Szászkézd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 46°11′28’’, k. h. 24°58′13’’46.1911111111, 24.9702777778

Szászkézd (Saschiz)

A falu látképe
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Maros
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Miklóstelke, Zoltán
Polgármester	Ovidiu Soaita
Irányítószám	547510
Körzethívószám	0265
Népesség
Népesség	1532 (2002)^[1]
Község népessége	2048 (2002)^[2]
Magyar lakosság	45
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	410 m
Terület	98,21 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szászkézd
é. sz. 46°11′28’’, k. h. 24°58′13’’46.1911111111, 24.9702777778
Szászkézd weboldala

Szászkézd (románul Saschiz, németül Keisd, szász nyelvjárásban Kisd) falu Romániában, Erdélyben, Maros megyében.

[szerkesztés] Fekvése

Segesvártól 20 km-re délkeletre, a történeti Királyföld szélén fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven, 1308–1310-ben szerepelt, későbbi említései: 1345: Kezd és Kyzdy, 1459: Zaazkezd, 1460: Zazkizd.

[szerkesztés] Története

1161 után települt székelyekkel. Őket a 13. század elején a mai Kézdiszékbe költöztették, amely a településről kapta a nevét. Helyükre még 1231 előtt szászokat telepítettek.

1309-ben dékanátus székhelye volt. 1419-ben Szászkézdszék központjaként, 1470-ben oppidumként említik. 1467-ben itt járt Mátyás és innen bocsátott ki egy oklevelet. 1481-ben már biztosan volt iskolamestere. 1577-ben éves vásár tartására kapott szabadalmat. 1593-ban 304 adófizetőjét írták össze. 1663-ban I. Apafi Mihály országgyűlést tartott benne

Évszázadokon keresztül Segesvárral is versengett, de 1663-ban moldvai katonák kifosztották, 1668-ban árvíz, 1676-ban pedig tűzvész pusztította, ezért 1678-ban az országgyűlés Segesvárszékhez csatolta. Evangélikus egyháza 1766-ban 482 férfit és 526 asszonyt számlált. 1786-ban 41 polgár, 180 szabadparaszt, 168 zsellér és 37 más család lakta.

1876-ban Nagy-Küküllő vármegyéhez csatolták. 1899 és 1913 között az egyik olyan erdélyi község volt, ahonnan a legnagyobb arányban vándoroltak ki a lakosok Amerikába, szászok és románok egyaránt.

Környéke 1883 óta^[3] a komlótermesztés központja, de jelentős volt a szőlőtermesztés és az állattenyésztés is.

[szerkesztés] Népessége

1850-ben 1941 lakosából 1218 volt német, 427 román és 294 cigány nemzetiségű; 1204 evangélikus, 546 ortodox, 176 görög katolikus és 15 római katolikus vallású.
1893-ban Nagy-Küküllő vármegyében itt élt a legtöbb cigány, 403 fő.
1900-ban 2163 lakosából 1271 volt német, 838 román és 54 magyar anyanyelvű; 1266 evangélikus, 843 ortodox, 36 református és 17 római katolikus vallású.
2002-ben 1532 lakosából 1358 vallotta magát román, 80 német, 45 magyar és 45 cigány nemzetiségűnek; 1404 ortodox, 78 evangélikus, 20 református és 14 római katolikus vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

Szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. 1677-ben teljesen átépítették, 1878–1879-ben boltozatát lecserélték. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a 19. században lerombolták. Eredetileg a 15. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. 1832-ben átépítették. 1986-ban egy földrengés súlyosan megrongálta.
A falu nyugati szélén emelkedő 536 m magas hegyen állnak parasztvárának tekintélyes maradványai. 1347 után építették és a környező falvak lakosságának szolgált mentshelyül. Háromszoros falgyűrű vette körül, falai 9–10 méter magasak voltak, hat négyemeletes torony védte. 1704-ben elfoglalták a kurucok, de rövidesen visszafoglalták a császáriak. A 20. század elején még épen állt, később a lakosok széthordták. A várhegy alatt a középkor végén kolostor állt.

[szerkesztés] Népművészet

1700 körül kezdték készíteni a híres, jellegzetes kobaltkék, mázas kerámiát, fehér sgraffito díszítéssel.
A 17–18. században asztalosközpontnak is számított. Mesterei keresett kazettás mennyezeteket és szószékkoronákat készítettek és díszítettek.