Prázsmár

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Koordináták: é. sz. 45°43′0’’, k. h. 25°46′0’’45.7166666667, 25.7666666667

Prázsmár
A prázsmári erődtemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Erdély
Megye	Brassó
Rang	községközpont
Beosztott falvak	Farkasvágó (Lunca Câlnicului) és Prázsmári méhkertek (Stupinii Prejmerului)
Polgármester	Todorică Constantin Şerban (PSD)
Népesség
Népesség	4947 (2002)
Község népessége	8316 (2002)
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság	561–593 m
Terület	60,48 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Prázsmár
é. sz. 45°43′0’’, k. h. 25°46′0’’45.7166666667, 25.7666666667

Prázsmár (románul Prejmer, németül Tartlau): falu Romániában, Erdélyben, Brassó megyében, a Barcaságban.

Tartalomjegyzék 1 Fekvése 2 Nevének eredete 3 Története 4 Népessége 5 Látnivalók 6 Gazdasága 7 Források 8 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Fekvése

Brassótól 17 km-re északkeletre fekszik.

[szerkesztés] Nevének eredete

Először egy 1235-ből származó oklevél 1270-es másolatában Prasmar néven, 1240-ben Tartilleri néven, majd 1329-ben németül, Torthlewként említik. Későbbi név- és írásváltozatai: Tartlau (1415), Tartlen (1488) Bratschmer (1601), Présmér (1850), Presmer (1873). Német neve a Tatrang folyó német nevéből való, magyar és román nevének eredete bizonytalan.

[szerkesztés] Története

Szász lakossággal települt a Barcaság szélére. 1454-ben kapott mezővárosi rangot. A 15. században a török ellen megerősítették. 1441-ben elfoglalták a törökök, de Hunyadi János kiűzte őket. A század végén a bodolai Béldiek házasság révén megszerezték a Teel család gerébházát. 1508-ban Béldi Péter határjárás közben a piacon kijelentette, hogy odáig terjed az ő birodalma, mire egy prázsmári kerékgyártó mester fejszével lefejezte. Az erdélyi vajda vizsgálatot folytatott le az ügyben, majd pénzbírságot rótt ki a városra. 1515-ben itt táborozott Szapolyai János és megerősítette védőművét. 1529-ben Petru Rareş, 1552-ben V. István moldvai vajda ostromolta és gyújtotta fel a várost, de az erődöt a lakosság megvédte. 1599-ben Mihály vajda csapatai rabolták ki. 1602-ben Basta hadai dúlták fel. 1612-ben itt verték szét a székelyek a brassóiak Géczi András vezette zsoldosseregét. 1661-ben Ali pasa nyolcvan prázsmárit hurcolt el. 1678-ban Ahmed pasa, majd 1690-ben Thököly Imre táborozott benne és innen szólította fel csatlakozásra a székelyeket. 1704-ben a kurucok bevették és hatvan lakosát elhurcolták. Nemsokára a császáriak fosztották ki az erődtemplomot. 1767-ben pusztította történetének legnagyobb tűzvésze, melyben kétszáz ház égett le.

A falu területén csodálatos gazdagságban fakadó források vizét felhasználva a prázsmáriak sört főztek és a derestyei sörgyár fölépüléséig ők látták el sörrel Brassó lakosságát. 1785-ben kovács- és takácscéhe is volt, de lakosai túlnyomó részének a megélhetését a földművelés jelentette. Az ideszakadt aromán családba született Gheorghe I. Nica 1825-ben gyertyaöntő, 1832-ben vörösfonál-feldolgozó manufaktúrát, 1830-ban hamuzsírhutát alapított a településen.^[1] 1848-ban hozta létre papírgyárát Türk György, amely 1886-ig működött.^[2] 1848. december 5-én a háromszékiek harc nélkül foglalták el, majd december 13-án, a felsőrákosi csata után ide hívták össze a megszállt szász falvak küldötteit és jószomszédsági szerződést kötöttek velük. 1876-ban Brassó vármegye Alvidéki járásához csatolták.

2008-ban a prázsmári pisztrángtenyészetből került ki az a rekordméretű szivárványos pisztráng, amely 11,5 kg-ot nyomott.^[3]

[szerkesztés] Népessége

• 1786-ban 2838 lakosa volt.
• 1850-ben 3351 lakosából 2136 volt német, 1044 román, 154 cigány és 17 magyar nemzetiségű; 2147 evangélikus és 1198 ortodox vallású.
• 1900-ban 3580 lakosából 2066 volt német, 1336 román, 123 magyar és 55 cigány anyanyelvű; 2051 evangélikus, 1398 ortodox, 74 református és 41 római katolikus vallású. A lakosság 3%-a tartózkodott külföldön, 68%-a tudott írni-olvasni és a nem magyar anyanyelvűek 41%-a beszélt magyarul. A házak 64%-a kőből, 36%-a fából épült, 87%-ukat cseréppel, 10%-ukat zsindellyel fedték.
• 2002-ben a hozzátartozó Farkasvágóval és Prázsmári méhkertekkel együtt 8316 lakosa volt, közülük 7612 román, 375 cigány, 216 magyar és 110 német nemzetiségű; 7758 ortodox, 134 evangélikus, 129 római katolikus, 118 református vallású.

[szerkesztés] Látnivalók

• Evangélikus temploma a Barcaság legjelentősebb templomerődje. Az első templomot talán 1218-ban kezdték építeni, majd az 1240-es években a kerci apátság folytatta az építkezést, jellegzetes ciszterci stílusban. A 15. században a megközelítőleg egyenlő szárú kereszt alaprajzú templom fölé tornyot, a szentély északi és déli falához egy-egy kápolnát emeltek. Az oltár háta mögött dombormívű sírkő található, rajta szakállas angyalok. 1480-ban készített Szent Kereszt-szárnyasoltára az egyik legrégebbi Erdélyben. A templom köré hármas védőfalrendszert építettek. A külső védőfal a várost vette körül, a toronyból szétnézve még ma is fölismerhetőek az egykori város határai, amelyen belül a telkek és a házak is kisebbek voltak. A külső falgyűrűből semmi sem maradt, a középsőnek azonban még állnak részletei és a templom közelében két egykori védőtornya. A belsőváron belül, a templomudvar és az előudvar falában alakították ki azt a 275 kamrát, amelyek ostrom idején menedéket adtak a lakóknak, békeidőben pedig terményeket tároltak bennük. A több szinten egymás fölé épített kamrákat fa állványzaton lehet megközelíteni. A két udvart alagút köti össze, amelyet a védők öt helyen tudtak elzárni kapukkal és ráccsal. A barbakánban működött a városháza. A belsővárat vizesárok vette körül, amelybe a környező források vizét vezették. Az oszlopsoros bejárati szárnyat a 19. század elején építették, helyén korábban felvonóhíd állt. Délnyugati oldalán, a barbakán és a belső falgyűrű közé a 18. században építettek alacsonyabb védőfalat. Emögött működött a sütöde, ahol a várban őrzött lisztből sütöttek kenyeret. Az erődtemplomot 1964 és 1970 között restaurálták.
• Határában, de belterületén is számtalan forrás tör fel. A medencékbe vezetett források és a mocsár nyújt táplálékot a faluban élő nagyszámú gólyának.
• A délkeleti faluvégen álló ortodox templom 1769-ben épült. Eredetileg egész falát beborító külső falfestéséből már csak két részlet látható.
• A falutól keletre természetvédelmi terület: 252 hektár erdő és 6 hektár mocsár. A területen megtalálható a lápi nyúlfarkfű, a fehér zászpa, a szibériai hamuvirág, a szibériai nőszirom, a harmatfű, az északi galaj, a kockásliliom, az illatos csengettyűvirág, a barcasági istác (Armeria maritima spp. barcensis) és a lisztes kankalin.

[szerkesztés] Gazdasága

• Farkasvágón több ipari üzem is működik, közülük a legjelentősebb egy hőszigetelő nyílászárókat előállító gyár.^[4]
• A községközpont ismert, hagyományos gazdasági ága a pisztrángtenyésztés, amelyhez a 19. század óta használják a falutól keletre feltörő források vizét.

[szerkesztés] Források

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• A község hivatalos website-ja (ro)
• Orbán Balázs: A Székelyföld leírása
• A prázsmári erődtemplom a "mars.elte.hu"-n
• Az erődtemplom története (ro)
• Prázsmár története (németül)
• A prázsmári erődtemplom a "www.karpatok.info"-n (hu)
• Fényképek az erődtemplomról
• Fényképek a "www.saxontransylvania.com"-on
• A természetvédelmi terület (ro)
• Herta Wilk: Siebenbürgisch-sächsische Leinenstickereien aus Tartlau
• A prázsmári mezőgazdasági iskolacsoport (en, ro)

A szárnyasoltár	Hálóboltozat	Az egykor városházaként is használt kapubástya
		Az egyik kamra
A szószék		A külső védőfal tornyai