Jász-Nagykun-Szolnok vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye
(1876–1950)

Székhely	Szolnok
Terület	5251 km²
Népesség	318 475 (1891)
Nemzetiségek	magyarok

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye (németül: Jaß-Großkumanien-Sollnock; latinul: Jazyga et Cumania Maior et Szolnokiensis/Szolnociensis): közigazgatási egység volt a Magyar Királyság középső részében. A vármegye területe jelenleg Magyarország része, nagyrészt megegyezik Jász-Nagykun-Szolnok megye területével.

Tartalomjegyzék 1 Földrajza 2 Történelem 3 Lakosság 4 Közigazgatás

[szerkesztés] Földrajza

Jász-Nagykun-Szolnok megye teljes területe az Alföld része volt.. A vármegye területe mindenhol síkság, északról dél fele lassan mélyült el. A tengerszint fölötti magasság mindenhol 87-120 méter között változott. Fontos folyói a Tisza, a Zagyva, a Tarna, a Körös, a Berettyó voltak. A vármegye éghajlati szempontból igen száraz, forró nyarak is enyhe telek voltak. Északról Heves vármegye, keletről Hajdú, Bihar és Békés vármegyék, délről Békés és Csongrád vármegyék, nyugatról pedig Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye határolta.

[szerkesztés] Történelem

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 1876-ban alakult meg három régió, a Jászság, a Nagykunság és a korábbi Külső-Szolnok vármegye összevonásával. A trianoni békediktátum nem csonkította a vármegye területét. 1950-ben a vármegyéből megye lett, területe pedig módosult: a Tiszától keletre levő, addig Heveshez tartozó Tiszafüred és környéke az új Jász-Nagykun-Szolnok megye része lett, Dévaványát és környékét viszont Békés megyéhez csatolták.

[szerkesztés] Lakosság

A vármegye lakossága a 19. század vége felé ugrásszerűen kezdett nőni:

• 1870-ben 258 553 lakosa,
• 1881-ben 278 443 lakosa,
• 1891-ben 318 475 lakosa volt.

Nemzetiségi szempontból 1896-ban:

• 315 387 magyar
• 1567 német
• 977 szlovák
• 622 egyéb

[szerkesztés] Közigazgatás

Jász-Nagykun-Szolnok vármegye öt járásra volt felosztva:

• Jászsági alsó járás, székhelye Jászapáti
• Jászsági felső járás, székhelye Jászberény
• Tiszai alsó járás, székhelye Tiszaföldvár
• Tiszai felső járás, székhelye Kunhegyes
• Tiszai középső járás, székhelye Törökszentmiklós

Ezen kívül a vármegyében hat rendezett tanácsú város is volt (Jászberény, Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr, Szolnok, Túrkeve).

A Magyar Királyság vármegyéi 1881-1920 Abaúj-Torna | Alsó-Fehér | Arad | Árva | Bács-Bodrog | Baranya | Bars | Békés | Bereg | Beszterce-Naszód | Bihar | Borsod | Brassó | Csanád | Csík | Csongrád | Esztergom | Fejér | Fogaras | Gömör és Kis-Hont | Győr | Hajdú | Háromszék | Heves | Hont | Hunyad | Jász-Nagykun-Szolnok | Kis-Küküllő | Kolozs | Komárom | Krassó-Szörény | Liptó | Máramaros | Maros-Torda | Moson | Nagy-Küküllő | Nógrád | Nyitra | Pest-Pilis-Solt-Kiskun | Pozsony | Sáros | Somogy | Sopron | Szabolcs | Szatmár | Szeben | Szepes | Szilágy | Szolnok-Doboka | Temes | Tolna | Torda-Aranyos | Torontál | Trencsén | Turóc | Udvarhely | Ugocsa | Ung | Vas | Veszprém | Zala | Zemplén | Zólyom Horvát-Szlavónország vármegyéi Belovár-Kőrös | Lika-Krbava | Modrus-Fiume | Pozsega | Szerém | Varasd | Verőce | Zágráb