Tengermelléki határterület

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Tengermelléki határterület
Приморский край

A Tengermellék zászlaja A Tengermellék címere
Ország	Oroszország
Székhely	Vlagyivosztok
Terület  – Teljes  – víz %	165 900 km²  n/a
Népesség  – Teljes (2002)  – Népsűrűség	2 071 210 fő  12,5 fő/km²
Etnikai csoportok (2002)	orosz: 89,9% ukrán: 4,5% egyéb: 5,9%
Időzóna	UTC +11
Kormányzó	Szergej Darkin
Alkormányzó	Alekszandr Kosztyenko
Közigazgatás	24 járás (rajon), 10 városi körzet (gorodszkoj okrug) (2002)
Települések	12 város, 31 városi jellegű település, 225 község (2002)
Alapítás	1938. október 20.
Rendszámtábla-kód	25
Honlap	www.primorsky.ru

A Tengermelléki határterület (Приморский край), vagy Primorje (Tengermellék), az orosz Távol-Kelet egyik közigazgatási egysége, az Orosz Föderáció tagja, székhelye Vlagyivosztok.

Oroszország délkeleti részén terül el, a Távol-keleti Szövetségi Körzet része. Északról a Habarovszki határterülettel, keletről és délről a Japán-tengerrel, nyugatról Kínával, délnyugatról a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal határos.

Területe 165 900 km², 2005-ben 2.035 millióan lakták, népsűrűsége 12 fő/km².

1938. október 20-án hozták létre, a Távol-Keleti határterület felosztásával (Habarovszki és Tengermelléki határterületre).

Tartalomjegyzék 1 Természetföldrajz 1.1 Partvidékek 1.2 Domborzat 1.3 Ásványkincsek 1.4 Éghajlat 1.5 Vízrajz 1.6 Növény- és állatvilág 2 Történelem 2.1 Az orosz hódítás előtt 2.2 A cári birodalomban (1858-1917) 2.3 A szovjet időszaktól napjainkig (1917 után) 3 Gazdaság 3.1 Mezőgazdaság 3.2 Bányászat 3.3 Ipar 3.4 Közlekedés 4 Népesség 5 Politika, közigazgatás 5.1 Közigazgatási felosztás 6 Források 7 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Természetföldrajz

A Tengermellék az orosz Távol-Kelet legdélibb részén, keleti részére a Szihote-Aliny hegység nyomja rá a bélyegét, míg nyugati részén az Usszuri mentén síkságokat találunk. A síkvidék a Hanka-tó környékén a legkiterjedtebb.

[szerkesztés] Partvidékek

A határterület partvidéke mintegy 1350 km hosszú. A nyugati part a Povorotnij-fokig viszonylag tagolatlan, a Szihote-Aliny főcsapásával párhuzamosan húzódik. Ezen a partszakaszon csupán két jelentősebb öböl található, a Vlagyimir- és az Olga-öböl. A Povorotnij-foktól a koreai határig számos öböllel tagolt a partszakasz. Ezek a Nagy Péter-öböl melléköblei (Amerika-, Vosztok-, Sztrelok-, Usszuri-, Amúri-, Talmi-öböl). A két legfontosabb melléköblöt, az Amúri- és az Usszuri-öblöt a Muravjov-Amurszkij-félsziget választja el egymástól, melynek déli részén, a kis Zolotoj Rog-öböl (Aranyszarv) partján fekszik Vlagyivosztok. A Gatov-foktól nyugatra a széles Poszjeti-öböl húzódik. A Nagy Péter-öbölben számos kisebb sziget található, melyek közül az Orosz-sziget (Russzkij osztrov) a legjelentősebb. A Sztrelok-öbölben találjuk a Putjatyin és Aszkold-szigeteket.

[szerkesztés] Domborzat

A terület legnagyobb részét az északkelet-délnyugati irányban húzódó Szihote-Aliny egymással párhuzamos déli láncai foglalják el. Közepes magassága 800-1000 m, legmagasabb pontja délen az Oblacsnaja (1855 m), északon pedig az Anik-hegység, ahol a Tengermellék legmagasabb pontját (1933 m) is találjuk. A hegység a középidőben és a harmadidőszakban gyűrődött fel. Déli részén kiterjedt lávaplatót (hrebet Przsevalszkogo/Tatiensan) találunk. Az Usszuri-medence folytatásaként a Razdolnaja-folyó (Szujfun) szerkezeti árka választja el az orosz-kínai határon húzódó hegységektől, melyek a Szihote-Alinyhoz hasonló gyűrt középhegységek. Ez a hegységsorozat három részből áll, legészakabbi a Pogranyicsnij-hg. (legmagasabb pontja a Kedrovaja, 964 m), középen a Dapunlin-hg. lávaplatója (Versina-Szanduha, 742 m) terül el, délen pedig a Fekete-hegyek (Csornije Gori), legmagasabb pontjuk a 942 m magas Luna-hegy) magasodnak a Poszjeti-öböl fölé.

[szerkesztés] Ásványkincsek

Ásványkincsekben rendkívül gazdag a terület, két nagyobb és egy kisebb szénmedence (Partyizanszki- (Szucsani-) és Artyomi-, valamint Felső-Razdolnajai-medencék) és mintegy 100 szénlelőhely található területén. A készleteket 2.4 milliárd tonnára becsülik. Különösen jelentős a színesfémkészlet: Kavalerovo környékén jelentős ónkészletek; Dalnyegorszknál pedig ólom- és cinkérc található. Leszozavodszknál és az Olga-öböl vidékén vasércet is találtak. Arany- és ezüstércet is számos helyen találhatunk, legjelentősebb ezek közül a Bolsaja Usszurka völgye. Itt találhatóak Oroszország legnagyobb wolfrám- és bórkészletei. Számos ásványvízforrás tör fel a hegyvidéken, főként Smakovka (Kirovszkij járás) vidékén, valamint a Csugujevkai, Olgai, Jakovlevkai járásokban .

• Fémes ásványkincsek térképe (oroszul)
• Nemfémes ásványkincsek térképe (oroszul)
• Ásványvízforrások térképe (oroszul)
• Építőipari alapanyagok térképe (oroszul)
• Szénlelőhelyek térképe (oroszul)

[szerkesztés] Éghajlat

Bár a terület a Krím-félsziget földrajzi szélességéig nyúlik le, éghajlata mégis az elvárhatónál jóval zordabb. Szibériától eltérően a keleti monszun befolyása alatt áll, ez azonban csak a nedves, ködös nyárban mutatkozik meg. Telente a sarki légtömegek uralkodnak, melyek zord, száraz időjárást okoznak. A tavasz a legszárazabb évszak, áprilistól jelennek meg a nedves légtömegek, melyek nyáron felerősödnek, ekkor hullik le az éves csapadék mintegy 2/3-a. A Japán-tenger partvidéke a legcsapadékosabb (1000 mm) körül, a Szihote-Alinytól nyugatra jóval kisebb ez az érték (600–700 mm). A júliusi középhőmérséklet 20 °C körül mozog, de előfordulnak (szubtrópusi légtömegek betörésekor) 35–40 °C-os hőmérséketi értékek is. Nyár végén és ősszel gyakoriak a tájfunok. Bár októberben megkezdődnek a fagyok, az igazi tél december közepén kezdődik és márciusig tart. Az ekkor uralkodó szibériai légtömegek nagy hideget (–35-től –40 °C-ig) és viszonylag száraz időjárást hoznak (viszonylag vékony hótakaróval), gyakoriak a hóviharok. A januári átlaghőmérséklet az Usszuri-medencében –21 °C, Vlagyivosztokban a tenger mérséklő hatására –13 °C. A vegetációs periódus hossza 120 (északi területek) és 200 (Haszan-tó vidéke az észak-koreai határnál) nap között változik.

[szerkesztés] Vízrajz

A Japán-tenger a Tengermelléken az Oyo-shio hidegáramlat befolyása alatt áll, amely északról halad dél felé párhuzamosan a partokkal. Ennek következménye a gyakori köd a tengerpartokon, valamint a hosszú jégborítottság. A tenger decembertől márciusig befagy, az északi partszakaszokon gyakran csak áprilisban enged fel a jégpáncél. A terület folyóvizeinek jelentős része az Amúr vízgyűjtőjéhez tartozik, annak jobboldali mellékfolyójába, az Usszuriba ömlik. Az Usszuri az Arszenyevka (Daubihe v.Taupiho) és az Ulahe egyesüléséből születik, majd észak felé haladva az orosz-kínai határt alkotja. Lejelentősebb mellékfolyói (Iman v. Bolsaja Usszurka, Bikin) a Szihote-Aliny vizeit gyűjtik össze. A Szihote-Aliny keleti oldaláról számos rövid, bővizű, nagy esésű, zuhatagokban gazdag folyó halad a Japán-tenger felé. Ezek közül a legjelentősebbek: Szamarga, Kema, Tyetyuhe, Avvakumovka, Kijevka (Szudajhe). A Nagy-Péter-öbölbe ömlik a Partyizanszkaja (Szucsan) és a Razdolnaja (Szujfun), melyeknek viszonylag szélesebb medencéi vannak. A Razdolnaja utolsó szakaszában egy tektonikai árokban halad, amely összeköttetést teremt az Usszuri medencéjével. A legjelentősebb 3/4 részben a területhez tartozó állóvíz a sekély Hanka-tó, melybe 3 folyó ömlik és a Szungacsa vezeti le vizét az Usszuri felé. A koreai határ mentén találjuk a kis Haszan-tavat, amely egy egykori, turzással elrekesztett tengeröböl.

[szerkesztés] Növény- és állatvilág

Területének nagy részét (az 1950-es években 65%-át) erdő borítja. Növényzetében a kelet-szibériai és a mandzsúriai elemek keverednek. A kelet-szibériai típusú tajga fő alkotóeleme a dauriai vörösfenyő, amely elsősorban a terület északi részén és a Szihote-Aliny magasabb részein fordul elő. Az északi részek jellemző fái az ajáni lucfenyő és a fehérkérgű jegenyefenyő. A legmagasabb térszíneket hegyi tundra borítja. A mandzsuriai elemeket lombos fafajok képviselik (tölgy, gyertyán, juhar, mandzsuriai cédrus), az erdőkben gazdag az aljnövényzet, sok a lián és az epifita növény. Az erdőkben számos harmadidőszaki reliktum-faj fennmaradt (tiszafa, mandzsúriai dió, ginszeng v. zseny-seny stb.). A zártabb, szárazabb medencékben (főként a Hanka-tó környékén) kiterjedt sztyepeket találunk, melyek Nyugat-Szibéria sztyepjeihez hasonlítanak (tölgy-, nyár- és nyírligetekkel tarkított, embermagasságú fűvel és csipkerózsa-bokrokkal jellemezhető sztyepek). A Hanka-tó partvidékén kiterjedt nádasokat találunk. Az eldugott vizes élőhelyeken máshol ritka fajok is fennmaradtak (lótusz, csilim). A terület gazdag növényvilágát a vlagyivosztoki botanikus kert mutatja be.

Állatvilága rendkívül változatos, a hideg észak és a meleg dél képviselői itt egymás mellett élnek. Jellemző növényevők a jávorszarvas, a vaddisznó, az őz, és a tengerpartok közelében a maralszarvas. A ragadozók közt a szibériai (rozsomák, coboly, nyérc) és a mandzsúriai (leopárd, hiúz, nyest, usszuri feketemedve, mandzsúriai barnamedve) fajok is megtalálhatók. A Tengermellék és az usszuri tajga emblematikus alakja, a szigorúan védett amuri v. usszuri tigris. A madárvilág is igen gazdag, az erdők és rétek állandó lakói a fácánok, császármadarak, siket- és nyírfajdok, harkályok, cinkék, kékszarkák. Télen költöznek ide a kerce- és kövirécék valamint a különféle szalonkák. Nyáron viszont néha a fekete gólyák, túzokok, darvak mellett dél-kínai, indokínai trópusi fajok is felbukkannak.

A Tengermelléken 6 természetvédelmi terület (zapovednyik) található:

• Szihote-Aliny TT (a Világörökség része)
• Lazói TT
• Usszurijszki TT
• Hankai TT
• Kedrovaja Pagy TT
• Tengeri (Morszkoj) TT

[szerkesztés] Történelem

[szerkesztés] Az orosz hódítás előtt

A mai Tengermellék első lakói a paleolitikumban (50-60 ezer évvel ezelőtt) telepedtek le itt. Az első tunguz népcsoportok leszármazottai a mai is itt élő nanáj, udege és orocs népek.

698 és 986 között a terület a Korea északi részét és Mandzsúria keleti részét is uraló Balhae (más néven Parhe vagy Bohai) királyság része volt, mely a Kogurjó (Goguryeo) állam bukása után alakult ki. Balhae feudális állam volt, mely kapcsolatban állt a korabeli Kínával és Japánnal is.

1115 és 1234 között a terület déli része a tunguz eredetű dzsurcsen nép államának része volt. A lovasnomád nép állama a mai Mandzsúriára is kiterjedt, a gazdasági alapját adó állattenyésztés mellett a fémművelés és a hajóépítés is jelen volt. A dzsurcsen állam a Dzsingisz kán vezette Mongol Birodalom támadáskor omlott össze. A mongolok elpusztították a dzsurcsenek városait, megsemmisítették flottájukat, a lakosság nagy részét megölték. A túlélők a lakatlan vidékekre menekültek (a Bajkál-tótól az Ohotszki-öbölig terjedő területre) és a fejlett kereskedelmet felváltotta a gyűjtögető-vadászó életmód. A vidék évszázadokra kiesett a gazdasági és társadalmi fejlődésből. A sztyeppéken élő mongolok nem telepedtek le az általuk elpusztított vidéken.

A 17. században jelentek meg az első orosz felfedezők, akik főként prémkereskedők voltak. Az Orosz Birodalom és Kína közötti határvita az 1689. augusztus 27-én aláírt nyercsinszki szerződés aláírásával ért véget, mely a Sztanovoj-hegységtől délre eső területeket (így a Tengermelléket is) a Csing-dinasztia fennhatósága alá rendelte.

A 19. század során az Orosz Birodalom expanziója erre a területre is kiterjedt. 1858-ban Nyikolaj Muravjov-Amurszkij megalapította Habarovszkot és Blagovescsenszket, melyek az orosz terjeszkedés hídfői lettek. A gyengülő Csing-dinasztia kénytelen volt (a nagyrészt még ekkor is lakatlan) területeket átengedni Oroszországnak. A Tengermellék két szerződéssel került orosz fennhatóság alá, ezek az ajguni (1858) és a pekingi (1860) szerződések, melyekkel Kína lemondott az Amur és az Usszuri folyón túli területeiről és kialakult a mai orosz-kínai államhatár.

[szerkesztés] A cári birodalomban (1858-1917)

1860 után megindult a népesség bevándorlása Oroszországból, ekkor jött létre a legtöbb város a területen (1858-1882 között 95 település létesült). Vlagyivosztokot 1860-ban alapította Muravjov-Amuszkij, két évvel később szabadkikötővé nyilvánították, majd 1871-től a hadiflotta kikötője lett. Kezdetben a halászat, vadászat (főként prémes állatokra) volt a fő gazdasági ágazat, a 19. század végére a szénbányászat és a fakitermelés is fellendült. A beáramló orosz, kínai és koreai lakosság teljesen kiszorította az őslakosságot (tazok, nanájok, udegék). A gazdaság igazi fellendülését a Transzszibériai vasútvonal (1903) megépülése hozta, amely közvetlen összeköttetést teremtett Moszkvával. A 20. század elejére a Tengermellék távoli területeit is feltérképezték (ebben a feltáró munkában fontos szerepet játszott Vlagyimir Arszenyev neves orosz geográfus).

[szerkesztés] A szovjet időszaktól napjainkig (1917 után)

A bolsevik hatalomátvétel után, 1917. december 1-jén itt is megalakult a szovjethatalom, de hamarosan a külföldi intervenció egyik célpontjává vált, 1918 áprilisában antanthaderő (amerikai, japán és brit) szállta meg. 1920. április 6-án megalakult a Távol-Keleti Köztársaság. Ez a kommunista vezetésű állam a Bajkál-tótól keletre fekvő területeket foglalta magában, székhelye Verhnyeugyinszkban, majd Csitában volt. Ütközőállamként szolgált Szovjet-Oroszország és az intervenciós erőket támogató Japán között. 1920 nyarán a Grigorij Szemjonov atamánnal kötött egyezség révén az Amur-mente, majd decemberben a japánok kivonulásával Vlagyivosztok környéke és a tengerparti terület is csatlakozott a Távol-Keleti Köztársasághoz.

1921. május 23-án Vlagyivosztokban ellenforradalmi puccs zajlott le a Merkulov-testvérek vezetésével. A fehérek segítségére sietett a japán hadsereg. A japánok célja a bolsevikok által ellenőrzött terület körüli „egészségügyi kordon” (cordon sanitaire) kialakítása volt. Május 27-én megalakult az Amur-mente ideiglenes kormánya Szpiridon Merkulovval az élén. Így a Tengermellék lett az orosz polgárháborúban az utolsó olyan nagyobb terület, melyet az fehérek ellenőriztek. Vlagyivosztokba tömegébe menekültek az ország többi részéről a bolsevikokkal szemben álló személyek, köztük a későbbi orosz emigráns értelmiség nagy része (1916–1922 között a város lakossága 96 ezerről 410 ezerre nőtt). A Merkulov-testvéreket 1922 júniusában Kolcsak egyik tábornoka, Mihail Gyityerihsz elmozdította a hatalomból augusztus 8-án az ellenőrzése alatti területen névlegesen helyreállította a Romanov-ház uralmát Nyikolaj nagyherceg vezetésével. 1922 őszén a helyi partizánok támogatásával a Vörös Hadsereg támadást indított a terület ellen és 1922. október 25-én elfoglalta Vlagyivosztokot. Ez egyben az orosz polgárháború végét is jelentette.

1922. november 15-én a Távol-Keleti Köztársaság csatlakozott Szovjet-Oroszországhoz. 1926-ban megalakult a Távol-keleti határterület, melyből 1938-ban mai formájában hozták létre a Tengermelléki határterületet.

1938 nyarán a szomszédos Mandzsúriát és Koreát megszálló japánok támadásokat indítottak a Szovjetunió ellen. Legjelentősebb ezek közül a Haszan-tavi incidens volt a koreai határnál (1938. július 29-e és augusztus 11-e között), melynek során a szovjet határőrség visszaverte a támadókat. A japánok okulva ebből, a második világháború alatt nem támadták meg a Szovjetuniót. A második világháború évei alatt megnőtt a terület stratégiai jelentősége, a vlagyivosztoki kikötő fontos szerepet töltött be a hadiszállításokban (ide érkeztek az USA-ból a szövetségesi szállítmányok.

1954-ben Nyikita Hruscsov ellátogatott a Tengermellékre. A szovjet pártvezető Vlagyivosztokot San Franciscóhoz hasonlította és a határterület gazdasági fejlesztését szorgalmazta. A fejlődést elősegítette, hogy Vlagyivosztok a Csendes-óceáni flotta fő bázisává vált az 1950-es években. Ekkor épült ki polgári kikötőként Nahodka.

1969-ben súlyos szovjet-kínai határincidensek színhelye volt az Usszuri vidéke, a legjelentősebb ezek közül a Damanszkij-szigeten történt. A határvitát véglegesen csak 2004-ben rendezték. Részben az orosz-kínai ellenségeskedés volt az oka annak, hogy a kínai eredetű földrajzi neveket (így a kisebb folyók többségét, de néhány várost is) az 1970-es évek során orosz nevekre cserélték (így lett a Daubihe/Taupiho folyóból Arszenyevka, Tyetyuhe városából Dalnyegorszk, Szucsanból pedig Partyizanszk).

A szovjet időszakban hatalmas gazdasági fellendülés következett be, új városok alakultak, a szén- és színesfémbányászat, a fakitermelés és a tengeri halászat jelentős fejlődésen ment keresztül. Vlagyivosztok a Szovjetunió egyik legfontosabb hadikikötője lett 1958 után, ezért 1992-ig zárt városnak számított, külföldiek a rendszerváltásig nem juthattak el ide.

1991 után a határterület a határok részleges megnyitásával a szomszédos ázsiai gazdasági nagyhatalmakkal (Kína, Japán, Dél-Korea) való gazdasági együttműködés fő színhelye lett. Megindult a kínai lakosság beáramlása is, az orosz kormány napjainkban ennek megfékezését szorgalmazza.

[szerkesztés] Gazdaság

[szerkesztés] Mezőgazdaság

A Tengermellék klímája és domborzata a mezőgazdasági termelést viszonylag kis területre, a nyugati-délnyugati vidékekre korlátozza. Összesen 14 ezer km²-en folyt mezőgazdasági termelés az 1970-es években. A gazdaságok túlnyomó része állami kézben volt (1973-ban 182 szovhoz és 37 kolhoz működött). A meleg, csapadékos nyár főként a későn érő, hőkedvelő növényeknek kedvez, ilyenek a szója, kukorica és a rizs. Szóját egész Oroszországban csak itt termelnek (az Usszuri-medencében), rizst pedig főként a Hanka-tó vidékén. A szóját elsősorban az élelmiszeripar, kisebb mértékben a szappangyártás és a növényolajipar használja fel. A gabonafélék közül a tavaszi búza és a zab a legjelentősebb. Meg kell említeni burgonyatermelését és a méztermelést is. Az állattenyésztés szinte valamennyi ága megtalálható a Tengermelléken, de a határterület így is húsbehozatalra szorul. Legnagyobb súlya a szarvasmarhatenyésztésnek van. A terület mintegy 3/4-én csak erdőgazdálkodás folytatható.

[szerkesztés] Bányászat

A szénbányászat teszi ki a határterület bányászati termelésének 47%-át. Főként barnaszenet (Bikinszkoje, Pavlovszkoje, Skotovo és Artyom környéke) bányásznak, kisebb mértékben feketeszenet (Razdolnoje, Partyizanszk). Tamga környékén grafitbányászat is folyik.

A polimetallikus színesfémek bányászata országos jelentőségű, a Tengermellék adja az orosz cinktermelés 73%-át, az ólomtermelés 18%-át. Az ólom- és cinkbányászat a Kavalerovói és Pozsarszkij járásokban valamint Dalnyegorszk környékén a legjelentősebb. Az orosz termelés 64%-át kitevő wolfrámbányászat a Pozsarszkij és Krasznoarmejszkij járásban folyik az 1970-es évek óta (Vosztok). Az ónbányászat központja Hrusztalnij. A polimetallikus ércekből nyernek rezet, aranyat, ezüstöt és bizmutot is.

Dalnyegorszk vidékén külszíni fejtéssel termelik ki Oroszország legnagyobb bórkészleteit (az országos termelés csaknem 100%-a). A készletek mintegy 50 évre elegendőek. A Horoli járásban (Pogranyicsnij és Voznyeszenszkij) folyó fluoritkitermelés az országos termelés 92%-át teszi ki.

A Szihote-Aliny folyóinak hordalékából jelentős mennyiségű aranyat nyernek ki. A legjelentősebb aranybányászati központ az Bolsaja Usszurka (Iman) felső folyásánál fekvő Blagodatnij, valamint a déli Rudnyevo (Tinkan).

A mészkő- és márgakitermelés legjelentősebb központja a Szpasszki járás. Az Usszuri-medencében számos helyen folyik agyag- és homokkitermelés.

1999-2000 óta folynak kutatások kőolaj és földgáz után. A Tengermellék távol fekszik Oroszország nagy szénhidrogénlelőhelyeitől, magasak a szállítási költségek, ezért vált fontos céllá a helyi energiaforrások feltárása.

[szerkesztés] Ipar

A Tengermellék gazdasága elsősorban ipari jellegű. A legnagyobb jelentősége a halászatnak és halfeldolgozó iparnak, valamint a színesfémkohászatnak van. A fejlett technológiát felhasználó gépgyártás szerepe is jelentős.

A Japán-tengeren folytatott halászat kiterjedt halfeldolgozó ipar alapját képezi. A Dalriba tröszt központja Vlagyivosztok, a legnagyobb konzervgyárak itt és Nahodkában találhatók. A tengerparti települések egész sorában (Adimi, Szvetlaja, Kzsucin, Tyernyej, Plasztun, Olga, Poszjet) van jelen a halfeldolgozó ipar. A halakon kívül egyéb tengeri állatokat (pl. tintahal) is feldolgoznak. A orosz bálnavadászat leállításáig Vlagyivosztok volt a legfontosabb bálnafeldolgozási központ. Az édesvízi halak feldolgozásának központja Dalnyerecsenszk.

A színesfémkohászat Dalnyegorszk környékén összpontosul, a helyi polimetallikus érceket dolgozza fel. Dalnyegorszkban ólomkohó, Rudnaja Prisztanyban és Hrusztalnijban dúsító üzemel. A Voznyeszenszkijben kitermelt fluoritot Jaroszlavszkijban dúsítják.

A terület villamosenergia-rendszere a Távol-keleti energiarendszer része. Annak legnagyobb hőerőműve, a Tengermelléki Hőerőmű az 1970-es években épült fel Lucsegorszkban és a bikini barnaszénkészletet hasznosítja. Három kisebb széntüzelésű erőmű szolgáltat még energiát (Vlagyivosztok, Artyom, Partyizanszk).

A fafeldolgozó ipar főként az Usszuri-medence városaiba települt. Dalnyerecsenszkben és Leszozavodszkban találjuk a legnagyobb fűrésztelepeket. Bútorgyártás Vlagyivosztokban, Usszurijszkban és Artyomban folyik.

A gépipar legjelentősebb ága a hajógyártás. Vlagyivosztokban kereskedelmi-, halász- és hadihajókat egyaránt gyártanak, Nahodkában szintén folyik hajógyártás. Usszurijszkban mozdony- és vagonjavítás valamint faipari gépgyártás, Vlagyivosztokban bányagépgyártás folyik. Arszenyev helikoptergyártása is kiemelkedő jelentőségű.

Az építőanyagipar fő üzeme Szpasszk-Dalnyij cementgyára, mely a helyi mészkövet dolgozza fel. A szocializmus alatt csaknem valamennyi nagyobb városban létesítettek épületelemgyárat.

Gyógyszergyártás Vlagyivosztokban és Usszurijszkban folyik.

[szerkesztés] Közlekedés

A Tengermellék közlekedési hálózatának gerincét a Transszibériai vasútvonal és a vele párhuzamosan futó autóút alkotja. Összesen 1648 km vasútvonalainak hossza (ebből 345 km villamosított), két vasúti határátkelőhelye is van (Pogranyicsnij-Szujfenhe Kína és Poszjet a KNDK felé). Jelentős a vasút szerepe a teherszállításban (a 2000-es évek elején évi mintegy 20 millió t árut szállítottak). az országutak elsősorban a nyugati és déli területeken összpontosulnak, napjainkban folyik széleskörű felújításuk és kibővítésük. Az útsűrűség az orosz átlag felett van (42,7 km burkolt út jut 1000 km²-re). Az közúti határátkelőket (Markovszkij, Turij Rog, Pogranyicsnij) Kína felé csak 1991 után nyitották meg. A burkolt utak hossza 7085 km, a teljes úthálózat mintegy 12,6 ezer km-t tesz ki. A legnagyobb kikötők Vlagyivosztok, Nahodka (a legfontosabb személykikötő), Rudnaja Prisztany.

[szerkesztés] Népesség

A terület őslakói különféle (ma már igen kis létszámú) szibériai népek voltak (nanájok, udegék, orocsok). Őket már a 18-19. században egyre inkább háttérbe szorították a tömegesen betelepülő kínaiak és kisebb mértékben a koreaiak. A vidék Oroszországhoz kerülése után megindult az orosz, ukrán, belorusz népesség tömeges bevándorlása. Kezdetben főként kozákok érkeztek Dél-Oroszországból, majd fokozatosan megindult a paraszti kolonizáció is (elsősorban Közép- és Észak-Oroszország kormányzóságaiból érkeztek). Az első betelepülők között voltak a vallásuk miatt háttérbe szorított óhitűek is.

A 20. században az oroszok váltak a fő nemzetiséggé, a kínaiakat és az őslakosságot háttérbe szorítva. 1926-ban 637 ezren éltek itt, az 1 milliós népességszámot 1951-ben, a 2 milliót 1980-ban érte el a Tengermellék. 1992-ig folyamatosan nőtt a lakosság száma, ekkor 2,309 millió lakosa volt a területnek, azóta folyamatos a csökkenés. A Tengermelléken a természetes fogyás mértéke (-5,7‰) az orosz átlagnál (-6,7‰) kedvezőbb, de a Távol-keleti átlaghoz (-3,5‰) képest igen magas. A közeljövőben a népesség száma valószínűleg 2 millió alá csökken. 2002-ben a lakosság 89,9%-a orosz, 4,5%-a ukrán. A koreaiak mindössze a lakosság 0,86%-kát alkotják, nagy részüket az 1930-as években kitelepítették Kazahsztánba és Üzbegisztánba, napjainkban egyre többen telepednek vissza. 2005-ben a lakosság 75%-a élt városokban, 1992-még 77,6%-uk.

[szerkesztés] Politika, közigazgatás

A Tengermelléki határterület élén a kormányzó, Szergej Darkin (2001. június 25. óta) áll. Fő közigazgatási szerve a 39 tagú Törvényhozó Gyűlés (Законодательное Собрание). Az orosz parlament felsőházában, a Szövetségi Tanácsban 2 (egyik a kormányzó), az alsóházban, az Állami Dumában pedig 3 képviselője van. Az utolsó parlamenti választásokon a Tengermellék szavazóinak nagy része Putyin elnök pártjára (Egységes Oroszország) szavazott, a kommunista párt, a szélsőjobboldali LDP és a Haza Szövetség szerzett még jelentős számú szavazatot. A választásokon a jogosultak 56,95 %-a vett részt.

2007-es Duma-választás [1]
Egységes Oroszország	54,87 %
Liberális Demokrata Párt	13,46%
Kommunista Párt	11,9%
Igazságos Oroszország	10,14 %

[szerkesztés] Közigazgatási felosztás

Közigazgatási térkép

A Tengermelléki határterület összesen 24 járásra (rajon) és 10 városkörzetre (gorodszkoj okrug) oszlik. 2 városa közvetlen szövetségi irányítás alatt van, ezek zárt városok (ZATO). Összesen 12 város, 31 városi jellegű település, 225 község (szelszovjet) és 606 községi tanács alá rendelt település található a Tengermelléken.

Járások

1. Anucsinói járás (Анучинский район)
2. Dalnyerecsenszki járás (Дальнереченский район)
3. Kavalerovói járás (Кавалеровский район)
4. Kirovszkij járás (Кировский район)
5. Krasznoarmejszkij járás (Красноармейский район)
6. Lazói járás (Лазовский район)
7. Leszozavodszki járás (Лесозаводский район)
8. Mihajlovkai járás (Михайловский район)
9. Nagyezsgyinszkij járás (Надеждинский район)
10. Oktyabrszkij járás (Октябрьский район)
11. Olgai járás (Ольгинский район)
12. Partyizanszkij járás (Партизанский район)
13. Pogranyicsniji járás (Пограничный район)
14. Pozsarszkij járás (Пожарский район)
15. Szpasszki járás (Спасский район)
16. Tyernyeji járás (Тернейский район)
17. Usszurijszki járás (Уссурийский район)
18. Hankai járás (Ханкайский район)
19. Haszani járás (Хасанский район)
20. Horoli járás (Хорольский район)
21. Csernyigovkai járás (Черниговский район)
22. Csugujevkai járás (Чугуевский район)
23. Skotovói járás (Шкотовский район)
24. Jakovlevkai járás (Яковлевский район)

Városkörzetek

1. Vlagyivosztok (Владивосток)
2. Arszenyev (Арсеньев)
3. Artyom (Артём)
4. Dalnyegorszk (Дальнегорск)
5. Dalnyerecsenszk (Дальнереченск)
6. Nahodka (Находка)
7. Leszozavodszk (Лесозаводск)
8. Partyizanszk (Партизанск)
9. Szpasszk-Dalnyij (Спасск-Дальний)
10. Usszurijszk (Уссурийск)

Szövetségi irányítású városok

1. Bolsoj Kameny (Большой Камень)
2. Fokino (Фокино)

[szerkesztés] Források

• Antal Zoltán: Szovjetunió (gazdaságföldrajz), Gondolat, Budapest, 1980
• Arszenyev, Vlagyimir: A Távol-Kelet őserdeiben, Gondolat, Budapest, 1960
• Bokor Pál: Vlagyivosztok, Kamcsatka, Szahalin, Kossuth, Budapest, 1978
• Nagy Szovjet Enciklopédia 34. kötet, Moszkva, 1955
• Székely András: Szovjetunió (természetföldrajz), Gondolat, Budapest, 1978

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A Tengermellék hivatalos honlapja (oroszul)
• Tematikus térképgyűjtemény
• Információs portál (oroszul)
• Látnivalók járásonként (oroszul)
• Természeti értékek listája járásonként (oroszul)
• A Tengermellék részletes bemutatása (oroszul)
• Részletes információk képekkel és zenével (oroszul)
• Védett területek térképe (oroszul)
• A Tengermellék növényvilágának térképe (oroszul)
• Ritka állatfajok térképe (oroszul)

Oroszország közigazgatási beosztása
A Föderáció alanyai
Köztársaságok Adigeföld | Altaj | Baskíria | Burjátia | Csecsenföld | Csuvasföld | Dagesztán | Észak-Oszétia | Hakaszföld | Ingusföld | Jakutföld | Kabard-Balkárföld | Kalmükföld | Karacsáj-Cserkeszföld |Karélia | Komiföld | Mariföld | Mordvinföld | Tatárföld | Tuva | Udmurtföld Határterületek Altaji határterület | Bajkálontúli határterület | Habarovszki határterület | Kamcsatkai határterület | Krasznodari határterület | Krasznojarszki határterület | Permi határterület | Sztavropoli határterület | Tengermelléki határterület Területek Amúri | Arhangelszki | Asztrahanyi | Belgorodi | Brjanszki | Cseljabinszki | Irkutszki | Ivanovoi | Kalinyingrádi | Kalugai | Kemerovoi | Kirovi | Kosztromai | Kurgani | Kurszki | Leningrádi | Lipecki | Magadani | Moszkvai | Murmanszki | Nyizsnyij Novgorodi | Novgorodi | Novoszibirszki | Omszki | Orenburgi | Orjoli | Penzai | Pszkovi | Rosztovi | Rjazanyi | Szahalini | Szamarai | Szaratovi | Szmolenszki | Szverdlovszki | Tambovi | Tomszki | Tulai | Tveri | Tyumenyi | Uljanovszki | Vlagyimiri | Volgográdi | Vologdai | Voronyezsi | Jaroszlavli Szövetségi jelentőségű városok Moszkva | Szentpétervár Autonóm terület Zsidó Autonóm Terület Autonóm körzetek Csukcs AK | Hanti-Manszi AK | Nyenyecföld | Jamali Nyenyec AK
Szövetségi körzetek
Központi | Távol-Keleti | Északnyugati | Szibériai | Déli | Uráli | Volga-menti