Alsó-Fehér vármegye

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

**Alsó-Fehér vármegye**

Székhely	Nagyenyed
Terület	3580 km²
Népesség	221 618 (1910)
Nemzetiségek	románok, magyarok

Alsó-Fehér vármegye (románul: Comitatul Alba de Jos; németül: Unterweißenburg; latinul: Albensis, Albensis inferior, Albensis Transylvanensis) közigazgatási egység volt a Magyar Királyságban, a történelmi Erdély területén. Székhelye Nagyenyed volt. Az egykori vármegye területe ma Románia része.

[szerkesztés] Földrajz

Alsó-Fehér vármegye szomszédai: nyugaton Hunyad vármegye, délen Szeben vármegye, keleten Kis-Küküllő és Nagy-Küküllő vármegyék, illetve Szeben vármegye, míg északon Torda-Aranyos vármegye.

[szerkesztés] Éghajlata

Éghajlata a keleti részen igen kellemes, mérsékelt, a nyugatin zord, de egészséges, esőben bővelkedő. Gyulafehérváron az évi közepes hőmérséklet 9,6 °C, a legmelegebb hónap (július) közepes hőfoka nem emelkedik 20,6 °C-on túl, a januáré -3,3 °C; abszolút maximuma 35,4 °C, minimuma 24,0 °C.

[szerkesztés] Történelem

Alsó-Fehér vármegyét a 18. században hozták létre az addigi Fehér vármegye kettéválasztásával. Határait utoljára az 1876-os megyerendezés során módosították jelentősen, ekkor egy részét Torda-Aranyos vármegyéhez, néhány községét pedig Szeben vármegyéhez csatolták. 1918-ban (megerősitve 1920-ban a Trianoni békeszerződés által) Alsó-Fehér vármegye Románia része lett. Az egykori vármegye területe ma nagyrészt a romániai Fehér megyéhez tartozik, de néhány községe Maros illetve Szeben megyében található.

[szerkesztés] Lakosság

A megye lakóinak száma 1881-ben 178 021 volt, most (1889) 193 072; ezek között van 30 181 (15,63%) magyar, 7 639 német, 151 397 román;
vallás szerint 8 943 római katolikus, 74 132 görög katolikus, 80 353 görög keletiek, 5 813 lutheránus ágostonrendi evangélikus, 19 472 kávinista helvét református, 1 046 unitárius és 3 280 zsidó.

1910-ben a vármegyének összesen 221.618 lakosa volt, amelyből:

171.483 (77,38%) román nemzetiségű
39.107 (17,65%) magyar nemzetiségű
7.269 (3,28%) német nemzetiségű

A magyarok legnagyobb része a vármegye városaiban élt: Gyulafehérváron, Nagyenyeden, Vízaknán.

Foglalkozásra nézve túlnyomóan földmívelők és állattenyésztők; a bányászat szinten jelentékeny kereseti ág. A megye ipara és kereskedése jelentéktelen; Magyarigen nagy kőbányáiból kitűnő mészkövet szállítanak. Nagyenyeden, Dombón, Abrudbányán, Balázsfalván és Gyulafehérváron nagymennyiségű téglát és cserepet égetnek; Nagyenyeden hajlított bútorgyár, szövőgyár, több helyen gőzmalom s szeszgyár van.

[szerkesztés] Közigazgatás

Alsó-Fehér vármegye 8 járásra oszlott s területén 177 község és 4 rendezett tanácsú város volt; a községek közül csak 8 haladta meg a 2000 lakót, a többi aránylag kicsiny. A megye az országgyűlésre 7 képviselőt küldött. Székhelye Nagyenyed.

Alvinci járás, székhelye Alvinc
Balázsfalvi járás, székhelye Balázsfalva
Kisenyedi járás, székhelye Vízakna
Magyarigeni járás, székhelye Magyarigen
Marosújvári járás, székhelye Marosújvár
Nagyenyedi járás, székhelye Nagyenyed
Tövisi járás, székhelye Tövis
Verespataki járás, székhelye Verespatak

Ezen kívül volt négy rendezett tanácsú város:

[szerkesztés] Közlekedés, oktatás

A megyét három vasút szeli; országútja számos és jó; vízi közlekedése a Maroson van, melyen a tutajozás nagyban folyik.

Közoktatásügye sok kívánni valót hagy hátra; (1890) 28 943 tanköteles gyermeke közül 11 446 (39,5%) nem járt iskolába. Az elemi iskolák száma 269 (köztük 16 állami); ezen kívül van 1 polgári iskola és 5 kisdedóvó; Abrudbányán, Gyulafehérvárott s Nagyenyeden iparostanulói tanfolyamokat tartanak fenn; középiskolák vannak Gyulafehérvárott kat. és Balázsfalva gör. kat. főgimnázium, Nagyenyeden ref. gimnázium; továbbá ugyanott vincellérképző, Gyulafehérvárott kereskedőtanonc-iskola.

[szerkesztés] Gazdasági élet

Főbb terményei gabonaneműek, nevezetesen szép és jó búza, rozs (gabonapiacok Gyulafehérvár; Nagyenyed), jó bor (celnai és csombordi), kukorica, kender, burgonya, gyümölcs és tömérdek fa. A megye területéből 131 052 hektár szántóföld, 5 247 ha kert, 4 244 ha szőlő, 6 351 ha rét és kaszáló, 45 253 ha legelő, 166 ha nádas, 93 296 ha erdő ebből 37 479 ha tölgyes, 5 249 ha bükkös, a többi fenyves.

Állattenyésztése jelentékeny, nagyobb gulyák Nagyenyeden, Magyargombáron, Lőrincrévén és Balázstelken vannak. Igen jelentékeny a juhtenyésztés. A megyében volt (1886) 764 ló, (1880) 58 919 magyar fajtájú s 1 676 színes fajtájú szarvasmarha, 367 hízó marha s 1 843 bivaly; továbbá 130 476 magyar vagy erdélyi juh s 2 726 nemesített juh; 4 252 kecske. A folyókban sok a hal.

Ásványokban a megye nyugati része nagyon gazdag, arany tekintetében a leggazdagabb; arany- és ezüstre bányásznak Abrudbánya, Bucsum, Verespatak határában, azon kívül ólom, ón s vas képezik a bányászat tárgyait; Marosújváron s Vizaknán nagy sóbányák vannak.