Another One Bites the Dust
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Queen Another One Bites the Dust |
||
|---|---|---|
 |
||
| Kislemez | ||
| The Game | ||
| Megjelent | 1980. augusztus 22. | |
| Formátum | kislemez | |
| Felvételek | 1980. március/május Musicland stúdió,München |
|
| Stílus | Funk rock, R&B | |
| Hossz | 3:32 | |
| Kiadó | EMI (UK), Elektra Records (US) | |
| Szerző | John Deacon | |
| Producer | Queen és Reinhold Mack | |
| Helyezések | ||
|
||
| Queen-kislemez-kronológia | ||
| Play the Game (1980) |
Another One Bites the Dust (1980) |
Need Your Loving Tonight (1980) |
| A The Game album dalai | ||
| Dragon Attack (2) |
Another One Bites the Dust (3) |
Need Your Loving Tonight (4) |
Az Another One Bites the Dust egy dal a brit Queen együttes 1980-as The Game albumáról. A szerzője John Deacon basszusgitáros volt. Az együttes legnagyobb kereskedelmi sikere volt, a Crazy Little Thing Called Love után a második, és mind a mai napig utolsó Billboard Hot 100 listavezető daluk. Az angol slágerlistán a hetedik helyet érte el. Világszerte körülbelül 7 millió példányban kelt el, ezzel az együttes legkeresettebb kislemeze lett.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Áttekintés
Az 1970-es évek végén az együttesre erős befolyással volt a funk zene, melynek sikere ebben a dalban érte el a csúcsát. A siker kifejezetten arra öszötönözte az együttest, hogy a feszesebb, funk ritmusok felé fejlődjön[1], ezért az 1982-es Hot Space albumuk javarészt már ilyen dalokat tartalmazott. Kritikusok szerint a Hot Space sikertelensége, közvetve tehát ezen dal sikere vezetett odáig, hogy az együttes Amerikában a 80-as években rendkívüli alacsony népszerűséget ért el[2].
A dal ötletét John Deacon basszusgitáros vetette fel. Mivel a basszusszólam nagy hasonlóságot mutat a Chic együttes Good Times című daláéval (ugyancsak 1979-es felvétel), feltételezések szerint ez jelenthette számára az egyik inspirációt. Ironikus módon a Chic dalának megjelenése után a sajtó őket vádolta meg plágiummal[3]. A dal eredetileg egy csapat cowboyról szólt volna, akik mindannyian a „fűbe harapnak”. A modernebb hangzás érdekében végül ezt a változatot elvetette.
A felvételi ülések a müncheni Musicland stúdióban zajlottak, Reinhold Mack produeceri felügyeletével[4]. Deacon majd minden hangszeren maga játszott: ő kezelte a basszusgitárt, a zongorát, de a ritmus és elektromos gitárok, valamint a dob szekciók egy részét is ő vette fel[3]. Roger Taylor ugyan tiltakozását fejezte ki a monoton, dobgépet idéző „dobhurok” miatt, végül mégis eljátszotta[5]. Brian May elmondása szerint az egész együttest meglepte Deacon zenei elképzelése, Roger egyenesen utálta, de Freddie Mercurynak például nagyon megtetszett, és később kisebb ötleteket is adott hozzá:
Ezt a dalt John Deacon ötlötte ki, aki teljesen a maga feje után ment. Mi abszolút nem ilyeneket csináltunk. Erőteljes dobhangzást akartunk, a szokásos nagyszabású stílusunkban. Erre Deakey azt mondja: "Nem, ezt teljesen másfélének akarom. Nagyon feszes, éles dobhangzással." Eredetileg ismétlődő dobhangzással csináltuk – ez még a dobgépek elterjedése előtt volt. Roger dobolt egy kicsit, mintegy tiltakozón, mert nem igazán tetszett neki, ahogy ez a dobhangzás szólt. Ezután Deakey rájátszotta ezt a dallamot. Freddie azonnal rákapott, és lelkesen azt mondta, "Ez nagyszerű! Ez nagyon fontos! Sokat fogok foglalkozni vele!"
— Brian May[5]
Ugyan az albumon már megjelent a szintetizátor a hangzásban, itt mégsem használták, a legfurcsább zajokat is May vette fel Red Special gitárjával, és egy Eventide harmoniserrel (hallható például az első mondat előtt, egyfajta örvénylő hangot produkált). Egyéb effektusokat például a lejátszási sebesség változtatásával hoztak létre.
Már a dal keverése alatt felvetődött az ötlet, hogy kislemezként adják ki, a kísérő személyzet is egyetértett ezzel, de az együttes nem hajlott rá, egyszerűen nem hittek a sikerességében. Az angol In the Studio with Redbeard rádiós műsorban Taylor és May úgy nyilatkozott, később Michael Jackson tanácsára adták ki kislemezen[3].
A kislemez három hétig vezette az amerikai Billboard Hot 100 kislemezlistát. Sikere meglehetősen széleskörű volt, a diszkókban és a fekete rádióadókban is játszani kezdték, és előkelő helyekre került a különböző listákon: a Dance Hot 100 legjobb diszkó dalait tömörítő, és az R&B Singles legjobb R&B dalait összegyűjtő listáján is a második helyet érte el. Érdekes módon a dal rajongói azt hitték, hogy a Queen együttes, melynek addig még nem is halloták a nevét, egy R&B együttes.
1980-ban Grammy-díjra jelölték legjobb vokális rockzenekar kategóriában, helyette azonban Bob Seger Against the Wind című albuma kapta a díjat. Amerikában még 1980-ban platinalemez lett, és összesen 4 millió példányban kelt el[6]. Az 1980-as években a Deatroit Lions futballcsapat használta harci indulóként. Vereségek esetén a rajongók így énekelték a refrént: „another one beats our butts”, körülbelül: „elverték a hátsónkat”.
Megjelenése óta szerepelt a koncertek lejátszási listáján, így az élő változatai szerepelnek a Live at Wembley, Live at the Bowl DVD-ken, a Live Magic és Live at Wembley ’86 koncertalbumon és Paul Rodgers énekével a Return of the Champions albumon és DVD-n.
[szerkesztés] Rejtett üzenetek
A dal szövegében felfedeztek később egy rejtett üzenetnek is felfogható érdekességet. Visszafelé lejátszva az „another one bites the dust” így hangzik: „it's fun to smoke marijuana” és „start to smoke marijuana”, azaz „marihuánát szívni vicces” és „kezdj el marihuánát szívni”. Ez különösen a dal vége felé érzékelhető[7].
[szerkesztés] Videoklip
A videoklipjét a dallasi Reunion arénában filmezték le egy koncert előtt. A rendezője Daniella Green volt. A felvételek során mintegy hat alkalommal filmezték le az együttest, amit játssza a dalt. Az egyik felvételnél Freddie felvett egy ördögszarvakkal díszített baseball sapkát, így a végső, összevágott verzióban csak a film felétől jelent meg rajta.
[szerkesztés] Feldolgozások
- 1998-ban Wyclef Jean készítette el a dal hip-hop átiratát, kifejezetten a Chipkatonák című filmhez. Ez a verzió 1999-ben felkerült a Greatest Hits III válogatásalbumra.
- A Miami Project nevű dance csoport 2006-ben készített hozzá remixet. Ez a verzió a 31. helyet érte el az angol slágerlistán.
[szerkesztés] Idézetek
| Valójában az elsők, akik ajánlották, hogy az Another One Bites the Dust legyen a következő kislemezük, a The Royal Road Crew tagjai voltak. Nagyon lelkesedtünk a dalért, amelyet akkor éppen a Musicland stúdióban mixeltek, és úgy emlékszem pont Jobby jegyezte meg, hogy hatalmas sláger lehetne. Amikor mondtuk ezt az együttesnek, nagyon csúnyán néztek ránk, és azt mondták, hogy inkább keverjünk még pár koktélt. Felteszem Mr. Jackson szava többet számított, mint a mi „húgyos road brigádunk” megjegyzése... | ||
|
– Crystal Taylor, a The Royal Road Crew tagja[8] |
||
| Nos, az a Queen felvétel azért jöttetett létre, mert a basszusgitárosuk egy ideig abban a stúdióban lakott, ahol mi dolgoztunk. De ez rendben van. Ami nincs rendben, az az, hogy a sajtó megvádolt minket, hogy megraboltuk őket! A Good Times jó egy évvel azelőtt jelent meg, de az embereknek elképzelhetetlen, hogy esetleg a fekete zenészek is innovatívak lehetnek. De éppen ezek a béna diszkó fiúk voltak azok, akik ellopták ezt a rock and roll dalt. | ||
|
– Bernard Edwards, a Chic basszusgitárosa[3] |
||
| Iskolás koromban sokat hallgattam soul-zenét és mindig is érdekelt. Jó ideje szerettem volna csinálni egy olyan számot, mint az Another One Bites The Dust, de eredetileg csak a basszus és a dallamvonal volt meg. Fokozatosan raktam hozzá a többit. A banda számos ötlettel segített. Azt gondoltam ugyan, hogy olyan dal lesz, amelyre táncolnak is, de nem is álmodtam volna, hogy ilyen sikere lesz. A dalt elkezdte játszani egy fekete rádióadó az Államokban, amelyről addig soha nem is hallottunk. | ||
|
– John Deacon[5] |
||
[szerkesztés] Közreműködők
- Ének: Freddie Mercury
- Háttérvokál: Freddie Mercury
Hangszerek:
- Roger Taylor: Ludwig dobfelszerelés, Syndrum elektronikus dobfelszerelés
- John Deacon: Music Man elektromos basszusgitár, Fender Telecaster, Bosendorfer zongora
- Brian May: Red Special
[szerkesztés] Kislemez kiadás
7", 12" kislemez:
- Another One Bites the Dust – 3:32
- Dragon Attack – 4:17
7", 12" kislemez, Amerika:
- Another One Bites the Dust – 3:32
- Don’t Try Suicide – 3:52
3" CD kislemez:
- Another One Bites the Dust – 3:32
- Dragon Attack – 4:17
- Las Palabras de Amor – 4:26
[szerkesztés] Hangminta
- Another One Bites the Dust (fájlinfó) — lejátszás a böngészőben (béta)
- Nem tudod lejátszani a fájlt? Olvasd el a Wikipédia:Média segítség lapot.
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Dalszöveg
- Videoklip
- Élőben az 1986-as Wembley koncerten
- All Music Guide kritika link (angol nyelven)
- Slágerlista alakulása (angol nyelven)
| A The Game album dalai |
|---|
| Play the Game · Dragon Attack · Another One Bites the Dust · Need Your Loving Tonight · Crazy Little Thing Called Love Rock It (Prime Jive) · Don’t Try Suicide · Sail Away Sweet Sister · Coming Soon · Save Me |
|
|||||||||||||||||||||||||
Zeneportál: összefoglaló, színes tartalomajánló lap
