Túrkeve
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Túrkeve | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Magyarország |
|
| Régió | Észak-Alföld | |
| Megye | Jász-Nagykun-Szolnok | |
| Kistérség | Mezőtúri | |
| Rang | város | |
| Irányítószám | 5420 | |
| Körzethívószám | 56 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 10 181 (2002) | |
| Népsűrűség | 43 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Terület | 236,52 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Túrkeve
|
||
Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok megye Mezőtúri kistérségében.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Túrkeve város Jász-Nagykun-Szolnok megye keleti szélén (Kisújszállás és Mezőtúr városok között, a Hortobágy-Berettyó jobb partján) helyezkedik el.
[szerkesztés] Éghajlata
Túrkeve országunk egyik legmelegebb éghajlatú városa, az éves csapadék mennyiség értéke viszont az országban a legalacsonyabbak közé tartozik (átlagosan évi 513 mm). A vízhiány éves szinten 130-175 mm. A napsütéses órák száma 1500 óra feletti. A fagy az országos átlagnál később kezdődik és korábban végződik.
[szerkesztés] Története
A város neve két részből tevődik össze. A Túr a Berettyó folyó régi neve, a Keve pedig ősi magyar személynév. A város belterülete vélhetően ma is azonos az Árpád-kori Keveegyháza faluhellyel. Ezt a falut 1261-ben említették először a történeti források Nagytúr néven.
A terület 1426-ban Brankovics György szerb despota birtoka lett, 1514-ben pedig Dózsa György seregeinek egyik gyülekezőhelye. A település a török hódoltság idején vált a Nagykunság részévé, 1808-tól mezőváros, 1874-től rendezett tanácsú város rangot kapott. 1876-ban csatolták Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez, mint a nagykun kerület egyik városát, így történelme és hagyományai révén a Nagykunság tájegységhez tartozik.
[szerkesztés] Gazdasága
Túrkeve város legfontosabb gazdasági adottsága a termőföld, mely löszös közepes vízbefogadó képességű, erősen víztartó. A rendszerváltás előtt nagy területeken sikeres meliorációs munkálatokat végeztek. Hasznosítható ásványi és bányakincsei a földgáz, termálvíz, agyag és (kismértékben) homok. Vízkészletek a folyóvizekből vízkivétellel, továbbá a réteg- és mélységi vizek vonatkozásában bőségesen állnak rendelkezésre.
[szerkesztés] Természeti értékei
A város közigazgatási területének jelentős része a Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóságának kezelése alá tartozik a Hortobágy-Berettyó folyó vadregényes tájai, valamint a Ecsegpusztai túzok és ugartyúk élőhelye védelmében.
[szerkesztés] Nevezetességei
A település nevezetessége a város északnyugati határán húzódó, az Alföldet átszelő Csörsz árka.
Egy másik nevezetessége a város határában, Túrkeve-Ecsegpusztán talált tarsolylemez.
[szerkesztés] Látnivalói
- Finta Múzeum
- Trianon-emlékmű
- I. világháborús emlékmű
- II. világháborús emlékmű
- 1956-os emlékmű
- Termál gyógyvízzel rendelkező gyógyközpont és strandfürdő
- Kunhalmok
[szerkesztés] Testvérvárosa
[szerkesztés] Híres szülöttei
 |
Ezt a szócikket át kellene dolgozni, hogy megfelelő minőségű legyen. További részleteket a cikk vitalapján találhatsz. |
A város két családról is híres. Itt született és itt járt tanyasi iskolába Korda Sándor, Korda Vince és Korda Zoltán, akik a filmművészet világhírű személyiségei lettek.
A város határában elterülő Ecsegpuszta természetvédelmi terület. Ecsegpuszta híres pásztora volt Finta Miklós, akinek fiai közül Finta Sándor az Amerikai Egyesült Államokban alkotott szobrászként és íróként. Testvére, Finta Gergely is szobrászként dolgozott Rodin párizsi műhelyében és itthon.
Dr. DARIN Sándor (1932. 07. 08. - ) okleveles gépészmérnök, Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem (1954), műszaki doktor, Miskolci Egyetem (1987), címzetes egyetemi docens, Miskolci Egyetem (1990). Apja DARIN Sándor asztalos mester, anyja KÓRÓDI Ibolya Veronika fűszer- és vegyesiparcikk kereskedő. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, 1954-ben. Tanulmányai alatt harmadévtől demonstrátor, majd a Fizika Tanszéken tanársegéd. 1956-ban az Egyetemi Diákparlamentben végzett forradalmi munkát, részt vett a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakításában, és az Északkelet Magyarország Nemzeti Tanács megszervezésében és megalakításában. 1957-60 között börtönbüntetését töltötte a forradalomban való részvétel miatt. 1960-tól a Debreceni Vasipari Vállalatnál, az akkor újdonságnak számító önszerelő kis toronydaruk sorozatgyártásának megszervezése volt jelentősebb műszaki eredménye. 1963-tól a Magyar Gördülőcsapágy Művekben (MGM) mint vezető tervezőmérnök számos speciális csapágyipari célgép tervezését és kifejlesztését irányította. Ezek közül jelentősebbek a különböző csapágygyűrű forgácsoló automata gépek és azok összekapcsolásával kialakított rövid-forgácsoló gépsorok, valamint a csapágycsomagoló automata gépek. Mindezek egyben az MGM rekonstrukciós beruházásának fontos részét is jelentették. 1972-től az ELZETT Művek Berettyóújfalui Gyárának megszervezésével foglalkozik, mint főmérnök. Tevékenysége közvetlenül a gyár alapítása után kezdődött és az új létesítmény teljes műszaki-gazdasági irányító apparátusának létrehozására, kialakítására, a termelés megszervezésére és beindítására terjedt ki, három régi budapesti ELZETT gyár (Acéláru gyár, Tűzoltókészülék gyár, Sodronyáru gyár) és gyáregységeinek, valamint telepeinek letelepítésével összekapcsoltan. Működésének időszaka alatt a berettyóújfalui gyár dolgozóállománya elérte az 1750 főt és valamennyi cikkcsoport termelés-felfutása befejeződött. 1979-től ismét az MGM-ben dolgozott. Műszaki fejlesztési főosztályvezetői beosztásban aktív tevékenységet fejtett ki a fokozott zajszegénységű csapágyak gyártási feltételeit biztosító különféle célgépek (szerelőgépek, gépsorosítások, alkatrész- és készcsapágy mosógépek, konzerválógépek) tervezésének, kifejlesztésének és legyártásának területén. Ezen kívül a csapágyipari termékek perifériáját képező új, korszerű gyártmányok – mint görgőspapucsok, lineáris csapágyak, görgős hajtóművek, stb. – kifejlesztésével és gyártásának bevezetésével is foglalkozott. 1990-től fejlesztési vezérigazgató helyettessé nevezték ki. Ezt a pozíciót az 1992-ben történt nyugdíjazásáig gyakorolta. Tizennégy találmányban, illetve ezek külföldi szabadalmi bejelentésében társszerző. Négy cikke jelent meg különböző folyóiratokban. A debreceni GTE szervezetben aktív tevékenységet fejtett ki, az MGM üzemi szervezetének elnöke, majd a GTE megyei elnök helyettese volt. Három alkalommal tartott külföldi szimpóziumokon előadást. 1987-ben védte meg műszaki doktori disszertációját. 1990-ben a Miskolci Egyetem rektorától címzetes egyetemi docens címet kapott. Szakmai tevékenysége során az alábbi kitüntetéseket kapta: Kiváló Dolgozó (6 alkalommal); 1987. Kiváló Feltaláló (arany fokozat); 1991. Gépészmérnöki Kar Emlékérem; 1991. GTE egyesületi Érem; 1995. Eötvös Lóránd Díj. Társadalmi elismerései: 1991. Magyar Köztársaság Elnök Hivatala ’56-os Emlékérem; 1991. Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje; 1994. Magyar Politikai Foglyok Szövetsége Hazáért Érdemkereszt; 2006. Miskolci Egyetem Jubileumi Emlékérem; 2006. Debrecen Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala 1956-os Emlékérem; 2006. Szabadságharc Hőse.
GAJZÁGÓ Salamon, M.Kir.Állami Számvevőszék elnöke (1870-1892), G. Lukáts (+1851. Túrkeve) és Gál Terézia fia, szül. 1830. február 2. Túr-Pásztón Szolnokmegyében (hova Szamosújvárról költöztek szülei); a gymnasiumot Szolnokon és Pesten, a jogot Pozsonyban tanulta. Azután patvarista lett és Széchenyi István gróf mellett maradt, míg a szabadságharcz kiütött; ekkor ő is fegyvert fogott, beállott a Zrinyi-honvéd zászlóaljba s felvitte a hadnagyságig; részt vett az alföldön több csatában; de a moori ütközetben az ellenség kezébe került és Königgrätzbe vitték. 1849. október kiszabadult, mire az irodalommal foglalkozott. 1851-ban nőül vette br. Thoroczkai János özvegyét Macskássy Katalint(+ 1871. október 21.), kivel Néma-faluban (Dés közelében) lakott. 1861-ben Belső-Szolnokmegye megválasztotta főjegyzőnek. 1867-ben Belső-Szolnokmegye főbirája lett. Az utolsó kolozsvári (1865.) és a pesti (1866-70.) közös országgyűlésen is Szamosújvár városát képviselte. Midőn Dósa Elek, a képviselőház alelnöke meghalt (1867. november 19.), emlékbeszédet tartott koporsója fölött és a képviselőház jegyzői állásából annak alelnöki helyére lépett. Alelnöke az Országos honvéd-segélyző (1848/49) egyletnek. Országgyűlési szereplésének legfontosabb korszaka, midőn elnökké választatott a zárszámadási bizottságba, melynek feladata volt az 1868. zárszámadásokat megvizsgálni; miután ezen zilált viszonyokat rendbe hozta s az 1870. országgyűlés az államszámvevőszék felállítását elrendelő törvényt meghozta, azon év június 25. az államszámvevőszék elnökévé választatott. 1892. szeptember 22. nyugalomba vonult és a király ez alkalomból a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot és az I. oszt. vaskorona-rendet adományozta neki. Ekkor túr-pásztói birtokára vonult, hol a nyarat tölti. Fia G.Samyl Túrpásztón gazdálkodik, leánya G.Fatima Lukács Béla m. kir. kereskedelmi miniszter neje. Meghalt 1898. március 09-én Budapesten.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
 |
Ez a Jász-Nagykun-Szolnok megye településéről szóló lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
