Georg Jeremias Haner

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Georg Jeremias Haner (Szászkézd, 1707. április 17. – Berethalom, 1777. március 9.) erdélyi evangélikus szuperintendens.

[szerkesztés] Élete

Georg Haner és Henrici Anna fia. Medgyesen járt gimnáziumba. 1726-tól külföldi egyetemeken tanult. Előbb valószinűleg Wittenbergben élt, majd 1729-ben a jenai egyetemre iratkozott be, ahol a brassói származású Schmeizel Márton nagy befolyással volt hallgatóira, különösen a történelem előadásánál fejtett ki nagy buzgalmat. 1730-tól a medgyesi gimnáziumban tanított, hol 1732-ben rector lett. 1735. február 21-én meghívták a medgyesi templomhoz fődiakonusnak és március 11-én nagyatyja Lukas Graffius avatta föl lelkésznek, mire már augusztus 24. a kisselykiek meghívták lelkészüknek; 1740 augusztusában a medgyesi evangélikus község megválasztotta papjának, 1759. augusztus 7-én az egyházi zsinat szuperintendensnek és berethalmi lelkésznek; már 1750-től az elődje mellett mint egyházi jegyző is működött. Az evangélikus vallásúak erős támasza volt; kitartással és sikerrel küzdött az akkori kormányrendeletek ellen, amelyek, különösen városi hivatalok betöltésénél, a római katolikus vallásúak egyenjogúsítását az evangélikussal törekedtek kivívni; ellenben egy protestáns teológiai intézet felállítását Erdélyben Bajtay gyulafehérvári püspök megakadályozta.

[szerkesztés] Művei

Das königliche Siebenbürgen, entworfen und mit nöthigen Anmerkungen versehen, Erlangen, 1763.
De Scriptoribus Rerum Hungaricarum et Transylvanicarum, scriptisque eorundem antiquioribus, ordine chronologico digestis, adversaria. Viennae, 1774. (Ism. Anzeigen, Wien, 1775. V. 25. sz.) A II. részét Johann Filtsch adta ki: De Scriptoribus recentioribus... Cibinii, 1798. cz. (Ism. Siebenb. Quartalschrift VII. 1801. 263.) A kéziratban maradt III. rész: De Scriptoribus recentissimis, 4rét 328 l. az 1701–1773. évek közötti írókat foglalja magában).
Wohlverdientes Tugenddenkmal der in Wahrheit tugendsam gewesenen Jungfer Marian Elisabethen edelgeborenen Klausenburgerin, bei Gelegenheit ihrer trauervollen Beerdigung, gestiftet in folgenden, öffentlich gehaltenen Trauer- und Trost-Reden. Hermannstadt, év n. (1747. márcz. 9. mondott gyászbeszédek. Haneré a Jesu Trostversicherung vor leidtragende Christen cz., a másik Hiltsch Mihályé).
Kézirati munkái: Adsertiones quaedam de Privilegio Saxonum Transs. Nationali... (ezen kézirat a lipcsei Universal-Catalogban az 1762. évnél hibásan van a nyomtatott könyvek közé sorozva); Isagoge in Historiam Transylvanicam trium recentissimorum Saeculorum, Ecclesiasticam, supplendae partim continuandae Historiae Ecclesiarum Transylvanicarum Hanerianae, destinata, 3 kötet; Analecta historica defectuum historiae Transylvaniae, imprimis ecclesiasticae supplendorum gratia congesta, 4 kötet; Annales ecclesiastici Hermanno-Graffiani continuati; Bibliotheca Hungarorum et Tránsylvanorum historica; Diarium synodicale ab a. 1749–1759; Transylvania regalis; Index rerum et personarum memorabilium; Alphabetum historicum Hungaro-Transylvanicum; Miscellanea Historiam Transsylvaniae in primis ecclesiasticam illustrantia. Collecta A. R. S. 1744. sequ. (4rét három kötet, oklevelek és tudósítások, chronologiai táblázatok sat.); Conservatorium Documentorum ad Historiam Transylvaniae Ecclesiasticam spectantium Novantiquorum conquisitorum, hucusque reconditorum (688 oklevéllel); Haneriana Mixta, két kötet (H. vegyes czikkeit és értekezéseit foglalja magában; tartalmát Trausch részletesen közli), Acta Transylvanica, Decimalia; a m. nemzeti múzeumi kézirattárban: Elenchus Historiae Transsilvaniae sub Principibus domesticis 1540–1690. (Németűl).