Queen (album)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen Queen |
||
|---|---|---|
.jpg/200px-Queen_(album).jpg) |
||
| nagylemez | ||
| Megjelent | 1973. július 13. (UK) 1973. szeptember 4. (US) |
|
| Felvételek | Trident és De Lane Lea stúdiók 1971-1972 |
|
| Stílus | Rock, hard rock, heavy metal, progresszív rock, glam rock | |
| Hossz | 38 perc 36 mp | |
| Kiadó | EMI/Parlophone (UK) Elektra/Hollywood Records (US) |
|
| Producer | Queen, John Anthony és Roy Thomas Baker | |
| Kritikák | ||
|
||
| Queen-kronológia | ||
| Queen (1973) |
Queen II (1974) |
|
| Kislemezek az albumról | ||
|
||
A Queen a brit Queen együttes 1973-ben megjelent bemutatkozó albuma. A felvételek a Trident és a De Lane Lea stúdiókban készültek 1972 és 1973 között, a stúdiómunkákért Roy Thomas Baker, Mike Stone, Ted Sharpe, és Dave Hentschel feleltek. Kereskedelmileg nem volt túl sikeres, az angol slágerlistán a 24., Amerikában a 84. helyet érte el, mindkét országban aranylemez lett. Világszerte körülbelül 2,4 millió példányban kelt el.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
A Queen végleges felállása 1971-ben alakult ki, miután a Freddie Mercury énekes, Brian May gitáros és Roger Taylor dobos által megalapított együtteshez egy válogatást követően csatlakozott John Deacon basszusgitáros[1]. Egy ismerősük segítségével 1972-ben sikerült bejutniuk a De Lane Lea stúdióba, és egy előnyös megegyezést kötöttek a vezetőséggel: az új hangtechnika teszteléséért cserébe minimális stúdióidőt kaptak, hogy összeállítsanak egy demóanyagot. Bár a stúdiót többnyire a nagy együttesek után, legtöbbször éjszaka használhatták, sikerült felvenni négy dal korai verzióját: Keep Yourself Alive, The Night Comes Down, Great King Rat, Jesus és Liar[2].
Az itteni stúdiófelvételek során felfigyelt rájuk a Trident stúdió két producere, John Anthony és Roy Thomas Baker. Anthony már korábban dolgozott együtt a Smile-val (itt zenélt May és Taylor a Queen előtt), és a két producer lehetőséget látott az együttesben, ezért bemutatták a felvett demót a Trident vezetőségének. A vezetőség több megbeszélés után végül a Queent is felvette az ügyfélkörébe, ahol egy Jack Nelson nevű menedzser gondjai alá bízták őket. A stúdiónak az volt a terve, hogy nagyobb összeget fektet az együttes felfuttatásába, így 1972. november 1-én aláírták a lemezfelvételi szerződést: ennek alapján az EMI és az Elektra kiadó vállalta az együttes lemezeinek a forgalmazását, a tagok pedig heti 60 font fizetést kaptak[3].
A felvételek során a producerek és a stúdió vezetősége ragaszkodtak hozzá, hogy a már előre felvett öt dalból is készüljön új, profi felvétel. A The Night Comes Down esetében viszont az új felvétel jelentősen rosszabbul sikerült, mint az eredeti 1971-es, így végül közös megegyezésre az De Lane Lea verzió került az albumra[4].
A felvételek 1972 decemberétől 1973 májusáig tartottak. Az anyag elkészülte után jó egy évig nem jelent meg, ez idő alatt a stúdió és a menedzsment az együttes imázsát alakította ki.
A Queen felfuttatásával párhuzamosan a stúdió Mercury szólókarrierjét illetően is tette egy próbálkozást: Larry Lurex álnéven 1973. június 29-én megjelentették az I Can Hear Music / Goin’ Back kislemezt. Mercury kérésére May és Taylor is részt vettek a felvételeken. Mivel a kislemez nem ért el sikereket, ez a próbálkozás azonnal ki is fulladt[5].
1973. július 6-án jelent meg az első kislemezük, a Keep Yourself Alive. Angliában nem kapott rádiós lejátszási időt, Amerikában pedig nem volt elég ismert a zenekar, így egyetlen listára sem került fel[6]. Az album Angliában 1973. július 13-án, Amerikában pedig szeptember 4-én jelent meg. A kritikák viszonylag kedvezőek voltak, ennek ellenére a második kislemeze, az 1974 februárjában megjelent Liar sem került fel a listákra. A kiadó viszont igen agresszív reklámkampányt folytatott, valamint úgy reklámozta az együttest, mint az új Led Zeppelint, és ez sokakban visszatetszést váltott ki[7].
Ennek ellenére volt akkora sikerük, hogy turnézni indulhassanak: a Queen I Tourra 1973 szeptembere és decembere közt került sor, ennek során a Mott the Hoople előzenekaraként léptek fel. A szaksajtó a turnékról pozitívan nyilatkozott, általános vélekedés volt, hogy „a Queen több mint előzenekar”[3], Amerikában 1977-ben[8] lett aranylemezes az album. Több eredeti Queen-lemezzel egyetemben ez az album is megjelent CD-n, 1991-ben a Hollywood Records gondozásában.
[szerkesztés] Zene
Már a korabeli reklámhadjárat is úgy próbálta feltüntetni őket, mint az új Led Zeppelint[7]. Az együttes valóban talán a legtöbbet a Led Zeppelin zenéjéből merítette, továbbfejlesztve az akkoriban már csírázó heavy metal mozgalmat: a Rolling Stone magazin szerint a Queen az egyik első nem blues alapú heavy metalt játszó együttes volt[7]. Ugyanakkor a Led Zeppelin is az 1970-es évek elejére nyitott a misztikus témák felé, dalaikat J.R.R. Tolkien és Aleister Crowley művei inspirálták, ez pedig több későbbi heavy metal együttesre volt hatással, köztük a Queenre is (bár a hatás igazán a Queen II-n csúcsosodott ki).
Már ekkor is, de pályájuk egész folyamán különösen híresek voltak a különleges, rockzenén túlmutató vokálmegoldásaikról, ennek inspirálói a Beatles[9] (amely az együttes bevallott kedvence) és a Beach Boys voltak[10], ez utóbbi a rockzenében először vezette be a rendkívül precíz, többszólamú vokálokat[11].
A legtöbb dal az albumon heavy metal stílusú, nehéz gitárhangzással, feszes ritmusszekcióval és erőteljes énekhanggal. A Modern Times Rock ’n’ Roll Taylor első szerzeménye, és előrevetíti a stílusát a hetvenes évekre: később is előszeretettel írt hasonlóan kemény hangzású dalokat. A Rolling Stone magazin a Led Zeppelin Communication Breakdown című dalának keménységéhez hasonlította[7].
A dalok megelőlegezték az együttes későbbi zenei stílusát: egy kompozíción belül megtalálhatóak az operai hangok (Liar, My Fairy King), valamint a heavy metal és hard rock – az átmeneteket pedig hirtelen hangulat- és tempóváltozások színesítik (Liar, Doing All Right, Great King Rat)[12]. Helyet kapott az albumon a Seven Seas of Rhye félkész változata, amely itt még csak a jellegzetes zongoraszólamot tartalmazta, ugyanakkor instrumentális volt. A teljes verzió a következő albumra került.
Jellemző volt a későbbiekben May védjegyszerű rétegezett gitárhangzása, amelyet egy a Queen II album kapcsán adott nyilatkozata szerint a The Who inspirált[13]. Ez, a többszólamú vokálok és a bonyolult stúdiótechnika igen összetett dalokat eredményezett, amelyek koncerteken sosem szóltak ugyanúgy, mint a stúdióverzióban.
[szerkesztés] Szövegek
Több dalban megjelenik a keresztény vallási téma, ezeket kivétel nélkül Mercury írta: a Liar elbeszélése egy gyóntató paphoz szól, a Great King Ratben elhangzik egy valláskritikus mondat: „ne higgy el mindent, amit a Bibliában olvasol!”, a Jesus pedig a címéhez híven názáreti Jézus legendájából emel ki egy részletet. Sokan furcsának tartották Freddie érdeklődését a téma iránt, hiszen szülei a zoroasztriánus vallás szerint éltek, saját maga pedig nem élt komoly vallási életet.
Már itt is felfedezhető bizonyos dalokban a későbbi Queen II albumra olyannyira jellemző misztikus légkör. A legnyilvánvalóbb utalás erre a Seven Seas of Rhye... című dalkezdemény, amely itt ugyan még nem tartalmazott szöveget, de a címe utalt a mitikus Rhye királyságra, amelyet Freddie talált ki gyermekkorában. Ez a téma később a Queen II album Seven Seas of Rhye és a Sheer Heart Attack Lily of the Valley című dalában bukkan fel konkrétan – de a Queen II album több dala hasonló légkörű. Ezen felül misztikus, meseszerű utalásokat tartalmaz a My Fairy King, amely azért is érdekes, mert Mercury állítólag az édesanyjáról írta, akit Mercury motherként említ a szöveg – az akkor még Freddie Bulsara néven élő énekest ez ihlette a névváltoztatásra[14].
Annak ellenére, hogy ritkán használtak a közönséges megfogalmazást, itt rögtön megtalálható az első és egyetlen káromkodás a dalszövegeikben, a szar (shit) szó May Son and Daughterében.
[szerkesztés] Lemaradt dalok
Több dalt már ekkoriban megírtak, de a kevés stúdióidő miatt inkább későbbre halasztották a felvételüket. Zenei szempontból talán a két legfontosabb az Ogre Battle és a Stone Cold Crazy, előbbi az 1974-es Queen II, utóbbi a Sheer Heart Attack albumon jelent meg. Zenetörténeti jelentőségük, hogy az egyik legelső dalok, amelyek a thrash és speed metal stílusok jegyeit viselik magukon: szokatlanul gyors a tempójuk, hangos ritmusszekció és szaggatott gitárjáték jellemzi őket. Főleg a Stone Cold Crazy híresült el úttörő mivoltáról, később a Metallica thrash metal együttes fel is dolgozta.
A White Queen és Father to Son dalok szintén a Queen II albumra kerültek.
[szerkesztés] Koncertek
Az együttes tagjai a megalakulásuktól kezdve aktívan koncerteztek. Kezdetben még csak klubokban léptek fel, de a kezdetektől fogva jelentős lejátszási listával rendelkeztek (köszönhetően a Smile-daloknak is). Gyakran elhangzottak olyan dalok is, melyek csak később, vagy végül sosem kerültek albumra, mint például a Stone Cold Crazy, a See What A Fool I’ve Been, és a Hangman. Sok kezdő együtteshez hasonlóan több feldolgozást is játszottak, de mivel a pontos lejátszási listák már nem ismertek, csak nagy vonalakban lehet tudni, hogy főleg korai rock and roll dalokat dolgoztak fel, ilyen Elvis Presley Jailhouse Rockja, Shirley Bassey Big Spenderje vagy a Be Bop A Lula Gene Vincenttől. Ezek több későbbi koncerten is fel-felbukkantak[15].
Fontos dal volt a koncerteken a Son and Daughter, amely a stúdióverziótól ellentétben tartalmazott egy hosszú gitárszólót, amely így élőben akár nyolcpercesre is duzzadt. A szóló May Blag című dalából ered, amelyet még a Smile-korszakban írt. Ebből az egyvelegből alakult ki a Brighton Rock hosszú gitárszólója, amely a későbbi koncerteken esetenként kilencpercesre húzódott.
[szerkesztés] Értékelése
Megjelenésekor nem kapott olyan rossz kritikákat, mint a későbbi Queen-albumok általában, mindazonáltal még így is vegyes fogadtatásban részesült. A Rolling Stone magazin kedvező értékelést adott az albumra, és kiemelte, hogy az együttes az elsők között játszott blues nélküli tiszta heavy metalt. A kritikus megemlítette, hogy az együttest az új Led Zeppelinként reklámozták, emiatt maga a kritika is sok összehasonlítást tartalmazott a Zeppelin zenéjével[7].
Az évek során egyre inkább felismerték az album pozitívumait. Azt tartják a legnagyobb erényének, hogy rögtön felfedezhető volt rajta az együttesre később is jellemző hangzásvilág, „az 1973-as debütáló munka csaknem a "kész" Queent kínálta”[5].
Az All Music Guide az egyik legalábecsültebb debütáló albumnak nevezte[16].
[szerkesztés] Az album dalai
Első oldal:
- Keep Yourself Alive (Brian May) – 3:46
- Doing All Right (May/Tim Staffell) – 4:09
- Great King Rat (Freddie Mercury) – 5:41
- My Fairy King (Mercury) – 4:08
Második oldal:
- Liar (Mercury) – 6:26
- The Night Comes Down (May) – 4:23
- Modern Times Rock ’n’ Roll (Roger Taylor) – 1:48
- Son and Daughter (May) – 3:21
- Jesus (Mercury) 3:44
- Seven Seas of Rhye... (Mercury) – 1:15
Bónusz trackek az 1991-es Hollywood Records kiadáson:
- Mad the Swine (Mercury) – 3:21
- Keep Yourself Alive (May) – 4:04
- Liar (Gary Hellman és John Luongo remix) (Mercury) – 6:26
[szerkesztés] Közreműködők
- Brian May: elektromos gitár, akusztikus gitár, háttérvokál, zongora: Doing All Right
- Freddie Mercury: ének és háttérvokál, zongora, elektromos orgona
- Roger Taylor: dob, háttérvokál, ének: Modern Times Rock ’n’ Roll
- John Deacon: basszusgitár
- Roy Thomas Baker: producer
- John Anthony: producer, háttérvokál: Modern Times Rock ’n’ Roll
- Hangmérnökök: Roy Thomas Baker, Mike Stone, Ted Sharpe, David Hentschel
- Borítóterv: Queen és Douglas Puddifoot
[szerkesztés] Helyezések
| Ország | Helyezés | Díjazás | Eladási adat |
|---|---|---|---|
| Anglia | #24 | arany | 150.000 |
| Amerika | #83 | arany | 800.000 |
| Japán | #52 | 24.000 |
[szerkesztés] Kislemezek
| Év | Kislemez |
|---|---|
| 1973 | Keep Yourself Alive / Son and Daughter |
| 1974 | Liar / Doing All Right |
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- 30 éves a Queen első lemeze headbanger.hu (magyar nyelven)
- Ekultura.hu ajánló link (magyar nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
Könnyűzeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
)