Ivanovoi terület
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Ivanovói terület (Ивановская область) | |
|
|
 |
|
| Székhely | Ivanovo |
| Terület | 23 900 km2 |
| Népesség (2005) | 1 114 900 fő |
| Népsűrűség | 51,1 fő/km2 |
| Járások száma | 6 városi körzet (gorodszkoj okrug), 21 járás (rajon) |
| Alapítás | 1929. január 14. |
| Rendszámtábla-kód | 37 |
Az Ivanovói terület (oroszul: Ивановская область) az Orosz Föderációt alkotó jogalanyok egyike (szubjekt), önálló közigazgatási egység, a Központi Körzethez tartozik.
Az európai országrész központi vidékén, Moszkvától északeletre fekszik. Északon a Kosztromai, keleten a Nyizsnyij Novgorodi, délen a Vlagyimiri, keleten a Jaroszlavli terület határolja. Közigazgatási központja Ivanovo.
Területe 23 900 km², a Kalinyingrádi területet leszámítva az Orosz Föderáció legkisebb régiója. Lakossága 1 114 900 fő (2005), népsűrűsége 51,1 fő/km².
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Természetföldrajz
[szerkesztés] Domborzat, vízrajz
A terület a Kelet-európai-síkság középső sávjában, a Felső-Volga mentén, egy kisebb rész kivételével annak jobb partján fekszik. Keleten természetes határát képezi a Nyizsnyij Novgorodi-víztározó, egy rövid déli szakaszon a Kljazma-folyó. Felszíne enyhén dombos, de alapvetően sík vidék, kisebb folyóvölgyekkel és vízmosásokkal. Északi, északnyugati részét a Volga és a Kljazma morénahátak láncolatából álló vízválasztója alkotja, melynek legmagasabb pontja is csak 196 m. Keleten a folyók bal partját és a Luh-folyó homokos, erdős völgyét kisebb tavak, tőzeges lápok borítják. A nyugati rész erősebben tagolt, de szintén alacsony, dombos vidék.
Az európai országrész legnagyobb folyója, a Volga 173 km-en át folyik az Ivanovói területen: északi vidékein nyugat-keleti irányban, majd a Nyemda és az Unzsa torkolatánál éles kanyarral délnek fordul. Innentől medre az 1956-ban megépített Nyizsnyij Novgorodi-víztározóban (népszerű nevén: Gorkiji tengerben) folytatódik.
A terület egésze a Volga vízgyűjtőjének részét képezi, de folyóvizeit a déli határ mentén haladó Kljazma gyűjti össze. A Volga-Kljazma vízválasztóján erednek és indulnak dél felé a Kljazma bal oldali mellékfolyói: a Nyerl, az Uvogy, – ennek partján fekszik Ivanovo, – a Tyeza és a Luh. Az összterület közel 3%-át alkotó mocsarak többsége ezek völgyében található. A mintegy 150-200 kisebb állóvíz közül legismertebb az Ivanovótól 40 km-re délnyugatra elterülő Rubszkoje-tó (300 ha).
[szerkesztés] Éghajlat
Éghajlata mérsékelten kontinentális, mérsékelten hideg téllel és ugyancsak mérsékelten meleg nyárral. Leghidegebb hónap a január, középhőmérséklete – 12 °C, a júliusi középhőmérséklet 18 °C. A júliusi legmagasabb hőmérséklet éves átlagban 23 °C. A csapadék mennyisége 600-650 mm.
[szerkesztés] Növény- és állatvilág
A tajga-övezet déli határán fekvő régió jellemző növényzete a vegyes erdő. A legnagyobb összefüggő erdők a Volga és a Kljazma bal partján, a Nyerl mentén és keleten húzódnak. Uralkodó fafajták az erdeifenyő és a nyír, kisebb mértékben a lucfenyő és a nyárfa. Általában elterjedtek a humuszban szegény, podzolos talajok; a folyóvölgyek mentén és keleten a lápos talajok az uralkodók. A termékenyebb szürke erdei talajok és csernozjom inkább csak a délnyugati részeken található.
Az állatvilágot jávorszarvas, farkas, vaddisznó, a kisebb emlősök közül vörös róka, görény, mezei nyúl képviseli. A madarakak között gyakori a nyír- és a süketfajd, a császármadár, a fogoly; a mocsaras vidékeken legelterjedtebbek a különféle vadludak és vadkacsák. A területen 240 madárfajt számoltak össze, ebből 20 védett faj neve az oroszországi Vörös Könyvben is megtalálható, pl. fülesbagoly, fehér fogoly, halászsas, tarka harkály, szalonka, fekete gólya. A vizekben többek között csuka, kárász, fogas-süllő, folyami sügér, veresszárnyú koncér, keszeg, harcsa él.
[szerkesztés] Természetvédelem
A Kljazma mentén kialakított természetvédelmi terület elsődleges célja a hódok és pézsmapatkányok élőhelyeinek megóvása, de kiemelt feladata a madarak védelme is. A 21 000 hektárnyi védett rész a Juzsai és a Szavinoi járásban található, kisebb darabja a Vlagyimiri terület Kovrovi járásához tartozik.
[szerkesztés] Történelem
A mai Ivanovói terület egyes tájait eredetileg a finnugor merják lakták, emléküket számos földrajzi név és régészeti ásatásból előkerült lelet őrzi. Később a szláv krivicsek kezdték betelepíteni a vidéket. A Volga és az Oka közötti földeken létrejött Rosztov-Szuzdali fejedelemség, (utóbb: Vlagyimir-Szuzdali fejedelemség) fontos hadiútja a mai Gavrilov-Poszad, Anykovo településeken át vezetett. A Volga jobb partján lévő város, Jurjevec helyén már 1225-ben erődítményt emeltek. A korai orosz állam határvidékén épített középkori erődítmények maradványai máig fennmaradtak: Pljosz, Kinyesma, Jurjevec (a Volga jobb partján), továbbá Suja és Luh településeken. Itt húzódtak a 17. században a gazdag bojárcsalád, a Sujszkijok birtokai.
A 17. század eleji „zavaros időszak” (szmuti) harcai errefelé nagy pusztítást okoztak, a települések zömét kifosztották vagy felégették. A kormányzóságok megalakítása (1708) után a területen a Moszkvai- és a Kazányi-, majd a Vlagyimiri- és a Kosztromai kormányzóság osztozott. Az első lenvászonszövő manufaktúrát 1719-ben Kohma településen alapították, majd 1741-től Ivanovo faluban is manufaktúrát nyitottak, és a vidék a 19. században fellendülő szövőipar központja lett. A gyapot, a gőzgép, majd – ezen a vidéken 1868-tól kezdve – a vasút térhódításával kialakult a pamutipar. A két település egyesítésével létrejött Ivanovo-Voznyeszenszk (később: Ivanovo) textilüzemeiben már több ezren dolgoztak, amikor 1905-ben munkástanácsok alakultak.
A munkásmozgalmi hagyományok is közrejátszhattak abban, hogy a kialakuló szovjet rendszer 1918-ban a várost kormányzósági székhellyé tette. 1929-ben a környező három kormányzóság részeinek bevonásával megalakították az Ivanovo-Voznyeszenszki ipari területet (később: Ivanovói terület), melynek profilja a textilipar lett, majd 1936-ban ebből leválasztották és létrehozták a Jaroszlavli területet. 1994-ben kisebb határmódosítást hajtottak végre: a központból nehezen megközelíthető Szokolszkojei járást (a Volga bal partján) a Nyizsnyij Novgorodi területhez csatolták.
[szerkesztés] Gazdaság
[szerkesztés] Ipar
Kitermelőipara tőzeg és egyes építőipari alapanyagok bányászatára korlátozódik, tőzegkészletei azonban nagy mértékben csökkentek. A terület hagyományosan az oroszországi textilipar központja. 1970-ben az iparban foglalkoztatottak 60%-a a textilipar valamelyik ágában dolgozott. Az ipar egyoldalú orientációja a szovjet időszak folyamán lényegesen csökkent. Fontos ágazattá vált a szerszámgépgyártás: autódaruk, esztergagépek, tőzegkitermelő- és textilipari gépek gyártása. A vegyipar (Ivanovo, Zavolzsszk) elsősorban textilipari festékeket állít elő. A fafeldolgozó- és az élelmiszeripar is jelentős. Országszerte híresek Paleh és Holuj települések hagyományos kézműipari termékei, festett és lakkozott dobozai, szelencéi, egyéb dísztárgyai.
A terület legnagyobb hőerőműve Ivanovótól 35 km-re, Komszomolszk városkában működik. Évtizedekig helyben kitermelt tőzeggel üzemelt, végül 1985-ben leállították, majd földgázüzeműre állították át. A jelenleg (2007 elején) folyamatban lévő igen jelentős fejlesztés és rekonstrukció befejeztével az európai országrész egyik legkorszerűbb hőerőműve lesz.
[szerkesztés] Mezőgazdaság
A mezőgazdaság jelentős mértékben a városok ellátását tekinti feladatának (tej, burgonya, zöldség); fő ágazata a szarvasmarhatenyésztés. A földművelésben kiemelt szerepe van a burgonya és a takarmánynövények (szemestakarmány) termesztésének. Luh városka környéke hagyományos hagymatermesztő vidék, és számottevőek a gyógyszeriparban hasznosított gyöngyvirág ültetvényei. A legfontosabb ipari növény azonban ma is a len, melynek nagyobb vetésterületei az északi és keleti körzetekben alakultak ki. Gabonaféléket főleg a termékenyebb délkeleti talajokon termesztenek.
[szerkesztés] Közlekedés
A Volga az ország legforgalmasabb víziútja, mely a folyami személy- és teherszállítás számára kedvező lehetőségeket biztosít. A terület volgai kikötőjét, a jobb parton fekvő Kinyesmát Ivanovóval vasútvonal köti össze. Jelentős a hajózás a Kljazmán is, mellékfolyói közül a Tyeza alsó folyása (Suja városig) szintén hajózható.
Az úthálózat helyi viszonylatban sűrűnek számít. Ivanovóból több közeli, egyenlő távolságban (100-120 km-re) lévő történelmi város – Kosztroma, Vlagyimir, Jaroszlavl – közúton is, vasúton is könnyen elérhető. A Volga itteni szakaszán nem épült híd, ezért a bal parti, ritkábban lakott vidékre (Zavolzsszk) a központból csak nagy kerülővel lehet eljutni.
[szerkesztés] Népesség
A lakossága összlétszáma 1 114 900 fő (2005), ebből a városban lakók aránya 80,5% (2005). A népsűrűség 51,1 fő/km².
Nemzetiségi összetétel a 2002-es népszámlálási adatok szerint (ezer fő): oroszok (1075,8); ukránok (10,6); tatárok (8,2); örmények (4,0); beloruszok (3,5); azeriek (3,2); cigányok (2,0); mordvinok (1,9); csuvasok (1,6); moldávok (1,2).
[szerkesztés] A legnépesebb települések
A lélekszám 2005. január 1-jén (ezer fő):
- Ivanovo – 418,2
- Kinyesma – 94,2
- Suja – 60,8
- Vicsuga – 39,7
- Furmanov – 38,5
- Tyejkovo – 36,0
- Kohma – 28,6
- Rodnyiki – 27,9
- Privolzsszk – 18,0
- Juzsa – 15,3
- Zavolzsszk – 12,6
- Jurjeves – 12,2
- Navoloki – 10,7
- Pucsezs – 10,0
[szerkesztés] Politika, közigazgatás
A Ivanovói terület élén a kormányzó, Mihail Meny áll, akit Vlagyimir Putyin elnök előterjesztése alapján a helyi törvényhozói gyűlés 2005. november 22-én egyhangúlag választott meg. 2000-től a Moszkvai terület kormányzóhelyettese, később Moszkva város polgármesterének egyik helyettese volt.
Területi parlamenti (duma) választásokat utoljára 2005. december 4-én tartottak. Az addig folyamatosan „vörösnek” számító régió törvényhozásában első alkalommal szorultak háttérbe a kommunisták. A választások eredményeként a területi dumában három párt jutott képviselői helyekhez:
- Egységes Oroszország Párt: 33 hely
- Liberális Demokrata Párt: 4 hely
- Kommunista Párt: 3 hely
2006 óta az Ivanovói területen 181 helyi önkormányzat működik. Közülük 6 városi körzet (gorodszkoj okrug) és 21 járás (rajon), továbbá 25 városi község (gorodszkoje poszelenyije) és 129 falusi község (szelszkoje poszelenyije). A városi körzetek és a járások a következők:
[szerkesztés] Városi körzetek
- Ivanovo
- Vicsuga
- Kohma
- Tyejkovo
- Suja
[szerkesztés] Járások
- Vicsugai (Вичугский район)
- Gavrilov-Poszadi (Посадский район)
- Ivanovoi (Ивановский район)
- Privolzsszki (Приволжский район)
- Szavinoi (Савинский район)
- Tyejkovoi (Тейковский район)
- Verhnye-Landehi (Верхнеландеховский район)
- Zavolzsszki (Заволжский район)
- Iljinszki (Ильинский район)
- Kinyesmai (Кинешемский район)
- Komszomolszki (Комсомольский район)
- Lezsnyevoi (Лежневский район)
- Luhi (Лухский район)
- Palehi (Палехский район)
- Pesztjakovi (Пестяковский район)
- Pucsezsi (Пучежский район)
- Rodnyiki (Родниковский район)
- Sujai (Шуйский район)
- Furmanovi (Фурмановский район)
- Juzsai (Южский район)
- Jurjeveci (Юрьевецкий район)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Az Ivanovói terület hivatalos honlapja (oroszul)
- Turizmus Ivanovóban (oroszul)
- Ivanovói regionális portál (oroszul)
- A Kljazma menti természetvédelmi területről
- Az Ivanovói terület részletes térképe
| Oroszország közigazgatási beosztása |  |
||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| A Föderáció alanyai | |||||||||||||
|
|||||||||||||
| Szövetségi körzetek | |||||||||||||
| Központi | Távol-Keleti | Északnyugati | Szibériai | Déli | Uráli | Volga-menti | |||||||||||||
