet: a két fehér sávot egy keskenyebb vörös csík választja el. A felső fehér mezőben két nefelejcs, az alsóban egy..." A valószínűleg e század 20-as éveiben kőből készült címer ma a Csíki Székely Múzeum gyüjteményében található. Az 1897. április 5-én felavatott vasút jelentős változást hozott, a városban kisebb faipari, könnyű- és gépipari egységek létesültek. A városkép is csakhamar megváltozott. 1888-ban újjáépítették a kórházat, 1898-ban elkészült a mai városháza, 1911-ben pedig a mai Márton Áron Főgimnázium, ahová az egykori, már négy évszázados csíksomlyói iskola költözött. 1910-ben Csíkszereda lakossága 3.701 fő volt, ebből 3.591 magyar, 45 német, 44 román és 21 más nemzetiségű. 1930-ban a lélekszám már 4.807 főre növekedett, ebből 3.796 magyar, 598 román, 253 zsidó, 71 német és 89 más nemzetiségű.

A század húszas éveitől rendszeresen megrendezik az Ezer Székely Leány találkozót. Csíkszereda átélve a második világháború történelmi viharait, továbbra is a vidék központja maradt. 1960-tól kezdődően a város gazdaságát az erőltetett iparosítás jellemezte. A főbb ipari ágazatok: faipar, könnyűipar és a gépgyártóipar. 1968-tól az újonnan létesített Hargita megye székhelyeként az erőltetett központi ipartelepítési politika eredményeként a város lakossága jelentősen módosult: az 1992. január 7-i népszámlálás adatai szerint lakosainak száma összesen 46.029. A nemzetiségi összetétel pedig: 38.204 magyar, 7.451 román, 228 cigány, 67 német és 79 más nemzetiségű. Az 1989-es eseményeket követően a piacgazdaságra való áttérés évei következtek, melyeket kezdetben a teljes makrogazdasági instabilitás jellemzett. Az országban uralkodó trendek – háromjegyű infláció, visszaesett termelés, magas munkanélküliségi ráta, a költségvetés és a fizetési mérleg hiányának növekedése – Csíkszereda gazdaságát sem kerülte el, 1992-ben érve el a mélypontot. 1990-ben megjelent a magánszféra, amely növekvő ütemben fejlődött, és mára meghatározóvá vált a város gazdasági életében. A városban az országos átlagot meghaladó arányban jelent meg a külföldi tőke.

[szerkesztés] Látnivalók

Csíkszereda Makovecz templom templombelső

A Magyar Köztársaság főkonzulátusa

A Márton Áron Líceum

A Mikó-vár, ma a megyei múzeum működik benne.
A Szent Kereszt felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1758-ban épült barokk stílusban.
Görög katolikus temploma 1930-ban épült, ma ortodox templom.
Az egykori megyeháza 1886-ban eklektikus stílusban épült.
Az igazságügyi palota 1892-ben épült, eklektikus stílusú.
Az ortodox templom 1929 és 1935 között neobizánci stílusban épült.
Márton Áron Gimnáziuma 1909 és 1911 között épült szecessziós stílusban. Az egykori Római Katolikus Főgimnázium 1990-óta viseli egykori híres tanulója nevét.
Mai modern városközpontja 1970 és 1990 között alakult ki a régi központ lebontásával.
A városnak három borvizes strandja, a szeredai, a jégpálya negyedi és a zsögödi fürdő.
Az új csíkszeredai I.-es római katolikus plébániatemplom, Makovecz Imre tervezte.

Zsögöd városrész:

Római katolikus templom, amely 15. században épült gótikus stílusban a Szentháromság tiszteletére, 1707-ben barokk stílusban átalakították, tornya 1800-ban épült. Mária-szobra a csíksomlyóival egykorú, 1520 körül készült.
A református templom 1875-ben épült.
A Mikó-udvarház a 19. század elején épült neoklasszikus-empire stílusban.
Nagy Imre-galéria.
Zsögödi fürdő

Csíksomlyó városrész

Csíksomlyói kegytemplom és kolostor
- A templom előtti tér bal oldalán álló Nepomuki Szent János kápolna 1767-ben épült, közelében áll az 1567. május 17-iki Tolvajos-tetői győzelem emlékműve, melyet 1870 körül hoztak ide.
- A templom feletti domboldalban három kápolna is áll:
  - A 15. századi Salvator-kápolna középkori részletekkel, az 1456-os nándorfehérvári diadal emlékére épülhetett. 1780-ban újjáépítették, 1878-ban bővítették. Egykor kőfal övezte, őre a közeli remetelakban lakott.
  - A Szenvedő Jézus kápolnája a 15.-17.században épülhetett, a búcsusok ennek a közelében várják a napfelkeltét.
  - A Szent Antal kápolna 1750 és 1773 között épült Hallerkői Haller Krisztina költségén.
A kolostor mellett áll Csíkszék 1825 és 1841 között épített egykori székháza, ma tüdőszanatórium és kórház.
Az egykori római katolikus főgimnázium 1727-ben épült, falai közt sok híresség tanult, ma gyermekotthon.
A Lok-patak völgyében feltörő borvízforrás a lakosság kedvelt ásványvize.

Szécseny városrész

A szécsenyi fürdő a zsögödivel együtt sok csíki látogatót (fürdőzőt) vonz. De távolabbról érkező turisták is szívesen kapcsolódnak ki a fürdőzéssel.
Szécseny izgalmas kirándulóhely (piknik, hegymászás, lovaglás, halászás, úszás, sétálás, csónakázás). Ugyanakkor itt letelepedésre alkalmas földek vannak. A Hargita hegy lábánál fekszik. Az erdőalj a weekend házaktól színes. Az erdőben gomba szedés lehetősége van! Mérges kígyók nagyon csekély számban vannak. Azok is az Olt folyó holtágja közelében a réteken. Az Olt Holtág izgalmas színes élővilágú (vidra, hód, vizikígyó stb.)

[szerkesztés] A környék élővilága

Csíkszereda hegyekkel van körbevéve, Nyugaton a Hargita hegység, keleten a Csíki havasok határolják. A nagyszámú gerinctelen állatfajokon kívűl, a közeli patakokban (Szécsenyi patak, Büdös pataka) élnek pisztrángok és pénzes pérek is, a Zsögöd végén található Olt holtágban pedig élnek csukak, pontyok, kárászok, balinok és más halfajok is. Régebb létezett a város végében még egy tó, a Suta-tó is, amelyet azonban 2007 nyarán lecsapoltak. Éltek ebben a tóban nagy számban amurok, naphalak és folyami rákok is.

A vidék legfontosabb kétéltű élőlényei: barna varangy, sárgahasú unka, erdei béka, gyepi béka és a tarajos gőte. A madarak közül több száz énekesmadárfaj él itt, valamint nagyszámú fogoly, sas és sólyom és bagoly populációk (főleg kuvik, amely a városba is bemerészkedik.). Külön érdekesség a szárcsa és vizityúk pouláció is, valamint a hatalmas tőkés réce állomány is.

Emlősök közül nagyon sok nyúl, egér, pele, mókus, nyestféle (Mustelidae), róka, farkas, medve, szarvas, őz él itt. Külön említést érdemel a környéken kizárólag a Szécsenyi-tóban élő pézsmapocok populáció, valamint megemlítendő, hogy az Olt mentén nemrégiben bukkantak már a hód nyomaira is.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született Szopos Sándor festőművész és Venczel József falukutató. Az akkor még különálló Csíkzsögödön Nagy Imre festőművész 1893-ban, Csíksomlyón Domokos Pál Péter tanár, történész, néprajzkutató a csángók kutatója 1901-ben.