Jazz (album)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
Ez a szócikk egy zenei albumról szól. Hasonló címmel lásd még: Jazz.
| Queen Jazz |
||
|---|---|---|
 |
||
| nagylemez | ||
| Megjelent | 1978. november 14. | |
| Felvételek | 1978 július-október Mountain stúdió, Montreux Nizza, Franciaország |
|
| Stílus | Rock, hard rock, progresszív rock, pop rock | |
| Hossz | 54 perc 12 mp | |
| Kiadó | EMI/Parlophone (UK) Elektra/Hollywood Records (US) |
|
| Producer | Queen és Roy Thomas Baker | |
| Kritikák | ||
|
||
| Queen-kronológia | ||
| News of the World (1977) |
Jazz (1978) |
Live Killers (1979) |
| Kislemezek az albumról | ||
|
||
A Jazz a brit Queen együttes hetedik albuma 1978-ból. Az angol albumlistán a második, a Billboard albumlistáján a 6. helyet érte el. Angliában 500 ezer darab kelt el belőle, és aranylemez lett. Amerikában 1,5 millió példányban fogyott, és ezzel platina minősítést nyert el. Világszerte körülbelül 4 millió példányban fogyott.
A zenei palettájuk itt is nagyon széles, bár tolódik a popzene irányába: funk (Fun It), blues (Dreamer’s Ball), heavy metal (Dead on Time) country utánérzés (Fat Bottomed Girls), és hard rock (Don’t Stop Me Now, Let Me Entertain You, Mustapha) is található a dalok között. Jazz zene nem hallható az albumon.
A lemezborító Roger Taylor ötlete volt, ő a Berlini falon látott egy ehhez hasonló rajzot, amelyen sok koncentrikus kör közepén egy „jazz” felirat szerepelt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az 1977-ben megjelent News of the World a nagy nemzetközi sikert, és az Amerikai áttörést jelentette az együttesnek. 1978 februárjában közös megegyezés folyamán felbontották a szerződésüket John Reid menedzserrel, hogy ezek után önellátásra rendezkedjenek be[1].
1978. áprilisában rövid európai turnéba kezdtek, amely a News of the World albumot hivatott népszerűsíteni, majd júniusban Franciaországba utaztak, hogy nekilássanak a következő album felvételeinek. Július végén visszatértek a Montreux-i Mountain stúdióba, és az album másik felét ott vették fel. A produceri székbe az előző évek kihagyásai után újra Roy Thomas Baker került[2]. Az új lemez első kislmeze, a Bicycle Race / Fat Bottomed Girls 1978. október 13-án jelent meg, ám a várt siker helyett sokkal inkább megdöbbenés fogadta. Az egyik problémát a Bicycle Race videoklipje okozta: ennek felvétele során a Wembley stadionban 50 meztelen lány részvételével bicikliversenyt rendeztek, emiatt Amerikában be is tiltották a klipet.[3] A kislemez eredeti borítója egy bicikliző meztelen lányról készült fotót ábrázolt, Amerikában erre bugyit kellett retusálni. A későbbi amerikai kiadásokon már nem ez a kép szerepelt, de adtak a kiadványhoz egy kupont, és postán meg lehetett rendelni az eredeti borítót[4].
Ezen felül a Fat Bottomed Girls kényes témája sem aratott sikert, voltak kritikusok, akik egyenesen szexista jelzővel illették a dalt[5]. A New Musical Express zenei szaklap például leközölt egy fotót Freddie Mercury énekesről, ezzel az aláírással: Fat Bottomed Queen[forrás?]. A kislemez nem is hozta meg az eddigiek alapján elvárt sikereket, Angliában a 11., Amerikában a 24. helyet érte el a slágerlistán.
Alig egy ónap múlva jelent meg maga az album, és hasonlóan rossz kritikákat kapott. Bár az elődje, a News of the World Angliában a negyedik helyet érte el, ehhez képest a Jazz második helyezése előrelépésnek nevezhető, ennek ellenére az album csak aranylemez lett[6]. Amerikában csak a hatodik helyet érte el (szemben a News of the World 3. helyezésével), és még abban az évben platina minősítést szerzett[7].
A lemezt követő Jazz Tour előadásai során gyakran megjelentek a meztelen lányok a színpadon, újabb botrányokat okozva. A turné európai szakaszának felvételeiből állították össze az első koncertalbumukat, a Live Killerst.
[szerkesztés] A dalokról
Az album két fontos kislemezdala (dupla A-oldalas kislemezen jelentek meg) a Bicycle Race és a Fat Bottomed Girls érdekes változásokat mutat az előző albumokhoz képest, szakítva azok himnusszerű témáival, itt mindinkább előtérbe kerül a szexualitás, a humor és az irónia.
A Fat Bottomed Girls May szerzeménye, egy country utánérzéssel rendelkező hard rock dal. Egyike azon ritka dalaiknak, amelyek alternatív, DADGHE gitárhangolással lettek felvéve[8]. A dalszövege szokatlanul szexuális és pajzán, emiatt akkoriban sok rajongót vesztettek el[4].
A Bicycle Race Mercury egyik leghíresebb szerzeménye, amelyet a legenda szerint a szállodaszobájának ablaka alatt elhúzó Tour de France inspirált[9]. Bár a hangvétele könnyed, érdekes megoldásokat is tartalmaz, szaggatott, egymással feleselő versszakai – amely különböző popkulturális utalásokat tartalmaz (a Cápa és Star Wars filmek, Vietnami háború, Watergate-botrány) –, majd hasonlóképpen szinte versenyszerű gitárszólamai, és a közepén elhangzó biciklicsengő-verseny miatt a progresszív rock műfajba szokás sorolni.
A Dead on Time a Queen egyik leggyorsabb heavy metal dala, egyes részei a legelső album Keep Yourself Alive című dalához hasonlítanak. A felvétel végén valódi mennydörgés hangjai hallhatóak, amelyeket May az album felvételei során vett magnóra Franciaországban[4]. A Let Me Entertain You egy hard rock dal, Mercury szerzeménye. Arról a vágyáról szól, hogy a közönséget szórakoztassa bármi áron, akár japánul énekelve is – ez utalás az előző, A Day at the Races album Teo Torriette című dalára, melyben valóban hallhatóak japán nyelvű sorok. Jellegzetes gitárrifjét az 1991-es Innuendo album The Hitman című dalában is felhasználták. A szövegben az együttes két kiadója, az EMI és az Elektra is említésre került, egyes vélemények szerint a kiadók kívánságára.
A Don’t Stop Me Now egy gyors, vidám rockdal, melyet témája és hangulata miatt gyakran hallgatnak vezetés közben[forrás?]. Mivel Mercury szerzeménye volt, és szexuálisnak is értelmezhető metaforákat is tartalmaz, voltak, akik homoszexuális dalnak tartották. A Mustapha egy furcsa hard rock dal, amely néhány értelmes angol mondaton, és pár létező arab néven (Musafa, Ibrahim) kívül csak arab nyelvhez hasonlító zagyvaságokat tartalmaz. Emiatt, és Mercury félig nyilvános indiai származása miatt sok rajongó azt hitte, hogy tud arabul, de ez tévedés.
A Fun It Roger Taylor szerzeménye, egy funk stílusú dal. Zenei szempontból a The Game és Hot Space albumokat előlegezte meg, amelyeknél mindinkább előtérbe került a new wave inspirálta, rockzenével kevert funk (emiatt néhány fórumon a Queent mint new wave együttest jelölik).
[szerkesztés] Kritikák
A Jazz az együttes egyik legmegfoghatatlanabb, leg sokszínűbb albuma. Ellentétben az A Night at the Operával, itt nem érvényesültek olyan jól a különböző stílusú dalok, a kritikák ezért nagyon vegyesen fogadták a lemezt. Ehhez hozzájött a Fat Bottmed Girls szexista tréfája, és a Bicycle Race dal videoklipje.
Híressé vált az albummal kapcsolatban a Rolling Stone magazinban megjelent kritika, melyet Dave Marsh írt. Felrótta, hogy a Fat Bottomed Girls szexista, és csak szexuális tárgyaknak állítja be a nőket, a Let Me Entertain You pedig arról szól, hogy az együttes bármire képes a közönségsikerért, ezért nem eléggé alázatos a művészettel szemben.
A kritika leghíresebb mondata az volt, melyben fasisztának nevezte a zenekart, a We Will Rock You-t az együttes felsőbbrendűségét hirdető dalnak nevezte, és ezt a következtetést vonta le: „ez az együttes elérte, hogy tisztán látszódjon, ki a felsőbbrendű és ki az alsóbbrendű. Valóban, a Queen lehet az első fasiszta rockzenekar”[5].
| Ha vannak siket rokonaid, karácsonyi ajándékként megvehetnéd nekik ezt a gyenge Gilbert & Sullivan-utánzatot. | ||
|
– New Musical Express[4] |
||
| Szeretném éppúgy kedvelni a Queent, mint a hetvenes évek elején, de lehetetlen. | ||
|
– Sounds[4] |
||
[szerkesztés] Az album dalai
Első oldal:
- Mustapha (Freddie Mercury) – 3:01
minta - Fat Bottomed Girls (Brian May) – 4:16 minta
- Jealousy (Mercury) – 3:13
- Bicycle Race (Mercury) – 3:01 minta
- If You Can’t Beat Them (John Deacon) – 4:15
- Let Me Entertain You (Mercury) – 3:01 minta
Második oldal:
- Dead on Time (May) – 3:23 minta
- In Only Seven Days (Deacon) – 2:30
- Dreamer’s Ball (May) – 3:30
- Fun It (Roger Taylor) – 3:29
- Leaving Home Ain’t Easy (May) – 3:15
- Don’t Stop Me Now (Mercury) – 3:29 minta
- More of That Jazz (Taylor) – 4:16
[szerkesztés] Közreműködők
- Brian May: elektromos gitár, háttérvokál, ének: Leaving Home Ain't Easy
- Freddie Mercury: ének és háttérvokál, zongora
- John Deacon: basszusgitár
- Roger Taylor: dob, háttérvokál, ének: More Of That Jazz, harangjáték: Don't Stop Me Now, syndrum: Fun It
[szerkesztés] Helyezések
| Ország | Helyezés | Minősítés | Eladás |
|---|---|---|---|
| Anglia | #2 | arany | 500.000 |
| Amerika | #6 | Platina | 1.500.000 |
| Hollandia | #4 | Platina | - |
| Japán | #5 | - | 200.000 |
| Németország | #5 | arany | - |
| Ausztria | #8 | arany | - |
| Svájc | - | Platina | 50.000 |
| Norvégia | #6 | - | - |
| Svédország | #6 | - | - |
[szerkesztés] Kislemezek
| Év | Kislemez | Pozíció |
|---|---|---|
| 1978 | Bicycle Race / Fat Bottomed Girls | #11 UK, #24 U.S. |
| 1979 | Don't Stop Me Now / In Only Seven Days | #8 UK, #86 U.S. |
[szerkesztés] Eladási minősítések
| Szervezet | Minősítés | Dátum |
|---|---|---|
| BPI – UK | arany | 1978. november 10. |
| RIAA – US | arany | 1978. november 28. |
| RIAA – US | Platina | 1978. november 28. |
[szerkesztés] Források és jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Ekultura.hu ajánló link (magyar nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
Könnyűzeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
)