Bohemian Rhapsody
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen Bohemian Rhapsody |
||
|---|---|---|
 |
||
| Kislemez | ||
| A Night at the Opera | ||
| B-oldal | I’m in Love with My Car | |
| Megjelent | 1975. október 31. | |
| Formátum | kislemez | |
| Felvételek | 1975: Rockfield Scorpion Wessex Roundhouse Sarm East stúdió |
|
| Stílus | Progresszív rock Opera Heavy metal |
|
| Hossz | 5:55 | |
| Kiadó | EMI (UK), Elektra (US) | |
| Szerző | Freddie Mercury | |
| Producer | Queen és Roy Thomas Baker | |
| Helyezések | ||
|
||
| Queen-kislemez-kronológia | ||
| Now I’m Here (1975) |
Bohemian Rhapsody (1975) |
You’re My Best Friend (1976) |
| Az album dalai | ||
A Bohemian Rhapsody egy dal a brit Queen együttes 1975-ös A Night at the Opera albumáról. A szerzője és legfőbb zenei szerkesztője Freddie Mercury volt. Általános vélemények szerint az együttes legismertebb és legsikeresebb dala[1][2]. Népszerűsége a mai napig töretlen, Angliában mindkét megjelenésekor (1975 és 1991) listavezető lett, Amerikában az eredeti megjelenés kevésbé lett sikeres (#9), de az 1992-es újramegjelenéskor a második helyet érte el a Billboard Hot 100 listán. Sikerének kulcsa az egyedülálló stíluskeveréke: ez volt az első rockdal, amely egyesítette magában a heavy metal, opera és lírai rock elemeket. A hozzá készült promóciós videofilmet kliptörténeti fontosságúnak tartják, amely nagy lökést adott az MTV-s klipkorszak kialakulásának. 1977-ben az Angol Hanglemezgyártók Szövetsége az elmúlt 25 év legjobb kislemezének választotta meg[3]. A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 163. helyre, a VH1 csatorna a 100 Greatest Rock Songs listáján a 27. helyre került[4].
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Felvételek
Roy Thomas Baker így beszélt az első találkozásával a dallal:
Egy éjjel elmentünk vacsorázni, és találkoztam Freddie-vel a kensingtoni lakásán. Odaült a zongorához, és azt mondta: szeretném lejátszani a dalt, amin épp dolgozom. Lejátszotta az első részt, majd azt mondta: ez az akkordsorozat, ezt követte egy átmeneti rész, és bár nem volt még szövege, sejtettem, hogy egy balladaszerű dalról lehet szó. Tovább játszott, majd hirtelen megállt, és így szólt: ez az, ahol az operaszekció bejön[5].
A dal felvételei három teljes hétig tartottak – akkoriban általában egy egész albumot vettek fel ennyi idő alatt. Kezdetnek a zongora, basszus, dob részeket, és a fő vokált vették fel a Rockfield stúdióban, majd a rétegezett gitárhangzást, és háttérvokálokat a Scorpion és Sarm East stúdiókban[5].
Ez volt az a szabadság, amire vágytunk, képesek voltunk elmenni a legnagyobb szélsőségekig. Kísérletezni akartunk a hangokkal. Volt, hogy egyszerre három stúdiót használtunk.
— Freddie Mercury[6]
Csak az opera rész felvétele egy hétig tartott, és mivel sokáig nem véglegesítették a tartalmát, Mercury újabb és újabb ötletekkel toldotta meg[6].
Az opera rész felvétele hét napig tartott, napi 10-12 óra folyamatos énekléssel és röhögéssel, mert olyan mulatságosnak találtuk, hogy állandóan kibukott belőlünk. Megcsináltuk az elejét és a rock részt, de a közepét alaposan meg kellett szerkeszteni. Egyre nyújtottuk aszerint, hogy alakult a vokális anyag, mert Freddie megdöbbentő ötletekkel állt elő. Egyszer azzal jött, hogy van néhány ötlete a kórushoz, s akkor beraktunk néhány Galileót...
— Roy Thomas Baker[6]
Az együttes tagjai napi tíz-tizenkét órán keresztül énekeltek, míg végül egy 180 alkalommal egymásra másolt rétegezett vokálhangzást kaptak. Ehhez kapcsolódik egy népszerű legenda, mely szerint a folytonos újrafelvétel miatt a magnószalag oxidrétege annyira megkopott, hogy teljesen átlátszóvá vált a tekercs. Ezért az épen marad részeket egy borotvapengével vagdosták ki, majd ragasztószalaggal rögzítették egymáshoz, hogy visszakapják a kész anyagot. A hangszerek és a vokálok felvétele után kétnapos keverőmunkával fejezték be a dalt, amelyet az év októberében, a Sarm East stúdióban végeztek el[7].
A dobok, a basszusgitár, talán még Freddie zongorája és ritmusgitárja 10 vagy 12 csatornát foglalt le, így csak 12 csatorna maradt a bűvészkedésre, ami nem is olyan sok, ha belegondolsz, mennyi vokál van a számokban. Állandóan butítanunk kellett a rögzítést anélkül, hogy az összminőség rovására menjen, és még csak nem is mehettünk vissza az előző beállásra. Ha vissza kellett lépnünk egyet, tíz esetből kilencszer tönkrement, amit addig csináltunk, így vigyáznunk kellett arra, hogy amit alkottunk az 100%-ig jó legyen. Abban az időben még nem létezett az undo gomb.
— Gary Lagan (a hangmérnök asszisztense)[8]
Baker állítása szerint a felvételek jó hangulatban teltek, bár néha előfordultak nézeteltérések is, ezért külön erre a célra rendszeresített egy szobát, hogy az együttes tagjai ne a stúdiómunkások előtt veszekedjenek. Egy ilyen alkalommal állítólag Roger Taylor, aki azt szerette volna, hogy a dala, az I’m in Love with My Car kerüljön a B-oldalra, bezárta magát a szekrénybe, és addig ki sem jött, míg Mercury igent nem mondott rá[5].
[szerkesztés] Történet
| Queen Bohemian Rhapsody / These Are the Days of Our Lives |
||
|---|---|---|
 |
||
| Kislemez | ||
| Megjelent | 1991 | |
| Kiadó | Parlophone (UK), Hollywood Records (US) | |
| Producer | Queen és David Richards | |
| Helyezések | ||
|
||
| Queen-kislemez-kronológia | ||
| The Show Must Go On (1991) |
Bohemian Rhapsody / These Are the Days of Our Lives (1992) |
Heaven for Everyone (1995) |
Az EMI kiadó vezetői nem értettek egyet az együttessel, hogy ez legyen a következő kislemezük: attól féltek, hogy az 5 perc 55 másodperces dalt túl hosszúnak tartják a rádióadók, és nem fogják lejátszani. Ezzel magánemberként Deacon is egyetértett.
Hogy egy kívülállótól kérjenek tanácsot, elhívták a rádiós műsorvezetőt, Kenny Everettet, aki akkoriban Mercury barátja volt. Everett azt mondta, hogy a dal sikeres lehet, és elkért belőle egy kópiát, amit meg is kapott, de csak azzal a feltétellel, hogy nem mutatja meg senkinek. Kenny meg is ígérte ezt, bár közben cinkosul kacsintott Mercuryra[5].
A következő hétvégén két nap alatt tizennégy alkalommal játszotta le a rádióban[5]. Mivel a kislemez nem volt megtalálható a lemezboltokban, az EMI-t elárasztották az érdeklődő telefonhívások. Bár a vezetőség az együttes szemére hányta ezt az ügyeskedést, hiszen így aláásták a kiadó tekintélyét, mégis be kellett látniuk a tévedést, a dal megjelenhetett kiselemezen. Érdekesség, hogy Amerikában is már azelőtt játszotta a rádió, hogy ez a döntés megszületett, mert Paul Drew, az RKO rádió lemezlovasa Londonban hallotta a dalt, és sikerült szereznie egy másolatot. Ez a Queen amerikai kiadóját, az Elaktrát is meggyőzte a kislemez létjogosultságáról.
Angliában korának legsikeresebb kiselmeze lett, akkoriban rekord ideig, kilenc egymást követő héten át vezette a kislemezlistát. Amerikában mérsékeltebb sikere lett, bár az akkori kilencedik hely az addigi legjobb helyezés volt, amit egy Queen kislemez a Billboard Hot 100 listán elért.
A kritikák meglehetősen vegyesek voltak, gyakran titulálták a művet túlprodukáltnak.
Freddie Mercury 1991-es halála után kívánsága szerint újra megjelent: Angliában dupla A-oldalas kislemezen, másik oldalán a These Are the Days of Our Lives (ugyancsak Taylor szerzeménye), újabb öt hétig listavezető volt, Amerikában a The Show Must Go Onnal a B-oldalán a második lett a slágerlistán. Itteni sikerét elősegítette az is, hogy helyet kapott a Wayne világa című vígjátékban, ahol egyfajta paródiában rámutattak a dal stíluskeverékére. A kislemez teljes bevételével a Terrence Higgins Trust AIDS ellenes alapítványt támogatták.
[szerkesztés] Szöveg
Rögtön a megjelenésétől találgatások kísérték a dalt, annak jelentésével kapcsolatban, ennek ellenére mind a mai napig nem született kielégítő magyarázat. Ez legfőképpen annak köszönhető, hogy Mercury általában nem szerette megmagyarázni, miről szólnak a dalai, interjúkon is kitért az ilyen kérdések elől:
Ez azon dalok egyike, amelynek erős fantáziavilága van. Szerintem az embereknek egyszerűen csak meg kellene hallgatniuk a dalt, elgondolkodniuk, és aztán kitalálniuk, hogy nekik mit mond… A Bohemian Rhapsody természetesen nem a semmiből jött. Végeztem először egy kis kutatást, bár a dal alapvetően egy nyelvtörő és egy ál-opera keveréke. De miért is ne?
— Freddie Mercury
Évekkel később feltételezések tucatjai kerültek nyilvánosságra, voltak, akik Mercury AIDS betegségével hozták kapcsolatba a dalt, holott az több mint tizenöt évvel az énekes halála előtt született. Néhányan azt gondolják, hogy a szöveg egy öngyilkosságot fontolgató emberről szól, akit démonok kísértenek, vagy pedig azon eseményeket mutatja be, amelyek megelőzik az öngyilkosságot[9]. Egyesek szerint a dalt Albert Camus Közöny című műve ihlette[10].A legtöbb feltételezés egyetértett abban, hogy egy „előző életében”, zanzibári gyermekkorában megesett trauma adott számára inspirációt; Brian May is nyilatkozott ehhez hasonlóan.
Kenny Everett állítása szerint maga Mercury mondta el neki egyszer, hogy a dal nem más, mint „véletlen ostobaságok rímbeszedése”[5].
[szerkesztés] Dalszerkezet
A művet hagyományosan három jól megkülönböztethető részre szokták tagolni: a kezdeti lírai rockra, a középső opera szekcióra, és a befejező heavy metal részre. Az akkori idők zenei életében merőben szokatlan volt ez a zenei stílus, ilyen nagy, és harsány stílusbeli kontrasztok egyetlen dalban fordultak elő. Ez a fajta zeneiség nem volt már akkor sem teljesen újdonság Mercurytól, az opera keveredése a könnyűzenével, az egy dalon belüli hirtelen stílus és ritmusváltások már több korai munkájában megtalálhatók voltak, mint a Liar[11], My Fairy King és The March of the Black Queen[12] dalokban.
[szerkesztés] Ballada
- Ballada (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- Részlet az első versszakból (58 másodperc).
- Opera (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- A teljes operszekció, és az azt követő heavy metal rész eleje (1 perc 10 másodperc).
- Heavy metal (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- Az operaszekció vége, és a teljes heavy metal rész (48 másodperc).
- Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Média segítség lapot.
Az első a könnyű, lírai rockos kezdet, itt Freddie Mercury énekhangja dominál. A bevezetőt kíséret nélkül, a capella éneklik a tagok, az élet kérdéseit feszegetve, megkérdőjelezve annak valóságát. Azután, a 48. másodperctől Freddie kezd énekelni egy balladát. Az éneklő "elmeséli": megölt egy embert, és ezt az anyjának vallja be, egyszersmind feloldozást kérve a tette alól. Kész szembe nézni tettének következményeivel, de nem akar meghalni. A szekciót May erőteljes gitárszólója zárja le.
[szerkesztés] Opera
A második az egyedülálló opera-részlet, amely nagyban épít a zenekar kivételes vokális teljesítményére. A kórust úgy vették fel, hogy May, Mercury és Taylor napi tíz-tizenkét órán keresztül énekeltek, míg végül egy 180 alkalommal egymásra másolt rétegezett vokálhangzást kaptak. Taylor szerint May, Mercury és az ő hangjának a keveredése egy széles hangskálát eredményezett: „Brian nagyon mélyre tudott lemenni, Freddie-nek nagyon erőteljes hangja volt középen, én pedig a magas hangokban voltam jó”. Ez segített abban, hogy olyan hangzást készítsenek, amely egészen mélytől az egészen magasig terjed. A legelfogadottabb nézetek szerint a pokolba érkezésről szól, ahol a bűnös lelket az ördög, Belzebub marcangolja. Ebben a szekcióban hangzanak el a különös Galileo, Figaro és Magnifico utalások, melyek egyértelműen az opera világát idézik. Ezenkívül egyéb kulturális utalásokat is tartalmaz: Biszmillah (arabul: „Allah nevében”), Scaramouche (egy 1921-es regény) és fandango (egy spanyol táncstílus).
[szerkesztés] Heavy Metal
A harmadik, befejező rész egy heavy metal hajrázás, oldandó az operai rész komolyságát. Az énekes dühös kirohanást tesz az elárulása és elhagyatása ellen. A gitárriffet Mercury írta. Majd a levezető, nyugtató szöveg után egy gong zárja a dalt.
[szerkesztés] Videoklip
A dalhoz készült videót sokan kliptörténeti mérföldkőnek tartják szokatlan technikai újításai és koncepciói miatt. A klipet Bruce Gowers rendezte a bandatagok ötleteit, és a Queen II album borítóján látható híres beállítást felhasználva. Eredetileg azért készült, mert az együttes egy koncertjük miatt nem tudott részt venni az MTV Top of the Pops műsorában, elküldték hát maguk helyett a klipet. A 4500 font költséggel készülő videóban technikai újításokat is bevetettek, mint például az opera résznél lévő video-visszacsatolás (hasonló az audio visszacsatoláshoz).
Az 1985-ös One Vision kislemez videoklipjét a tíz éves jubileum tiszteletére a hagyományos Bohemian Rhapsody beállítás 1985-ös újrafelvételével kezdték.
Bár azok az állítások helytelenek, hogy ez lett volna az első videoklip, népszerűsége vitathatatlan, nagy lökést adott a promóciós videoklipek alkalmazásának, és az MTV-s korszak kialakulásának.
[szerkesztés] Népszerűség
- A Rolling Stone magazin Minden idők 500 legjobb dalának listáján a 163. helyre sorolták.
- A VH1 zenecsatorna 100 Greatest Rock Songs listáján a 27. helyre sorolták[13].
- Angliában a mai napig 2,13 millió példány kelt el belőle, így lett helyi viszonylatban a harmadik legkelendőbb kislemez. A lista első öt dala:
- Elton John: Candle in the Wind – 4,83 millió
- Band Aid: Do They Know It's Christmas? – 3,55 millió
- Queen: Bohemian Rhapsody – 2,13 millió
- Wings: Mull of Kyntire – 2,08 millió
- Boney M: Rivers of Babylon – 1,98 millió
- A Guitar World magazin olvasói a 100 Greatest Guitar Solos listájukon a 20. helyre sorolták a dalban szereplő gitárszólót[14].
- Angliában, a zenetörténetben egyedülálló módon kétszer, 1975-ben és 1992-ben lett karácsonyi listavezető.
- Az Everyhit.com weboldal az elmúlt évek öt rádiós slágerszavazását (Radio 2 (2004)[15], Guinness (2002)[16], Radio 1 (1998)[17], Q Magazine (1998)[18] és Mojo Magazine (1997)) figyelembe véve hozta létre a saját All-Time Top 100 Best Singles listáját. A Bohemian Rhapsody második lett a listán John Lennon Imagine-je után, és a Beatles Hey Jude dala előtt[19]
- A rock-songs.com weboldal Top 500 Classic Rock Songs of All Time! listáján a negyedik helyre szavazták[20].
- Felkerült a Rock and Roll Hall of Fame 500 dal, amely megformálta a Rock and Rollt listájába.[21]
- A Mojo magazin 100 Epic rock tracks listáján az első helyre került.[22]
[szerkesztés] Közreműködők
- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Freddie Mercury, Brian May, Roger Taylor
Hangszerek:
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés, Paiste gong
- John Deacon: Fender Precision Bass
- Brian May: Red Special
- Freddie Mercury: Bachstein zongora
[szerkesztés] Kislemez kiadás
[szerkesztés] 1975
7" kislemez:
- Bohemian Rhapsody – 5:55
- I’m in Love with My Car – 3:10
3" kislemez, 1988/1991:
- Bohemian Rhapsody – 5:55
- I'm In Love With My Car – 3:10
- You're My Best Friend – 2:52
[szerkesztés] 1991-es újrakiadás
7" kislemez, CD, kazetta, Anglia:
- Bohemian Rhapsody – 5:55
- These Are the Days of Our Lives – 4:13
7" kislemez, CD, kazetta, Amerika:
- Bohemian Rhapsody – 5:55
- The Show Must Go On – 4:31
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dalszöveg
- Videoklip a Youtube-n link
- Élőben 1986-ban link
- Analysis on Bohemian Rhapsody (angol nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
[szerkesztés] Források
- ^ est.huQueen: A Night At The Opera (30th Anniversary Collectors Edition)
- ^ rollingstone.com Bohemian Rhapsody
- ^ The Story of Bohemian Rhapsody
- ^ rockonthenet.com VH1 100 Greatest Rock Songs
- ^ a b c d e f soundonsound.com AN INVITATION TO THE OPERA
- ^ a b c queenmuseum.com Blue Bohemian Rhapsody
- ^ blender.com The Greatest Songs Ever! – Bohemian Rhapsody
- ^ queen.musichall.cz A Night at the Opera
- ^ songfacts.com Bohemian Rhapsody by Songfacts
- ^ songmeanings.net Queen – Bohemian Rhapsody
- ^
- ^
- ^ rockonthenet.com VH1 100 Greatest Rock Songs
- ^ 100 Greatest Guitar Solos
- ^ Little known singer beats Beatles
- ^ Queen Rock on in poll
- ^ The "BBC Radio 1" Meem
- ^ rocklistmusic.co.ukA Selaction of Lists from Q Magazine
- ^ All-Time Top 100 Best Singles
- ^ [1]Top 500 Classic Rock Songs of All Time!
- ^ Rock and Roll Hall of Fame 500 songs that shaped the rock and roll
- ^ rocklistmusic.co.uk Mojo Ultimate albums
 |
Minden idők 500 legjobb dala – Rolling Stone magazin | ||
| Előző dal: Sinéad O'Connor Nothing Compares 2 U 162. |
Bohemian Rhapsody 163. |
Következő dal: Johnny Cash Folsom Prison Blues 164. |
|
| Az A Night at the Opera album dalai |
|---|
| Death on Two Legs · Lazing on a Sunday Afternoon · I’m in Love with My Car · You’re My Best Friend · ’39 · Sweet Lady · Seaside Rendezvous The Prophet’s Song · Love of My Life · Good Company · Bohemian Rhapsody · God Save the Queen |
|
|||||||||||||||||||||||||
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
