Dzsingisz kán

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez a szócikk a kínai nevek pinjin átírását használja.

Dzsingisz kán

Dzsingisz kán, eredeti nevén Temüdzsin (kb. 1162 – 1227. augusztus 18.) mongol kán és katonai vezető, aki egyesítette a mongol törzseket és megalapította a Mongol Birodalmat elfoglalva Ázsia legnagyobb részét, beleértve Kínát, Oroszországot, Perzsiát, a Közel-Keletet és Kelet-Európát is. Ez volt a világtörténelem legnagyobb összefüggő területű birodalma. Dzsingisz kán volt Kubiláj kán, az Yuan dinasztia (ejtsd: Jüan dinasztia) alapítójának és első császárának nagyapja. A Dzsingisz kán uralkodói cím, egyik feltételezett jelentése: tenger népek uralkodója.

Minden kétséget kizáróan a mai napig a leghíresebb mongol a világon.

[szerkesztés] Ifjúkora

Apja, Jiszügej Bagatur mintegy 40 család fölött uralkodott. Temüdzsin még gyermek volt, mikor apja meghalt. Anyja, Höelün támasz és hatalom nélkül maradva, vadászó-gyűjtögető életmóddal tartotta el öt saját és két nevelt gyermekét. Ebben az időben Temüdzsin hidegvérrel lenyilazta féltestvérét, Bektert. A szomszéd törzsek közül többen fellázadtak, de a fiatal Temüdzsinnek sikerült megzabolázni őket. Ekkor számos törzs egyesült ellene, ezért Togrilhoz menekült, akinek lányával még korábban jegyben járt.

Vetélytársait legyőzve annyira megnőtt Temüdzsin tekintélye, hogy 1206-ban a meghódított törzsek követei a mongolok Khagánjává (kánok kánja) koronázták; ekkor kapta Dzsingisz nevet. Trónraléptekor polgári és hadi szabályrendeletfélét adott ki, és ünnepélyesen kinyilatkoztatta egy Istenben való hitét, de azért semmiféle felekezethez vagy hitvalláshoz nem csatlakozott, hanem megmaradt ősei hitea tengrizmus és sámánizmus mellett. Minden vallásnak szabad gyakorlatot engedett, és valláskülönbségtől függetlenül alkalmazta maga körül az arra érdemeseket.

[szerkesztés] A birodalom alapítása

A hagyományos nomád hadrendet átültette a civil lakosság felosztásába is,a lakosság, akárcsak a hadsereg 10-es, 100-as és 1000-es, 10 000-es csoportokra volt osztva, 10 000 ember alkotott egy tüment. A hadsereg a családot és lovakat is magával vitte, minden lovasnak 3 vagy 4 lova volt, így a pihent ló mindig rendelkezésre állt.

Dzsingisz kán egyik főcélja volt a Kína észeki területét uraló tangut Jin dinasztia (ejtsd: Csin dinasztia) meghódítása. 1211-ben hadat üzent a tangutoknak. Sikeres volt a csatákban, de nem sikerült meghódítani a nagyvárosokat. Ennek következtében ő és a vezérkar az ostrom problémáit kezdte tanulmányozni, és a szökött és szolgálatába szegődött kínai mérnökök segítségével olyan haditechnikákat fejlesztetett ki, amelyek a korban a legjobbaknak számítottak.

A Mongol Birodalom Dzsingisz kán utódai idején

1213-ra már a Kínai Nagy Falig jutott. Ezt megkerülve legyőzte a tangut seregeket, feldúlta Észak-Kínát, elfoglalta a legtöbb nagyvárost, és 1215-ben elfoglalta a fővárost, Yanjinget (ejtsd: Jancsing) is. A császár látszólag megadta magát, udvartartásával délre, Kaifengbe menekült, Dzsingisz megkímélte életét, azzal a feltétellel, hogy miután ő elhagyja a tangut területet, a császár nem tér vissza. Dzsingisz alighogy kitette a lábát a Csin területéről a császár visszatért, és elkergettte az otthagyott mongol helyőrséget. Dzsingisz ekkor már nyugat felé indult Hvárezm meghódítására és a közbeeső Kara-kitaj Birodalom leigázására.

1218-ra a Mongol Birodalom elérte a Hvárezm muszlim állam határait (a Kaszpi-tenger mellett) nyugaton, valamint a Perzsa-öblöt és az Arab tengert délen.

1218-ban Dzsingisz kán követeket küldött Hvárezmbe, azonban Otrarban a helyőrség vezetője lemészároltatta a követséget, mire Dzsingisz 20 000 emberrel Hvárezmet. 1220-ra Hvárezm mongol fennhatóság alá került, így a "Selyem-út" valamint az észak-dél irányú "Prém-út" is mongol ellenőrzés alá került.

[szerkesztés] A végső hadjárat

Nyugat-Xia szövetséges császára nem segítette Dzsingiszt a Horezm elleni hadjáratban, ezért meg kellett büntetni. Közben Nyugat-Xia és Jin szövetségre léptek a mongolok ellen.

Ebben az időben Dzsingisz már az utódlásra is gondolt. Utódjaként Ögödej nevű fiát jelölte ki. Közben összeállított egy 180 000 emberből álló haderőt, amivel Xia és Jin ellen indult.

1226-ban megtámadta a tangutokat, végül 1227-ben a főváros, Ninghszia ostroma alatt az "égbe távozott". Hadjárata közben többször is látott öt csillagot egy vonalban az égen, amelyet udvari jósai intő jelként értelmeztek. Ezt követően törvénybe adta, hogy a mongoloknak tilos véletlenszerűen ártatlanokat leöldösni.

1227-ben a halálos ágyán Toluj nevű fiának átadta terveit a Jin dinasztia teljes megsemmisítésére. Testét, egyes legendák szerint visszavitték az ősi szállásterületre a maiMongóliába, mások szerint a ma Kínához tartozó belső-mongóliai Muna-hegy tövében temették el, az uralkodó holttestét kísérő katonák mindenkit megöltek, aki szembejött velük, ősi nomád hagyomány szerint a mongolok is titkos helyen temették el uralkodóikat, valószínűleg így óvták meg örök nyugalmukat a sírrablóktól és egyéb fosztogatóktól. Senki sem tudja, hogy hol temették el.

[szerkesztés] Összefoglaló

Mivel a birodalom területe hatalmas volt, Dzsingisz kán nagyban befolyásolta az ázsiai országokat, legjobban Kínát és Oroszországot. Eltörölte a korábbi arisztokráciát minden meghódított területen. Seregei rengeteg szenvedést okoztak a megtámadott országoknak, egész népeket irtottak ki. A hatalom megszilárdulása után voltak haladó intézkedései is. Megalkotta az addigi legnagyobb postai szolgálatot és elterjesztette az egységes ábécét, annak ellenére, hogy analfabéta volt. Nem tűrte a kínzásokat, adómentesítette az orvosokat és tanárokat, megengedte a vallásszabadságot. A mongolok által ismerjük az abakuszt és az iránytűt.