Kislemez
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A kislemez (az angol single magyaros átvétele) elkülönült zeneszámo(ka)t tartalmazó rövid zenei kiadvány. Megjelenési formái: bakelit, kazetta, CD, promóciós CD (kereskedelmi forgalomban nem kapható), VHS-kazetta, DVD. Az internet használatának általánossá válása óta sok kiadvány letölthető formában is elérhető . A kislemezek általában 2–4 zeneszámot, vagy – többnyire – egy adott zeneszám feldolgozásait (remixeit) tartalmazzák. Egy adott kislemezt több eltérő formátumban is kiadhatnak.
Szintén kislemeznek nevezünk – bár fizikai értelemben nem biztos, hogy valamilyen adathordozó-formátumban ténylegesen hozzáférhető vagy megvásárolható – minden olyan dalt, illetve videoklipet, amelyet – általában egy album promóciója keretében – adott időszakban játszanak a zenét sugárzó csatornák (ennek angol megnevezése a radio single).
Bár a kislemezek jóval előbb léteztek, mint a nagylemezek, kiadásuk elsődleges célja ma inkább általában a valamivel később megjelenő nagylemez reklámozása, a hallgatóközönség érdeklődésének felkeltése, egyszóval a promóció. Emellett fontos szerepe van a marketingben is, ugyanis a kislemezek eladási és népszerűségi mutatói – beleértve a rádiós és televíziós slágerlistákat – határozzák meg részben az album sikerességét és a kiadó további marketingpolitikáját. Egy zenei albumhoz általában 2–4 kislemezt szoktak készíteni. Mindazonáltal, kislemezek nagylemez nélkül is megjelenhetnek olyan esetekben, amikor az előadó új zeneszámot készít, azonban teljes album kiadását nem tervezi.
Az első kislemezek ún. 7" bakelitkislemezek voltak, melyek mindkét oldalán (A és B oldal) egy-egy dal szerepelt. Az 1980-as években terjedtek el a maxi kislemezek, melyek ugyanúgy 12"-es bakelitlemezen jelentek meg, mint az albumok, és többnyire 3-4 dal volt rajtuk. Ezek nevéből ered a (tulajdonképpen helytelen) maxi CD kifejezés, melyet ma Magyarországon gyakran használnak kislemezekre.
