Japán nyelv
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Japán (日本語 Nihongo) | |
|---|---|
| Beszélik: | Ausztrália, Brazília, Egyesült Államok, Fülöp-szigetek, Guam, Japán, Peru, Tajvan |
| Terület: | Ausztrália és Óceánia, Észak- és Dél-Amerika, Kelet- és Délkelet-Ázsia |
| Beszélők száma: | 126 millió |
| Helyezés a beszélők száma szerint: | 9 |
| Besorolás: | Japán nyelvek → japán nyelv |
| Írás: | Hiragana, Kandzsi, Katakana |
| Hivatalos státusz | |
| Hivatalos nyelv: | Japán |
| Szabályozza: | |
| Nyelvkódok | |
| ISO 639-1 | ja |
| ISO 639-2 | jpn |
| SIL-kód: | [1] |
A japán nyelvet (nihongo, nippongo, 日本語) 126 millió ember beszéli anyanyelvként, ezzel a kilencedik legnagyobb beszélőközösségű nyelv a világon. E közösség legnagyobb része Japánban él. Egyetlen más országban sem beszélik első vagy második nyelvként. Standardizált változata (hjódzsungo) a tokiói dialektuson alapszik.
A japán ragozó nyelv, eredete máig sem tisztázott:
- közelebbi rokonságot eddig az Okinaván beszélt rjúkjú nyelvvel igazoltak (a két nyelvet és dialektusaikat újabban a japán nyelvek családjának nevezik),
- a koreai nyelvvel sokan távolabbi rokonságot feltételeznek (nyelvszerkezeti hasonlóságok, csekély számú rokon szó),
- korábban gyakran az altaji nyelvcsaládba sorolták, de ez az elmélet nem egyértelműen bizonyítható és ezért nem általánosan elfogadott,
- néha az ajnu (Japán őslakosai) nyelvrokonság is felmerül, emellett azonban csak igen kevés érv szól.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Írás és kiejtés
_vowels.svg/292px-Japanese_(standard)_vowels.svg.png)
A japán nyelvben három írásrendszer van:
- a hiragana,
- a katakana szótagírások,
- a kandzsi kínai eredetű képírás.
Használatos még a rómadzsi, ami a latin betűs írás neve. 1947-ben az USA megszállók nyomására az addigi 50 ezres jelrendszer helyett az alap jelkészlet számát 1850-re korlátozták, majd 1981-ben a listát 1945 tételre bővítették.
A kandzsival a szavak fogalmi részét, pl. a főneveket, az igetőt írjuk le, míg a hiraganával a toldalékokat és a határozószókat, az idegen szavakat általában katakanával írjuk.
A következő táblázat bemutatja a japán nyelv alapvető szótagjait. A táblázatot úgy kell használni, hogy a bal oldali mássalhangzó után kiejtjük a felül lévő magánhangzót.
Van néhány kivétel a hiragana, ill. a katakana olvasásában:
- Az sz-sor minden szótagja sz-szel kezdődik, kivéve し/シ, amely sinek ejtendő; hasonlóan a z-sor, melyben minden dz-vel, kivéve a じ/ジ, mely dzsinek ejtendő.
- A t-sor kiejtése: ta csi cu te to. A d-sor hasonlóan: da dzsi dzu de do.
- A ふ/フ mássalhangzója valójában egy f-szerű hang, amit nem a fogakkal, hanem az ajkakkal képzünk.
Kiejtési és egyéb tudnivalók:
- ん/ン – önálló szótagot képző n hang.
- A v-sor mássalhangzója az angol w-hez hasonlít; hasonlóan a ふ/フ f-szerű hangjához, ez sem v, hanem a fogak helyett az ajkakkal képzett hang. A を/ヲ hangot sokszor csak simán o-nak ejtik, ám ettől még nem ugyanaz a szerepe a két hangnak.
- Az あ/ア egy a magyar á-hoz hasonló hang, viszont annyira nem nyílt, és rövid.
- Az i, e és o hangok olyanok, mint a magyarban.
- Az う/ウ ajakkerekítés nélküli u hang, kiejtése ü-szerű.
Részletes hiragana táblázat:
| Magánhangzók | Lágyítás | ||||||
| あ a | い i | う u | え e | お o | ja | ju | jo |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| か ka | き ki | く ku | け ke | こ ko | きゃ kja | きゅ kju | きょ kjo |
| さ sza | し si | す szu | せ sze | そ szo | しゃ sa | しゅ su | しょ so |
| た ta | ち csi | つ cu | て te | と to | ちゃ csa | ちゅ csu | ちょ cso |
| な na | に ni | ぬ nu | ね ne | の no | にゃ nya | にゅ nyu | にょ nyo |
| は ha | ひ hi | ふ fu | へ he | ほ ho | ひゃ hja | ひゅ hju | ひょ hjo |
| ま ma | み mi | む mu | め me | も mo | みゃ mja | みゅ mju | みょ mjo |
| や ja | ゆ ju | よ jo | |||||
| ら ra | り ri | る ru | れ re | ろ ro | りゃ rja | りゅ rju | りょ rjo |
| わ wa | ゐ wi | ゑ we | を o/wo | ||||
| ん n | |||||||
| が ga | ぎ gi | ぐ gu | げ ge | ご go | ぎゃ gja | ぎゅ gju | ぎょ gjo |
| ざ dza | じ dzsi | ず dzu | ぜ dze | ぞ dzo | じゃ dzsa | じゅ dzsu | じょ dzso |
| だ da | ぢ (dzsi) | づ (dzu) | で de | ど do | ぢゃ (dzsa) | ぢゅ (dzsu) | ぢょ (dzso) |
| ば ba | び bi | ぶ bu | べ be | ぼ bo | びゃ bja | びゅ bju | びょ bjo |
| ぱ pa | ぴ pi | ぷ pu | ぺ pe | ぽ po | ぴゃ pja | ぴゅ pju | ぴょ pjo |
Részletes katakana táblázat:
| Magánhangzók | Lágyítás | ||||||
| ア a | イ i | ウ u | エ e | オ o | ja | ju | jo |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| カ ka | キ ki | ク ku | ケ ke | コ ko | キャ kja | キュ kju | キョ kjo |
| サ sza | シ si | ス szu | セ sze | ソ szo | シャ sa | シュ su | ショ so |
| タ ta | チ csi | ツ cu | テ te | ト to | チャ csa | チュ csu | チョ cso |
| ナ na | ニ ni | ヌ nu | ネ ne | ノ no | ニャ nya | ニュ nyu | ニョ nyo |
| ハ ha | ヒ hi | フ fu | ヘ he | ホ ho | ヒャ hja | ヒュ hju | ヒョ hjo |
| マ ma | ミ mi | ム mu | メ me | モ mo | ミャ mja | ミュ mju | ミョ mjo |
| ヤ ja | ユ ju | ヨ jo | |||||
| ラ ra | リ ri | ル ru | レ re | ロ ro | リャ rja | リュ rju | リョ rjo |
| ワ wa | ヰ wi | ヱ we | ヲ* wo | ||||
| ン n | |||||||
| ガ ga | ギ gi | グ gu | ゲ ge | ゴ go | ギャ gja | ギュ gju | ギョ gjo |
| ザ dza | ジ dzsi | ズ dzu | ゼ dze | ゾ dzo | ジャ dzsa | ジュ dzsu | ジョ dzso |
| ダ da | ヂ (dzsi) | ヅ (dzu) | デ de | ド do | ヂャ (dzsa) | ヂュ (dzsu) | ヂョ (dzso) |
| バ ba | ビ bi | ブ bu | ベ be | ボ bo | ビャ bja | ビュ bju | ビョ bjo |
| パ pa | ピ pi | プ pu | ペ pe | ポ po | ピャ pja | ピュ pju | ピョ pjo |
| ヴァ va | ヴィ vi | ヴ vu | ヴェ ve | ヴォ vo | ヴャ vja | ヴュ vju | ヴョ vjo |
| シェ se | |||||||
| ジェ dzse | |||||||
| チェ cse | |||||||
| スィ szi | |||||||
| ズィ dzi | |||||||
| ティ ti | トゥ tu | テュ tyu | |||||
| ディ di | ドゥ du | デュ gyu | |||||
| ツァ ca | ツィ ci | ツェ ce | ツォ co | ||||
| ファ fa | フィ fi | フェ fe | フォ fo | フュ fju | |||
 * ji |
( *) イェ je |
||||||
| ウィ wi |  * wu |
ウェ we | ウォ wo | ||||
| (クヮ) クァ kwa | クィ kwi | クェ kwe | クォ kwo | ||||
| (グヮ) グァ gwa | グィ gwi | グェ gwe | グォ gwo | ||||
＊ ヲ (wo) kiejtése azonos az オ (o)-val, de ritkán használják, csak hiragana katakanára átírásakor. A különleges (ji/wu/je) katakanákat a Meidzsi-korban vezették be oktatási céllal, de sosem terjedt el.
A japán szavak magyar átírása az angolban használt Hepburn-átíráson alapul, de azzal nem azonos (az angol és a magyar nyelv különbségei miatt):
| Hepburn | magyar |
|---|---|
| ts | c |
| ch | cs |
| z | dz |
| j | dzs |
| y | j/i |
| sh | s |
| s | sz |
| w | v |
| ō ē ū (néha jelöletlen) |
ó é ú |
Példák:
| Japán | Hepburn | magyar |
|---|---|---|
| ローマ字 | rōmaji | rómadzsi |
| 漢字 | kanji | kandzsi |
| 黒澤 | Kurosawa | Kuroszava |
| 小林 研一郎 | Ken-Ichirō Kobayashi | Kobajasi Kenicsiró |
Néhány szót nem szabályszerű, hanem hagyományos alakjában írunk át: gésa (szabály szerint geisa), Tokió (eredetileg Tókjó), Kiotó (eredetileg Kjóto), Oszaka (eredetileg Ószaka) stb.
[szerkesztés] Nyelvtan
A japán nyelv tipológiailag agglutináló, alany-tárgy-ige (SOV) sorrendű mondatokkal. A mutató névmások megelőzik a jelzett szót.
A főneveknek nincs ragozásuk, az esetviszonyokat a főnévi csoportok után álló partikulák jelzik: wa- – topik jelölő, ga- – (nem topik) alany jelölője, o- – tárgyjelölő, ni- – mindenféle helyviszony jelölője, no- – mindenféle jelzői viszony jelölője (beleértve a vonatkozó mellékmondatot is), de instrumentális-partikula stb. Többes szám nincs, ha ez nem derül ki a mondatból, akkor megduplázzák a főnevet: Ott hegy-hegy van = ott hegyek vannak.
A személyes névmások gyakran kiesnek, ha referenciájuk a kontextusból kiderül. Az első személyben az udvariasság foka szerint többféle alak közül választ a beszélő, második személyben gyakran ugyancsak udvarias formula helyettesíti a névmást (pl. megszólított neve, tiszteleti -san/-sama / -szan/-szama szócskával toldva).
A számneveknek 1-10-ig 2 sorozata létezik, az eredeti japán (J) és a kínai (K) eredetű:
A japánban az igék nem vesznek fel személyragokat, viszont igeidő és mód tekintetében van igeragozás. Nincs főnévi igenév. Az igék formái a mondatban a különféle udvariassági fokot fejezik ki, pl: csináld meg- légyszíves csináld meg- tisztelettel kérlek, hogy csináld meg stb...)
Nincs magánhangzóharmónia.
A magyarral azonos a nevek használata (vezetéknév, keresztnév), a dátum és cím használata, a birtokos eset használata (először jön a birtokos, utána a birtok, pl. a ház ajtaja). A címeket is hasonló módon írják (nagyobb egységtől a kisebb felé haladva): város, városrész, háztömb stb.
A japán nyelv nagy irodalommal és hagyományokkal rendelkező elsőrangú kultúrnyelv.
[szerkesztés] Nyelvjárásai
A japán nyelv elég homogén, köszönhetően a standardizációnak. Régebben voltak nagyobb eltérések. A nyelvjárások tanulmányozásának csekély a hagyománya. Három nagy nyelvjárásra osztható: keleti, nyugati, kjúsúi. Az első csoport a Tokió főváros (az i, u elnyelése); a nyugati csoport Kiotó és Oszaka (több udvarias forma, erősebb tónuskontraszt); a kjúsúi (je szótag megléte, és az e palatizáció hatása a megelőző mássalhangzóra).
A hivatalos nyelv az iskolai oktatás révén a tokiói nyelvjárásra épülő standard nyelv. Az írás latinizációja, a szókölcsönzés máig is folyik, ez egy le nem zárult folyamat.
[szerkesztés] Lásd még
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Magyar–Japán / Japán-Magyar Webszótár (Tamino)
- JAPÁN–MAGYAR, MAGYAR–JAPÁN SZÓTÁRAK, TANULJUNK JAPÁNUL! JAPÁN-MAGYAR TÁRSALGÁS, JAPÁN ÍRÁSTECHNIKA japánul, magyarul, CD-kkel
- Japán–magyar szójegyzék, kandzsijegyzék, nyelvi teszt a Nihongo Noryoku Shiken (Nemzetközi Japán Nyelvvizsga) nyelvvizsgához
- magyar-japán szótár (mj-nlp)
- OmegaJi: Ingyenes, nyílt forráskódú Japán-Angol szótárprogram, 190'000 angol kifejezéssel, 130'000 csak kana-t tartalmazó kifejezéssel, és 110'000 kanji-t is tartalmazó kifejezéssel.
- Japán nyelv ábécé irkafüzet (PDF)
- 1000 kanji online - magyar nyelven
