Naphal
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
|||||||||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
| Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758) |
|||||||||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||||||
A naphal (Lepomis gibbosus) a csontos halak (Osteichthyes) osztályába a sügéralakúak (Perciformes) rendjébe és a díszsügérfélék (Centrarchidae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Eredeti előfordulási területe Észak-Amerika keleti része, Kanadától egészen Floridáig, de már nagyon sok helyre betelepítették. Magyarországon a tiszta, álló vagy lassú folyású vizek növényzettel benőtt, iszapos vagy homokos medrű szakaszain található.
[szerkesztés] Megjelenése
A kifejlett hal testhossza 17-18 centiméter. Magas, oldalról lapított teste van. Kettős hátúszója teljesen egybeolvadt. Mellúszói viszonylag nagyok. Szája kicsiny, félig felső állású. Szeme a fejhez képest nagy. Fésus pikkelyei közepes nagyságúak. A naphal színpompája csak a kifejlett állatokon szembetűnő. A felnőtt állatok háta olajbarna, az oldalak csillogását az egymást váltó narancsvörös, kék és zöld foltok okozzák. Fején a szem alatt csillogó kékeszöld csíkokat találunk. Kopoltyúfedőjének bőrfüggelékén egy élénk narancsvörös és egy nagyobb fekete foltot visel. Az úszók sárgás színűek, a hátúszó lágy részén és a farokúszó feketén foltozott.
[szerkesztés] Életmódja
Tápláléka igen változatos, planktonrákokon kívül nagy mennyiségű szúnyoglárvát és más halak ikráját és lárváját is elfogyasztja. Áldozatait a 20-30 cm-es mélységű vizekben keresgéli.
[szerkesztés] Szaporodása
A naphal ívási ideje május második fele és június, A hím ilyenkor feltűnő színeket ölt A sekély, homokos vagy köves aljzatú ívóterületre először a hímek érkeznek és egymáshoz viszonylag közel megkezdik a "fészkek" építését. Ezek a fészkek egyszerű gödrök, melyek átmérője körülbelül a hím testhosszának kétszerese. Igyekszik minden ellenséget távol tartani és úszóinak állandó mozgásával biztosítani az ikra fejlődéséhez szükséges oxigéndús vizet.
Szükség is van a védelemre, hiszen a lerakott ikrák száma legfeljebb 3000 db lehet. Az 1 mm-es átmérőjű ikraszemek egyébként a gödörben lévő apróbb kavicsokra, gyökér- és vízinövény darabokra tapadnak. Kikelésükhöz 2-3 napra van szükség a víz hőmérsékletétől függően. Ivarérettségüket 2-3 éves korukra érik el.
