Csuka
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
| Esox lucius Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
A csuka (Esox lucius) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába a csukaalakúak (Esociformes) rendjébe és a csukafélék (Esocidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Európában, Oroszországban és Észak-Amerikában honos. Magyarország vizeiben is honos ragadozóhal.
[szerkesztés] Megjelenése
Teste hosszúkás, erőteljes, színe halvány ezüst-aranyostól az olajzöld alapon arany foltos változatokig terjedhet, finoman pikkelyezett, halványan csíkozott, erős hátúszója teste hátsó részén van. Szája hosszúkás, lapított, mélyen vágott, kemény, alsó állkapcsa túlér a felsőn. Szájában tűéles fogak helyezkednek el.
[szerkesztés] Életmódja
Télen nem vermel, így a csuka lékből is horgászható. Kiválóan lát a vízben, szeme rendkívül érzékeny. Tápláléka vegyes, szinte mindent megeszik, ami a vízben él, mozog. Főként apróhalat (pl. keszegeket), nemeshalak nálánál kisebb példányait, azonkívül a fiatal víziszárnyasokat, valamint rákot, békát, sőt kígyót és a vízbe merészkedő apróbb emlősállatokat is elkapja. Kedvence mégis a küsz, amelyből töménytelen mennyiséget képes elfogyasztani. Saját faját sem kíméli; a nagyobb csukák felfalják a kisebbeket, a szülők saját gyermekeiket, az egyívású kis csukák között pedig a növésben elmaradtak hamar az erőteljesebben fejlődő testvéreik konyhájára kerülnek. Ha úgy hozza a helyzet, a vízből kiugorva még a nagyobb rovarokra, pl. szitakötőkre, kérészekre is rárabol. Falánk ragadozó, áldozatára lesből, takarásból támad, a táplálékállat elragadása rendkívül gyors, és a csuka nem hibázik. Szájából, kissé hátra, befelé hajló fogai közül gyakorlatilag nincs menekvés. A zsákmányhalat a farkánál kapja el, majd megforgatja a szájában, és fej felől nyeli el. Gyomornedve olyan erős, hogy a lenyelt acélhorgot is képes elbontani, megemészteni.
[szerkesztés] Szaporodása
Ívása február-március körülre esik, amikor is a sekély partmenti, növényekkel,gyökerekkel sűrűn benőtt helyeken rakja le ikráit. A pár nap múlva ezekből kikelő lárvák életük első szakaszát itt a sekélyben töltik,ahol először zooplanktonokra, majd kisebb vizibolhákra és egyéb ízeltlábúakra vadásznak. 3-5cm-es korukban kezdenek el a mélyebb, de növényekkel sűrűn benőtt részekre húzódni,majd átállnak a főként apróhalakból álló táplálkozásra.
[szerkesztés] Horgászata
Horgászatánál drótelőkét kell alkalmazni, mert a fogai átmetszik a műanyagzsinórt, a zsákmányejtés esetén a horog szájfeszítő segítségével távolítható el, mert a harapása veszélyes. Nagyobb példányai esetlegesen, ritkán fürdőzőket is megharaphatnak, sekélyebb vizekben. Nyáron kedveli az álló, illetve lassan folydogáló holtágakat. A felmelegedett vizekben nyáron bőséges táplálékhoz jut, az apróhalakat szívesen fogyasztja kedvére. növekedése ilyenkor gyors, 5 nyaras korára elérheti az 5 – 8 kg méretet is.
Emberi táplálékként kedvelt, rendkívül tiszta, fehér húsú, ízletes, de szálkás hal. Húsminőségét befolyásolhatja a víz tisztasága, melytől kedvezőtlen esetben iszapízűvé válik (a táplálékként elfogyasztott kishalak ízét veszi át).
Méretkorlátozás alá esik(országosan 40cm, melytől helyenként eltérhetnek). Fogási tilalmi idő az ívás ideje, február 15-március 31.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
