News of the World (album)
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen News of the World |
||
|---|---|---|
 |
||
| nagylemez | ||
| Megjelent | 1977. október 28. | |
| Felvételek | 1977 július-szeptember Sarm West, Wessex |
|
| Stílus | Rock, hard rock, punk rock | |
| Hossz | 39 perc 30 mp | |
| Kiadó | EMI/Parlophone (UK) Elektra/Hollywood Records (US) |
|
| Producer | Queen Mike Stone |
|
| Kritikák | ||
|
||
| Queen-kronológia | ||
| A Day at the Races (1976) |
News of the World (1977) |
Jazz (1978) |
| Kislemezek az albumról | ||
|
||
A News of the World a brit Queen együttes 1977-es, hatodik albuma. Az angol albumlistán sikertelenebb volt az előző kettő lemeznél, csak a negyedik helyet érte el. Amerikában, a Billboard albumlistáján az eddigi legsikeresebb, harmadik helyre került. Angliában aranylemez minősítést kapott, és 550 ezer példányban fogyott. Amerikában a mai napig 4,3 millió példány kelt el belőle. Világszerte körülbelül 9 millió példányban kelt el. A felvételek az angliai Sarm West és Wessex stúdiókban készültek[1], Mike Stone társ produceri segédletével.
Az albumot az egyik legjobb Queen lemeznek tartják, bár a dalok vesztettek a progresszivitásból, és a hangzás a stadion rock felé tolódott. Ezen az albumon szerepel a két legnagyobb himnuszuk, a We Will Rock You és a We Are the Champions[2].
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
Az 1977-es évük egy sikertelen Amerikai turnéval kezdődött: a Thin Lizzy volt az előzenekaruk, és a kritika erősen lehúzta a Queent, ódivatúnak kiáltották ki az együttest[3]. Májusban indult az európai turné, a londoni Earls Courtben debütált az új világítástechnikájuk, a Korona, amely súlyú 50 ezer fontjába került az együttesnek[4].
Az új lemez felvételei 1977 júliusától szeptemberéig tartottak, körülbelül hat hétig[5]. Két stúdiót használtak fel a felvételekre: a Sarm West, és a Wessex stúdiót. Ez utóbbi volt a kedvenc stúdiójuk, különösen kedvelték az akusztikáját[forrás?]. A felvételek alatt Roger Taylor összesen négy dalt alkotott, ebből azonban csak kettő került az albumra, a másik kettőt szóló kislemezként jelentette meg 1977 augusztusában, ez volt az I Wanna Testify. Ez volt az első alkalom, hogy az együttes valamelyik tagja szólóanyagot jelentetett meg. 1977 októberében elkészítették a We Are the Champions videoklipjét, amelynek forgatására első alkalommal rajongókat hívtak meg[6]. Még abban a hónapban az együttes BRIT Awards díjat kapott az 1975-ös Bohemian Rhapsodyért, amelyet a Brit Hanglemezgyártók Szövetsége az elmúlt 25 év legjobb kislemezének választott meg[7].
1977. október 7-én jelent meg a We Are the Champions / We Will Rock You kislemez, és azonnal hatalmas sikereket ért el. Bár Angliában csak a második helyet érte el (itt a We Will Rock You B-oldalas dal volt), számos más országban listavezető lett – Franciaországban például a We Will Rock You 12 hétig vezette a slágerlistát, és közvetlenül utána a We Are the Champons lett a listavezető[4]. Amerikában a 4. lett a Billboard Hot 100 listán, ez volt az eddigi legjobb helyezést elérő ottani kislemezük. Maga az album október 28-án jelent meg. Angliában furcsa módon rosszabbul szerepelt az előző évek listavezető albumaihoz képest, csak a negyedik helyet érte el, Amerikában viszont – hasonlóan a kislemezhez – az eddig sosem látott, harmadik helyre került, és 1977. december 28-án az első ottani platinalemezük lett[8].
1977 novemberében újra visszatértek Amerikába, ahol már nagyobb siker fogadta őket. Ez volt az első turnéjuk, ahová magánrepülővel érkeztek. Az album, a kislmeze és a News of the World ’77 Tour pozitív fogadtatása együttesen járult hozzá, hogy az együttes végre Amerikában is nagyobb sikereket érhessen el.
Több eredeti Queen-lemezzel egyetemben ez az album is megjelent CD-n, 1991-ben a Hollywood Records gondozásában. 2002. november 14-én nyerte el Amerikában a 4x Platina minősítést[8].
[szerkesztés] A dalokról
Az album tartalmazza az együttes két leghíresebb dalát, a We Will Rock Yout és a We Are the Championst. Bár ez utóbbi még 1975-ben íródott[9], a két dal együttesen jól jelzi a Queen arena rock törekvéseit: a dalok kifejezetten úgy íródtak, hogy koncerteken a közönség könnyűszerrel tudja énekelni az együttessel[6]. A két dal egy kislemezen jelent meg, és a negyedik helyet érték el a Billboard Hot 100-on, ez volt az adigi legnagyobb amerikai sikerük. A Rolling Stone magazin 2003-ban a We Will Rock Yout a 330. helyre sorolta a Minden idők 500 legjobb dala listáján[10].
A new wave előadók (The Police, Blondie) már 1977-ben előszeretettel kevertek eklektikus hangzásokat a rockzenéhez, úgymint punkot[11], és jazzt[12]. A Queen News of the World albuma is hasonló megoldásokkal kísérletezett a Fight From the Inside és a Sheer Heart Attack feszes punk hangzásával[13], és a My Melancholy Blues könnyed jazz hanzásával[14]. Az együttes ezen hangzások alkalmazásával elindult egy kisebb zenei változás útján, amely az 1982-es Hot Space album idején érte el a tetőpontját: ott a legemlítésreméltóbb a funk bevonása[15], amely már ezen az albumon is tetten érthető a Get Down, Make Love dalnál[16]. Ezen okok miatt terjedt el az a nézet, hogy az együttesre nagyban hatott az új hullám zenéje[17][18].
A Sleeping on the Sidewalk egy történetmesélő blues-rock dal, amelyet Brian blues példaképei inspiráltak, és amelynek egy részét a hitelességre törekedvén egy alkalommal, „élőben” vették fel – így a kész felvételen némi hiba is észrevehető.
Az It’s Late egy ballada, melynek felvételén May az akkoriban újdonságnak számító tapping technikával játszott, melynek lényege, hogy a gitárhúrokat pengetés helyett az ujjával ütögette, így hozva rezgésbe azokat. Állítása szerint egy texasi bárzenésztől leste el ezt a technikát, aki pedig Billy Gibbonstól, a ZZ Top gitárosától (a tapping egyik úttörőjétől) „lopta”[19].
[szerkesztés] Albumborító
Az album borítóját a híres, díjnyertes sci-fi művész, Frank Kelly Freas készítette. Taylornak volt egy példánya a Astounding Science Fiction magazin 1953 októberi számából, melynek a borítóján egy óriási robot egy halott embert tart a hatalmas markában[20]. A kép Tom Godwin író The Gulf Between című írását illusztrálta, és ez a felirat állt alatta: „Kérlek... Apu, meggyógyítod?”[forrás?]. A kép arra ösztönözte az együttest (főleg Taylort), hogy lépjenek kapcsolatba Freassel, aki beleegyezett, hogy átdolgozza számukra a művét: az egyetlen halott helyet négy, az együttes tagjait ábrázoló emberalakra cserélte. A robot markában May és Mercury fekszik, a Deacon és Taylor pedig a földre zuhannak. Az eredeti festmény látható Freas 2000-es As He Sees It című gyűjteményes könyvének címoldalán.
[szerkesztés] Az album dalai
Első oldal:
- We Will Rock You (Brian May) – 2:01
minta - We Are the Champions (Freddie Mercury) – 2:59 minta
- Sheer Heart Attack (Roger Taylor) – 3:24 minta
- All Dead, All Dead (May) – 3:09 minta
- Spread Your Wings (John Deacon) – 4:32 minta
- Fight From the Inside (Taylor) – 3:03
Második oldal:
- Get Down, Make Love (Mercury) – 3:51
- Sleeping on the Sidewalk (May) – 3:07 minta
- Who Needs You (Deacon) – 3:07 minta
- It’s Late (May) – 6:27 minta
- My Melancholy Blues (Mercury) – 3:29 minta
Bónusz trackek az 1991-es Hollywood Records kiadáson:
- We Will Rock You (remix: Rick Rubin') (May) – 4:47
[szerkesztés] Kritikák
| Igazi Queen, egészen a gyökerekig. A Sheer Heart Attack dal kísérlet a New Wave-hangzásra, Sex Pistols-stílusban, hangzatos dalszöveggel. Nem rossz album, de lehetne jobb is. | ||
|
– Record Mirror[21] |
||
| Queen, mit tettetek? Miért tűztétek ki a "Szintetizátorok kitiltva" jelet? Az A oldal baljós jeleket mutat, a B oldal, a kiábrándító Get Down, Make Love-on túljutva sokkal jobb. A befejezés ellenben nagyon szép, My Melancholy Blues. Édes álomvilág. | ||
|
– Sounds[21] |
||
| Ez az album több tekintetben is nagyon érdekes, a legjobb albumuk a Sheer Heart Attack után. De egyelőre nem látni, hogy a nyilvánvaló súrlódások az együttesen belül új dolgokhoz vagy a feloszlásukhoz vezetnek. | ||
|
– Daily Mirror[21] |
||
[szerkesztés] Közreműködők
- Brian May: elektromos gitár, ének: All Dead, All Dead és Sleeping on the Sidewalk, háttérvokál, spanyolgitár: Who Needs You, zongora: All Dead, All Dead
- Freddie Mercury: ének és háttérvokál, zongora, kolomp és maracas: Who Needs You
- John Deacon: basszusgitár, akusztikus gitár: Spread Your Wings
- Roger Taylor: dob, ének: Fight From the Inside, háttérvokál, percussion: We Will Rock You, basszusgitár: Sheer Heart Attack
[szerkesztés] Helyezések
| Ország | Helyezés | Minősítés | Eladás |
|---|---|---|---|
| Anglia | #4 | Platina | 550.000 |
| Amerika | #3 | 4x Platina | 4.300.000 |
| Japán | #3 | - | 150.000 |
| Hollandia | #1 | Platina | 200.000 |
| Norvégia | #4 | - | - |
| Svédország | #9 | - | 50.000 |
| Németország | #7 | Platina | 600.000 |
| Kanada | - | 3x Platina | 600.000 |
[szerkesztés] Kislemezek
| Év | Kislemez | Pozíció |
|---|---|---|
| 1977 | We Are the Champions / We Will Rock You | #2 UK, #4 U.S. |
| 1978 | Spread Your Wings / Sheer Heart Attack | #34 UK |
| 1978 | It's Late / Sheer Heart Attack | #72 U.S. |
[szerkesztés] Eladási minősítések
| Szervezet | Minősítés | Dátum |
|---|---|---|
| BPI – UK | arany | 1977. november 1. |
| RIAA – US | arany | 1977. november 14. |
| RIAA – US | Platina | 1977. december 28. |
| RIAA – US | 4x Platina | 2002. november 14. |
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Ekultura.hu ajánló link (magyar nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
Könnyűzeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
)
