Zernest
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Zernest | ||
|---|---|---|
 |
||
| A Királykő látképe Zernest felől | ||
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Románia |
|
| Történelmi régió | Erdély | |
| Megye | Brassó | |
| Rang | város | |
| Beosztott falvak | Újtohán | |
| Polgármester | Gheorghe Lupu (PD) | |
| Népesség | ||
| Népesség | (teljes) 25 299 (2002) | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 722 m | |
| Terület | 204,75 km² | |
| Időzóna | EET, UTC+2 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Zernest
|
||
Zernest (Zernyest, románul Zărneşti, németül Zernescht vagy Zernen) város Romániában, az erdélyi Barcaságban, Brassó megyében. A város része a vele össze nem épült Ótohán és közigazgatásilag hozzátartozik Újtohán is.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Brassótól 24 km-re délnyugatra, a Barca partján, a Királykő északi, a Persányi-hegység déli lábánál fekszik. A városközpont tengerszint feletti magassága 722 méter.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve a szláv eredetű Zerne személynév (vö. délszláv Zrna) román képzővel elláttott alakja. Először 1367-ben, magyaros formában említik (Zernehaza). Későbbi említései: Zerne (1395), Zirna és Zirma (1413), Cerne (1550), Czernest (1567). Mai névalakja 1760-62-ből adatolható.
A magyarországi helységnevek egységes törzskönyvezése során a Községi Törzskönyvbizottság 1908-ban, majd 1911-ben ismét a Zernyest nevet javasolta a község számára, azzal az indoklással, hogy „így kevésbé idegenszerű”. Ezt azonban sem történeti adatok, sem a helyben élő soknyelvű lakosság névhasználata nem támasztotta alá, ezért a község nem fogadta el és részben emiatt a hivatalos névnek a belügyminiszter általi megállapítása elmaradt.
Viszont a zernyesti csata csak zernyesti csata (pl. Jókai Mórnál, itt). Orbán Balázs pedig A Székelyföld leírása VI. kötetében (1873), a 390–392. oldalon foglalkozik a helységgel és végig Zernyest alakot használ, sohasem Zernestet. A római katolikus plébánia is zernyestinek nevezi magát: itt, miként a helyi magyar közösségi ház is.
[szerkesztés] Története
A 14–19. században a törcsvári uradalomhoz tartozó román falu volt és azzal együtt Brassó városa birtokolta.
1690. augusztus 21-én a Havasalföldről váratlanul, hegyi ösvényeken betörő Thököly Imre török-tatár-román serege itt verte meg Heissler császári tábornok és Teleki Mihály főgenerális kétszeres túlerőben lévő seregét, ezzel utoljára kísérelve meg Erdély visszaszerzését. A csatában elesett Teleki Mihály, Heissler pedig fogságba került. Thököly őt később kicserélte feleségéért, Zrínyi Ilonáért, aki követte Törökországba.
Gazdaságában kiemelkedő szerepe volt az esztenás juhtartásnak. 1746-ban egy családfőre átlagosan 9–10 juh jutott. A 19. században a juhászat jelentősége visszaesett, 1895-ben már csaknem kétszer annyi szarvasmarhát tartottak, mint juhot (utóbbi állománya 150 év alatt kb. harmadára fogyatkozott). 1893-ban határának 69%-a erdőből, 13%-a rétekből, 8%-a legelőkből állt.
1786-ban népes falu, kb. 2250 lakossal. A 18. század végén és a 19. század elején virágkorát élte a fuvarozás, 8–12 ló vontatta nagy szekereikkel a zernestiek Konstantinápolyba, Lipcsébe és Drezdába is eljutottak. Az 1840-es években a brassói Constantin Ioanovici pamutfonó manufaktúrája 40 munkást alkalmazott és évi 20 ezer kg gyapotot dolgozott föl[1], de az 1850-es évek elején csődbe ment.[2] 1868-ban heti- és két országos vásár tartására kapott szabadalmat.
1852-ben Rudolf Orghidan és részvényestársai, brassói román kereskedők az ortodox egyház telkén, a helység északkeleti határában papírgyárat alapítottak. A gépek beszerzésével és a gyár vezetésével az itt birtokkal rendelkező George Bariţ-ot bízták meg. A termelés 1857-es indulásakor ez volt a legnagyobb erdélyi papírgyár. 1880-ban a Copony cég vásárolta meg, majd 1918-ban eladta egy budapesti vállalatnak, amely 1925 után fokozatosan korszerűsítette. Mellette ugyancsak budapesti tőkéből 1891-ben cellulózgyárat alapítottak, Kronstädter Papierstoff Fabrik A. G. néven. A részvénytársaság 1903-ban felvásárolta a turócszentmártoni, 1916-ban a brăilai cellulózgyárat. A gyárak főként az 1880-as évektől magyar és szász munkásokat is ide vonzottak.
1860-ban a község elsőként nyilvánította hivatali nyelvéül a román nyelvet. A közleményt valószínűleg Bariţ fogalmazta. Ezt a példát a következő másfél évben többszáz község követte.[3] 1869-ben Bariţ adományából itt jött létre az első román elemi iskolai könyvtár.[4] 1875-ben új, emeletes ortodox felekezeti iskolát építettek. A 20. század elején több, szász tulajdonban lévő fűrészüzeme is működött.
1876-tól Fogaras vármegye Törcsvári járásához tartozott. 1891-ben ide helyezték át a járás székhelyét. 1925-ben az egész járást Brassó megyéhez csatolták. 1939-ben egy klórral teli kazán robbanásakor 72 papírgyári munkás halt meg.
1950-ben kapott városi címet. 1964-ben hozzácsatolták Ótohánt. A szocializmus alatt több lakótelepet építettek, közülük nagyobbak a Blocuri (1951–70, Ótohán és Zernest között), a Jidoghină (1970–84, a város nyugati részén) és a Zărneşti-Sud (1975–90, a város déli peremén) negyedek. Az 1970-ben nyitott nikkelbányát 1991-ben zárták be.
[szerkesztés] Látnivalók
- Innen indulnak a turistautak a Királykőre.
- A cinteremmel körülvett Szt. Miklós ortodox templomot Neagoe Basarab havasalföldi vajda alapította 1515-ben. Mai formáját azonban 1810-ben kapta, amikor alaprajzát a brassói Szt. Miklós temploméhoz igazították. A 18. században esperesi székhely volt.
- Az Istenanya Születése ortodox templom 1791-ben épült.
- A vasútállomás mellett, a a város északkeleti végében található a papírgyári negyed. Itt áll a reformátusok 1925-ben és a római katolikusok 1927-ben elkészült temploma.
- 2001-ben újraalapították a várostól négy km-re, a Királykő Colţul Chiliilor nevű északi kiszögellésénél valaha létezett és a 18. században Buccow generális által lerombolt ortodox remetekolostort. A középkor folyamán ide menekültek a zernestiek a török betörései elől. A hely forrását csodatévőként tisztelik, az ugyancsak gyógyító erejűnek hitt barlangot templomnak rendezték be.
[szerkesztés] Lakossága
1850-ben 2392 lakosából 2184 román és 202 cigány nemzetiségű volt.
1910-ben 4253 lakosából 3327 román, 634 magyar és 289 német anyanyelvű volt, felekezet szerint 3302 ortodox, 373 római katolikus, 314 evangélikus, 135 református és 87 unitárius. A Papír- és cellulózgyári telepet 461-en lakták, közülük 262 magyar, 176 német és 22 román anyanyelvű.
2002-ben 23 888 lakosából 22 456 román, 879 cigány és 488 magyar nemzetiségű, 22 610 ortodox és 542 római katolikus vallású.
[szerkesztés] Gazdasága
- Papírgyára[5] jelenleg Románia legnagyobb, papírt újrahasznosító üzeme. Karton csomagolóanyagokat gyárt.
- Az Ótohánban üzemelő Tohan fegyvergyárat 1938-ban Nicolae Malaxa iparmágnás alapította. Az 1950-es évektől fegyvereken kívül kerékpárokat és motorkerékpárokat, az 1960-as évektől gépalkatrészeket is gyártott.[6] Aknák, gránátok, nyomjelző lövedékek és rakétavetők mellett jelenleg Romániában egyedül itt készítenek bicikliket és motorbicikliket. Szakmunkásképző iskola is tartozik hozzá.
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1828-ban Ioan Meţianu ortodox érsek, metropolita.
- Itt született 1901-ben Tuzson Pál vegyész.
- Gyakran tartózkodott itt George Bariţ publicista, politikus, a 19. századi román szellemi élet jelentős alakja.
[szerkesztés] Források
- Ioan Lepădatu: Oraşul Zărneşti. Braşov, 1998
- N. G. V.: Camera de comerţ şi de industrie din Braşov în anul 1935. Braşov, 1935
- ^ N. G. V. Gologan: Cercetări privitoare la trecutul comerţului românesc din Braşov. Bucureşti, 1928
- ^ Miskolczy Ambrus: A brassói román levantei kereskedőpolgárság kelet–nyugati közvetítő szerepe. Bp., 1987, 82. o.
- ^ Simion Retegan: Dieta românească a Transilvaniei (1863-1864). Cluj-Napoca, 1979., 314. o.
- ^ Uő.: Sate şi şcoli româneşti din Transilvania la mijlocul secolului al XIX-lea (1867–1875). Cluj-Napoca, 1994., 35. o.
- ^ A papírgyár honlapja.
- ^ A Tohan gyár honlapja.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
|
Municípiumok |
Alsóvist (Viştea) |
Nagysink (Cincu) |
Erdély-portál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
