Rozsomák
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ez a szócikk a rozsomákról mint valós állatról szól. Hasonló címmel lásd még: Rozsomák (képregény).
 Veszélyeztetett. Státusz: sebezhető
|
|||||||||||||||||
 |
|||||||||||||||||
| Rendszertan | |||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
| Gulo gulo Linné, 1758 |
|||||||||||||||||
|
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||
A rozsomák a menyétféle ragadozók legnagyobb testű faja. Népies neve: torkosborz. Jelenleg a Gulo nembe besorolt egyetlen faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Skandináviában, Kelet-Európa északi részén, Észak-Ázsiában és Észak-Amerikában él, szinte kizárólag a tajgán (fenyőerdőkben) és a tundrán. A Baltikumból, Lengyelországból, Északnyugat-Oroszországból a történelem alatt szorították ki, ezekre a területekre az utóbbi évtizedekben újra visszatér. Amerikában olykor egész délen is megjelenik, láttak már rozsomákot Kaliforniában is. Csak ott található, ahol ellensége: a farkas nem. 2007 nyarán az állat Magyarországon is nagy riadalmat keltett, amikor Balatonvilágoson több példány is elszabadult, és komoly károkat okozott. Az állatot egy turista csoport hozta be az országba.
[szerkesztés] Alfajai
Három alfaja ismert,
- Óvilági rozsomák (Gulo gulo gulo) – mely Eurázsia északi részén él
- Újvilági rozsomák (Gulo gulo luscus) – mely Észak-Amerikában él
- Vancouver-szigeti rozsomák (Gulo gulo vancouverensis) – mely a Kanadához tartozó Vancouver-szigeten él
[szerkesztés] Megjelenése
Egy felnőtt rozsomák teste 65–105 cm hosszú, a farka 17–26 cm, testtömege 22–32 kg. A nőstények legalább 10%-kal rövidebbek, a súlyuk pedig általában 30%-kal kisebb. A menyétfélék legnagyobb faja, medveszerű, zömök, izmos testű; a bundája hosszú és tömött. Lába hosszú, széles mancsának ujjai között bőrhártya feszül. (Ez a hóba süllyedését csökkenti). Állkapcsa nagyon erős.
[szerkesztés] Életmódja
A rozsomák magányosan vadászik 2000 km² körüli revírjén, annak határait illatmirigyével, vizeletével, ürülékével jelöli meg. Életritmusával nem követi a sarkvidéki nappalok és éjszakák váltakozását, néhány óránként pihen, majd újra vadászni indul. Legfeljebb 18 évig élhet, de a vadonban 8–10 év után elpusztul.
[szerkesztés] Táplálkozása
Nyáron a lemmingeket ássa ki, a rénszarvas- vagy jávorszarvas-borjakat próbálja elfogni, a tundrán portyázva a télről maradt tetemeket és gyümölcsöket fogyaszt.
Télen az addig nehézkes állatból harcias ragadozó válik: a havon nesztelen siklással meglepi a fajdokat, havasi nyulakat. Bőrhártyás mancsaival a havon futva a nagyobb és gyorsabb állatokat is legyűri (akik nyáron elfutnának előle). Más ragadozók zsákmányát elorozza, a rókát, hiúzt is megtámadja, csak a farkasok elől tér ki. Erős tarkóharapással teríti le áldozatát, amit nem tud megenni, azt elrejti, és később fogyasztja el: a torkos, zabáló névre egyáltalán nem szolgált rá. Ha kell a medvét is megtámadja, hogy elorozza zsákmányát. Az emberre is veszélyes lehet.
[szerkesztés] Szaporodása
A párosodási idő májusban van, a pár néhány hetet együtt tölt. A nőstény nagyjából 9 hónapig hordja kicsinyeit, mielőtt azok megszületnének. Február-márciusban 2–4 utód jön a világra, születéskor vakok és süketek. A kölykök 4 hetesen nyitják ki a szemüket, 10 hétig szopnak, majd a nőstény előrágott táplálékkal eteti őket. 3 hónaposan már felnőtt méretűek, 2 éves korukig az anyjuk mellett maradnak, 3 évesen lesznek ivarérettek.
