Terhességmegszakítás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Ez az oldal a művi vetélésről szól. A természetes vetéléshez (latinul abortus spontaneus) lásd a Vetélés című szócikket.

Orosz plakát az abortuszról

Terhességmegszakítás (latinul: Abortus arteficialis) alatt a terhesség megszakítását értjük, rendszerint az anya önálló döntése után. Az anya megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vagy művi vetélés nem tartozik ide. Ha a terhességmegszakításnak nem állnak fenn a törvényes feltételei, akkor magzatelhajtásról beszélünk, amely bűncselekménynek számít.

Tartalomjegyzék

1 A megszakítás törvényes okai Magyarországon
2 Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon
3 Közvetett és közvetlen beavatkozások
4 Korlátozások
5 Története
- 5.1 A Katolikus Egyház hozzáállása
6 Társadalmi megközelítés
7 A terhességmegszakítás módjai
- 7.1 1. lépés: A méhnyak tágítása
- 7.2 2. lépés: A méh üregének kiürítése
8 A terhesség-megszakítás kockázatai

[szerkesztés] A megszakítás törvényes okai Magyarországon

egészségügyi ok (Ha a terhesség az anya életét veszélyezteti, ha a terhesség az anya egészségét veszélyezteti, ha a magzatnak genetikai ill. egyéb károsodása van)
Ha a terhesség bűncselekmény (erőszak, vérfertőzés) következménye
Ha az anya súlyos válsághelyzetben van (anyagi nehézségek, családi állapot, apa hiánya, az anyának már több gyermeke van, és nem kíván újabb terhességet, ha az anya túl fiatal (pl. fiatalkorú) gyermeke felneveléséhez).

[szerkesztés] Az abortusz engedélyezésének folyamata Magyarországon

A magyarországi gyakorlat szerint a terhesség orvosi megállapítása után, ha az anya súlyos válsághelyzet okát jelöli meg a terhesség megszakítására, akkor a terhesség orvosi papírjaival köteles védőnői tanácsadáson megjelenni. A védőnő felvilágosítást nyújt az állami segélyek lehetőségeiről, az örökbeadásról, a fogamzásgátlásról és a terhesség-megszakításról. A beszélgetést pár nappal később még egyszer megismétlik. A tanácsadáson az anyának határozott kijelentést kell tennie arról, hogy nem kívánja megtartani a terhességet.

A második beszélgetés alkalmával megkapja az állami engedélyt a magzatelhajtásra, enélkül az abortusz illegális. A tanácsadás anonim. Harmadik lépésként az anya felvételt nyer a választott kórházba, ahol végrehajtják a terhességmegszakítást.

A megszakítás költségeit az anya állja, amit csekken fizet be az Országos Egészségbiztosítási Pénztár számlájára. 2007-ben ez az összeg 25 584 Ft. volt.^[1] A műtét után a nő aznap este vagy másnap távozhat a kórházból.

Ha az anya és/vagy a magzat élete veszélyben van/lesz a terhesség megtartásával, ha a magzat elhalt a méhben, ha a terhesség méhen kívüli valamint ha a másállapot erőszakos büntett következményeképp jött létre, a terhességmegszakítás költségeit az állam állja.

A magzatelhajtást az anya szabad akaratából a magyar állam a 12. terhességi hétig engedélyezi, afelett csak különleges orvosi indok mellett hajtható el a magzat. Ha azonban a terhes nő 18 év alatti, a terhesség megszakítása a 18. hétig engedélyezett.

A művi abortusznak a magyar jog szerint két formája van:

„engedélyezett”
„törvénytelen”

A kettő különbsége az, hogy amíg az "engedélyezett" abortuszt a törvény engedélyével hajtják végre, addig a "törvénytelen" abortuszt (magzatelhajtást) a törvények tiltása ellenére végzik, fokozott veszélynek kitéve ezzel az anya életét is.

Forrás: http://www.informed.hu/index.nfo?tPath=/betegsegek/betegsegek_reszletesen/ob_gyn/contraception/&article_id=32158

[szerkesztés] Közvetett és közvetlen beavatkozások

Közvetlen művi abortuszról van szó, ha a beavatkozás célja a magzat elhajtása, közvetett művi abortuszról, ha az anya meggyógyítása, de következményeként a magzat eltávozik az anyaméhből. Nem sorolhatóak ide azon eszközök, melyek a megtermékenyült petesejt beágyazódását akadályozzák meg (méhspirál, esemény utáni tabletta), mivel az eltávozó petesejt megtermékenyült ugyan, de még nem magzat.

[szerkesztés] Korlátozások

George W. Bush aláírja az abortusztörvényt 2003-ban

Napjainkban nyugat-európai jogállamokban korlátlan, kizárólag az anya akaratától függő abortusz nem létezik. Mindenütt jogilag korlátozott abortuszrendszer létezik. Különbség a korlátozások rendszerében van. Alapvetően két megoldási mód ismeretes:

1. Az indikációs korlátozások módszerét követő országokban csak valamilyen meghatározott ok megléte esetén lehet a terhességet megszakítani (pl. az anya életének veszélyeztetése, a terhességet bűncselekmény okozta). Ezen országok közé sorolható: Belgium, Egyesült Királyság, Finnország, Izrael, Írország, Luxemburg, Málta, Németország, Portugália, Spanyolország, Svájc és részben Olaszország.

2. Az időbeli korlátozások rendszerét követő országokban egy meghatározott időpontig – általában a fogamzástól számított 12 hétig – az anya szabadon dönthet a terhesség megszakításáról. Az időpont eltelte után általában csak meghatározott indikáció esetén szakítják meg a terhességet. Ezen országok közé sorolható: Ausztria, Dánia, Franciaország, Görögország, Hollandia, Magyarország, Norvégia, Svédország, Törökország

Világviszonylatban megállapítható, hogy a nagy népességű országok (pl. USA, Kína, Oroszország, Japán) követik általában a időbeli korlátozást, míg az alacsony népességűek az indikációs korlátozást követik. Ázsiai országokban az iszlám, buddhista és hindu kultúrkörökben szigorúan védelmezik a megfogant életet.

[szerkesztés] Története

^[2] Az alábbi szöveg egy pro-life weboldalon közölt dolgozat alapján készült

Ann Lohman abortőr börtöncellájában, 1878

Az emberiség legrégebbi törvénykönyvei közül Hammurapi törvénykönyvének 209-214. §-ai szólnak a magzat védelméről. Például a 209. § szerint: "Ha egy awélum (szabad nemes) awélum lányát megütötte és magzatát elvetéltette vele, 10 siglum ezüstöt fizessen a magzatért." A 210. § szerint: "Ha ez a nő meghalt, (a megütő) lányát öljék meg." A rendelkezésekből egyértelmű az anya életének, valamint a magzat jogainak védelme, de kitűnik, hogy nem a szándékos művi terhességmegszakítást szankcionálják.

Az ókori ember világképében az emberi élet egyértelműen létezik az anyaméhben. Erre számtalan forrást találunk a Bibliában. A bibliai népek körében az egyértelmű magzatvédelem mellett még ismeretlen volt a művi abortusz.

Hippokratész, az i. e. 460–ban született görög orvosról elnevezett orvosi eskü szövege a következőképpen hangzik: „Senkinek sem adok halálos mérget, akkor sem, ha kérik, és erre vonatkozólag még tanácsot sem adok. Hasonlóképpen nem segítek hozzá egyetlen asszonyt sem magzata elhajtásához.” Voltak olyan görög filozófusok, például Platón és Arisztotelész, akik másképp gondolkodtak az emberi életről. Platón bizonyos esetekben megengedhetőnek tartotta még a megszületett csecsemő megölését is; ez a gondolkodás általános volt a spártai teljesjogú polgárok körében is. Arisztotelész a magzatot nem tartotta önálló személynek, amíg az az anya méhében fejlődött. A legkorábbi római törvénykódex, a Tizenkét táblás törvények (Kr. előtt 450 körül) megengedte az apának a nem kívánt leánygyermek, vagy a bármely nemű fogyatékosan született gyermek megölését.

Az ókorban az abortusz nem volt általános, a gyermekgyilkosságot viszont annál szélesebb körben gyakorolták. Mindez azért volt így, mert az abortusz életveszélyes beavatkozásnak számított a nő számára is. Kétféle módszert ismertek: 1. mérgeket kapott a nő; 2. a nő hasára próbáltak fizikai eszközökkel hatni. Mindkét módszer gyakran a nő számára is súlyos sérüléseket vagy halált okozott.

A római jog abortusz megítélésében két korszakot különböztethetünk meg: 1. A "klasszikus" szabályok szerint az abortusz alapvetően erkölcsileg bűnös cselekedet. 2. A császárkortól kezdve az erkölcsök lazulásával egyes források (pl. Ovidius, ifj. Plinius) leírnak ekkor ténylegesen előfordult abortuszokat, azonban mindig elítélően fogalmaztak.

[szerkesztés] A Katolikus Egyház hozzáállása

A kereszténység kialakulásakor ókori római birodalomban bevett gyakorlat volt a terhességmegszakítás, az első keresztény közösségek ezzel szemben a megfogant élet védelmét hirdették. Az i. sz. 80 körül keletkezett Lukács evangéliuma tanúsága szerint Jézus a Szentlélektől fogant, és mint magzat is a közösséghez tartozott („felujjongott méhében a magzat „(Lk 1,41). Az első század végéről származik a másik írásos emlékünk arról, hogy a megfogant életet nem szabad elpusztítani (Didaché). A következő kétezer év egyházi megnyilatkozásai mind ugyanezt a meggyőződést vallják: a megfogant életet nem szabad elpusztítani. Változott a keresztény vélemény az élet kezdetével kapcsolatosan. A modern természettudomány kezdetéig a keresztények az élet kezdetét a fogantatás utáni 40. napra helyezték és ennek a feltételezésnek megfelelően a terhességmegszakítás csak a 40. nap után tekintették gyilkosságnak. A 40. nap előtti terhességmegszakítás továbbra is tilos volt, de enyhébb elbírálás alá esett.

Napjainkban a katolikus egyház nem kíván beleszólni az élet kezdetéről szóló természettudományos vitákba, az élet kezdetének pontos időpontját eldöntetlen kérdésnek tekinti. Ettől a kérdésétől függetlenül a terhesség megszakítását a fogantatás pillanatától fogva erkölcsileg rossznak minősíti. A legsúlyosabb érv, amely a terhességmegszakítás ellen szól, hogy a megfogant élet magában hordozza az emberré válás lehetőségét, és így megilleti az ember életére vonatkozó legfontosabb erkölcsi törvény védelme: az emberi élet közvetlen kioltása, és az ebben való közreműködés tilos.

Ezt az elvet a többi keresztény felekezet is vallja.

[szerkesztés] Társadalmi megközelítés

A pro-life mozgalom tüntetése Washingtonban

A pro life (életért) mozgalom – körül azok csoportosulnak, akik számára a foganás pillanatától kezdve szent és tiszteletre méltó az emberi élet, amit óvni és védeni kell. Az orvosi és társadalmi beavatkozásoknak is az életért kell történniük, még olyan nehéz esetekben is, mint amikor az anya és a magzat élete egyszerre forog kockán; és akkor is, ha például csak az anya élete menthető meg. Vagyis az erőfeszítés közvetlenül csakis az életért történhet, és direkt sohasem irányulhat senki (még a magzat) élete ellen sem.

A pro choice (választásért) mozgalom – azok alkotják, akik az utód elvállalásában teljes szabadságot követelnek a nőknek. Egyik érvük az anya önrendelkezési joga, amely alapján szabadon dönthet a terhesség megszakításáról vagy megtartásáról – különösen annak első harmadában. További érv, hogy az abortusz korlátozása eredményeként születő nemkívánt gyermekek élete sokszor igen fájdalmas élet. A pro-choice mozgalom szerint a nőknek joguk van a biztonságos és legális abortuszhoz, és nem szabad őket illegális és életveszélyes abortuszra kényszeríteni. A mozgalom azonban nem beszél az apák jogairól. Nem adnak választ arra a kérdésre, hogy mi történik, ha az apa szeretné felnevelni az utódot, de az anya nem. Teljes döntési szabadságot követelnek a nőknek, s abból ezáltal kizárják az apákat.

A magyar Büntetőtörvénykönyv a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség.

Másik fontos tisztázandó kérdés, hogy mikortól számít a magzat embernek? Az orvosi nyelv a megtermékenyített petesejtet zigótának nevezi, amely egyetlen sejt, és a megtermékenyítést követően osztódni kezd, s ezáltal kialakul az embrió, amely elnevezés jelenti a meg nem született gyermeket a megtermékenyüléstől a szívműködés megindulásáig. Ezután, a születésig magzatról beszélhetünk. A szívműködés az embernél a fogamzást követő hatodik héten indul meg, tehát az embrionális kor hat hét, a születésig tartó magzati kor harmincnégy hétig tart.

[szerkesztés] A terhességmegszakítás módjai

^[3]

A terhesség megszakítás Magyarországon ma műtéti úton történik. A műtét lényege a méhnyak kitágítása és a méh üregének kiürítése. A 12. hétig minden terhesség megszakítás általános érzéstelenítéssel történik, esetleg helyi érzéstelenítéssel kombinálva.

[szerkesztés] 1. lépés: A méhnyak tágítása

Azoknál, akik már szültek, műszerrel: 4-12 mm átmérőjű 0,5 mm-enként vastagodó fémpálca sorozattal – egyre vastagabb pálcákat helyezik fel a méhnyakba, és így tágítják.

Azoknál, akik még nem szültek, vagy császármetszésük volt:

Kémiai anyagból vagy tengeri növények kiszáradt rostjaiból gyártott pálcát (ún. lamináriát) helyeznek fel, amely nedvesség hatására megduzzad, ez 6-8 óra alatt kitágítja a méhnyakat;
Gyógyszerrel, melyet a méhnyak csatornájába vagy a hüvelyboltozatba helyeznek, ami 4-5 óra alatt fellazítja a méhnyakat.

[szerkesztés] 2. lépés: A méh üregének kiürítése

Vákuumszívásos módszerrel (vákuum-aspiráció): (Magyarországon ez a leggyakoribb beavatkozás.) Egy kb. 6-14 mm (a terhesség nagyságától függően) átmérőjű csövet vezetnek a méhnyakba, és egy elektromos szívógép segítségével kiszívják a méh tartalmát, majd egy speciális („küret”) kanállal ellenőrzik, hogy minden magzati szövetet eltávolítottak. Szívó nélkül, előbb egy fogóeszközzel, kiveszik a nagyobb magzati részeket.

Gyógyszeres eljárással: Gyógyszeres vagy lamináriás méhnyak tágítás után infúzióval a méh, szüléshez hasonló, összehúzódását váltják ki, ezáltal megszületik a nem életképes magzat. Mivel ez hosszú ideig is eltarthat, fájdalomcsillapításra is szükség lehet. Ez az eljárás az egész szervezetre megterhelő, ezért csak nagyon indokolt esetben hajtják végre.

A felülről végzett abortuszok leggyakrabban alkalmazott módja az ún. hysterotomia. Ezt fejlettebb magzatok esetében használják. Nem más, mint egyfajta korai császármetszés. Az anya méhét sebészeti módszerekkel felnyitják. A magzatot kiemelik a méhlepénnyel együtt. Mások elvágják a baba köldökzsinórját, amikor még a méhben van, így nem kap oxigént, és megfullad. Mivel ez a beavatkozás a terhesség késői szakaszában lehetséges, a hysterotomia indokai a következők lehetnek:
- Olyan magzati rendellenesség, amellyel a magzat a megszületése után nem lenne életképes. (Mindez csak a terhesség 18-20. hetéig elvégzett genetikai, illetve ultrahang vizsgálat során derül ki.);
- Ha a genetikai, vagy a fejlődést veszélyeztető, ártalmak valószínűsége az 50%-ot eléri (pl. értelmi fogyatékosság különböző esetei, Down szindróma).
- Az anya életét veszélyeztető egészségi ok miatt.

Hazánkban a fenn ismertetett módszerek közül a legelterjedtebb, és leginkább alkalmazott a vákuum-aspiráció. 1993. január 1-jétől törvényileg tiltották be a küretkanállal végzett műtéteket, mivel nagy mértékben veszélyeztették az anya egészségét és 30%-kal csökkentették az újabb terhesség esélyeit. Előre haladott terhességek esetén használják a gyógyszeres eljárást (só, ill. cukoroldat), valamint a hysterotomiát.

[szerkesztés] A terhesség-megszakítás kockázatai

A terhesség-megszakítás, a legbiztonságosabb és legkörültekintőbb odafigyelés mellett is, veszélyeket rejt magában. A veszélyek között vannak:

Korai szövődmények

Pl. kóros vérzés, a méh falának sérülése, esetleg átfúró-dása. Elállíthatatlan vérzés esetén – nagyon ritkán – a méh eltávolítására is szükség lehet.

Késői szövődmények

A magzat részeinek visszamaradása, gyulladás, esetleg meddőség. Minél előrehaladottabb egy terhesség, a terhesség megszakításnak, illetve a különféle szövődmények jelentkezésének annál nagyobb a kockázata.

Pszichológiai következmények

A terhességmegszakításnak hosszú távú lelki, pszichológiai következményei is lehetnek.

[szerkesztés] Statisztika

Év	A terhességmegszakítások száma országosan ^[4] ^[5]
1968	201 096
1969	206 817
1970	192 283
1971-1974	nincs adat
1975	96 212
1976-1979	nincs adat
1980	80 882
1981-1984	nincs adat
1985	81 970
1986-1989	nincs adat
1990	90 394
1991-1994	nincs adat
1995	76 957
1996-1999	nincs adat
2000	59 249
2001	56 404
2002	56 075
2003	53 789
2004	52 539

Magyarországon az 1960-as 1970-es években hajtották végre a legtöbb abortuszt. A meglévő adatok csak a legális művi terhességmegszakításokra vonatkoznak, nem számolva bele a törvénytelen beavatkozásokat és a spirál, valamint gyógyszeres abortív hatást előidéző szereket. Az abortuszok száma 1956-ban nőtt meg, ekkor (1956. június 4-én) engedélyezték államilag, miután a Ratkó-törvényt feloldották. 1957-1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlagos szám 140-180 ezer közötti volt. Az abortuszok száma ezen a magas szinten állandósult 1973-ig, majd a fogamzásgátlók hatására csökkent és 1977-től a teherbeesés elleni védekezésnek a hormonális fogamzásgátlók szedésével történő gyakorlata terjedt el. 1967-1976 közötti tíz évben az abortusz 1 616 787 volt. Ebben az időszakban voltak évek, amikor az abortuszok száma kétszázezer fölé emelkedett, majd 1974-től a terhességmegszakítások száma folyamatosan csökkent.

[szerkesztés] Összegzés Magyarországon

1956 és 1990 között 5 millió abortusz, terhességmegszakítás történt. Az azóta eltelt közel 17 évben újabb megközelítőleg 800ezer, ami persze csak a „legálist" jelenti. Óvatos becslések^[forrás?] szerint is, 1956 óta a mai napig, az „illegális" úton elvégzettekkel együtt immár 6 millió terhességmegszakításról van szó. Az abortuszok száma csökkenést mutat ugyan, de ugyancsak csökkenő népesség mellett. Az abortuszon egyszer, vagy többször átesettek sokkal gyakrabban^[forrás?] vetélnek el, hoznak halott magzatokat világra.

[szerkesztés] Lásd még

Ország	Abortuszok száma (év)	A népesség százalékában
Ausztrália	84 460 (2003, becsült adat) ^[1]	0,43% [2]
Kanada	105 154 (2002) ^[3]	0,33% [4]
Dánia	15 567 (2003) ^[5]	0,29% [6]
Franciaország	203 300 (2003) ^[7]	0,34% [8]
Németország	129 650 (2004) ^[9]	0,16% [10]
Japán	301 673 (2004) ^[11]	0,24% [12]
Új-Zéland	18 211 (2004) ^[13]	0,45% [14]
Norvégia	14 071 (2004) ^[15]	0,31% [16]
Dél-Afrika	53 967 (2001) ^[17]	0,12% [18]
Svédország	34 454 (2004) ^[19]	0,38% [20]
Anglia	197 863 (2004) ^[21] ^[22]	0,33% [23]
USA	1 293 000 (2002, becsült adat) ^[24]	0,44% [25]