A brit Korona
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A Nemzetközösségi Királyságokban a Korona metonimikus absztrakció, jogi fogalom, amely a kormányzat jogi fennhatóságát jelképezi. A koncepció természetes módon fejlődött ki a korona, mint a brit nemzetállam tulajdonát képező tárgy és az uralkodó személye, illetve személyi tulajdonai elválásával.
A korona hasonló koncepciói más alkotmányos monarchiákban is léteznek, amelyekben – mint az Egyesült Királyságban – az uralkodó államfő, de a kormányzást demokratikusan választott nemzeti törvényhozás akarata irányítja. Magyarország arra példa, hogy hasonló koronaeszme akár egy köztársaságban is megőrződhet. (Jelentős eltérés, hogy a brit korona koncepciója köré számos máig érvényes közjogi vonatkozás épült, a Szent Korona mégoly fontos szerepe a magyar közgondolkodásban azonban tisztán szimbolikus természetű és nem közjogi).
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Leírása
A Korona az angol jog szerint olyan corporation sole, jogi személyiségű örökíthető hivatal, amely a végrehajtó hatalom jogi megtestesülését képviseli. A koronák mint tárgyak (mint a brit vagy a skót koronaékszerek) a Korona tulajdonát képezik és nem az uralkodóét.
Mint más jogi személyek, a Korona is "mesterséges" személy (ebben az esetben egybeesik egy természetes személlyel), amelynek lehet tulajdona és jogai, hasonlóképpen ahogy az üzleti jogi személyek és rendelkezhetnek ilyenekkel. A Nemzetközösségi Királyságok esetében a Korona jogai és hatalma államról államra változó, mert minden nemzeti vagy állami Korona külön corporation sole.
A Korona, amelyet a corporation sole-lal rendelkező uralkodó birtokol, nyújtja valamennyi Nemzetközösségi Királyságban (beleértve az ausztrál államokat és a kanadai tartományokat) a kormány létezése és működése mögötti jogi fennhatóságot.
A Korona működését a demokratikusan választott nemzeti parlamentek (illetve a kanadai tartományi és ausztrál állami parlamentek) miniszterei intézik. Az uralkodó (illetve az Egyesült Királyságon kívül alkirályi képviselői) személyes jogai általában csak ceremoniálisak. A Korona jogköre például a törvényhozásban a királyi jóváhagyás megadása a törvényekhez (e jogkör neve "Királynő-a-Parlamentben", "Király-a-Parlamentben", vagy "Korona-a-Parlamentben"), vagy a kormányalakításra való hivatalos felhívás.
Kivételt képeznek ezen igen korlátozott szerep alól a Koronának fenntartott jogok, amelyek kivételes helyzetekben alkalmazhatók. Ezek paramétereit más-más tartalommal fogalmazzák meg az egyes Nemzetközösségi Királyságok alkotmányai. Általánosságban csak az uralkodó, vagy alkirályi képviselője (a főkormányzó, kormányzó, vagy alkormányzó) gyakorolhatja őket, annak biztosítására, hogy a választott kormányok betartsák az ország alkotmányát.
Egy példa: William Lyon Mackenzie King, aki több ízben volt Kanada miniszterelnöke a 20. század első felében, egy ízben elégedetlen volt az országos választások eredményével, maga is elvesztvén székét, ezért arra kérte fel Julian Byng főkormányzót, hogy írjon ki újabb választásokat. Jogaival élve azonban a főkormányzó ezt visszautasította (ld. King-Byng ügy).
[szerkesztés] Az Egyesült Királyságban
Az Egyesült Királyság esetében "Az Egyesült Királyság Jog Szerinti Koronája" (The Crown in Right of the United Kingdom ) mint jogi entitás a Királyság teljes uralkodói jogkörét képviesli, de elkülönül a koronát viselő személytől. Például II. Erzsébet brit királynő egyes kastélyainak tulajdonosa és ezeket lemondása esetén is megtartaná. Más kastélyok azonban nem személyesen hozzá, hanem a Koronához tartoznak, azaz trónralépésétől a következő uralkodót illetik. Amikor VIII. Edward 1936-ban lemondott, utódjának, VI. Györgynek meg kellett vásárolnia tőle a Balmoral-kastélyt és a Sandringham-házat (más ingatlanok viszont automatikusan az utódot illették).
[szerkesztés] A koronafüggőségek
A Koronafüggőségeket a Korona az Egyesült Királyság jogán birtokolja, a királynő így brit minisztereivel egyeztetve dönt a Függőségeket illető ügyekben, és nem a Függőségek minisztereivel konzultálva. Bár a Koronafüggőségek nem képezik az Egyesült Királyság részét, a westminsteri Parlament joga a törvényhozás a számukra. A szokásjog alapján azonban ezt ritkán teszik a koronafüggőség saját törvényhozásával való egyeztetés nélkül.
[szerkesztés] Más Nemzetközösségi Királyságokban
A Korona minden egyes Nemzetközösségi Királyság számára különálló jogi koncepció, bár hasonló tartalommal.
Kanada és Ausztrália esetében, mivel ezek szövetségi államok, a többi Nemzetközösségi Királysághoz képest bonyolultabb a helyzet. Létezik egy-egy koronajog a kanadai és ausztrál szövetségi állam számára, és különálló koronajogok minden egyes kanadai tartomány, illetve ausztrál szövetségi állam számára. A koronajogot egy kanadai tartományban például a helyi alkormányzó birtokolja a tartományi miniszterekkel konzultálva, nem a szövetségi kanadai kormányzó (és nem a szövetségi miniszterek tanácsaival). Hasonló a helyzet Ausztráliában.
[szerkesztés] Koronaszolgák
Az Egyesült Királyságban sok közalkalmazott "koronaszolga" státuszú. A börtönőröket és a rendőrtiszteket például hagyományosan a Korona alkalmazza, nem a Börtönszolgálat vagy a Rendőrhatóságok. Az Egyesült Királyságban az igazságszolgáltatásnak is a Korona jogforrása (a büntetőbíróságoknál ezért létezik a Koronaügyészi Szolgálat, amelynek jogászai a koronaügyészek). A titikosszolgálatok, mint az MI5 és az MI6 alkalmazottai szintén koronaszolgák. A koronaszolgák nem lehetnek parlamenti képviselők, ezért ha egy parlamenti képviselő idő előtt szeretne visszavonulni, ennek megszokott módszere, hogy címzetes koronaszolgai állást kap, ami kizárja, hogy megőrizhesse képviselői mandátumát.
[szerkesztés] A Korona jogainak gyakorlása
Az Egyesült Királyságon kívül a Korona jogait ritkán gyakorolja az uralkodó maga. Leggyakrabban ezt helyi alkirályi képviselője (a főkormányzó, kormányzó, vagy alkormányzó) teszi, a helyi kormány minisztereinek javaslatára. A ritka esetekben, amikor az uralkodó személyesen gyakorolja az Egyesült Királyságon kívül, ő is általánosságban az illetékes miniszterek javaslatára teszi ezt. Más ország minisztereinek ugyanakkor nincs beleszólása egy adott országban a Korona jogainak gyakorlásába, így például a brit miniszterelnök nem tehet javaslatokat az uralkodónak, amikor az a Korona jogait Kanadában vagy bárhol máshol gyakorolja.
Az uralkodónak és kinevezett képviselőjének bizonyos esetekben joga van visszautasítani a miniszterek tanácsát és saját belátása szerint cselekedni, ezeket a Korona számára fenntartott jogokat azonban szinte soha nem gyakorolják, kivéve az alkotmányos válság esetét.
| A Nemzetközösség tagjai | |||
|---|---|---|---|
| Nemzetközösségi királyság | Antigua és Barbuda | Ausztrália | Bahamák | Barbados | Belize | Egyesült Királyság | Grenada | Jamaica | Kanada | Pápua Új-Guinea | Saint Kitts és Nevis | Saint Lucia | Saint Vincent és a Grenadine-szigetek | Salamon-szigetek | Tuvalu | Új-Zéland |
||
| Nemzetközösségi köztársaság | Banglades | Botswana | Ciprus | Dél-afrikai Köztársaság | Dominikai Közösség | (Fidzsi-szigetek) | Gambia | Ghána | Guyana | India | Kamerun | Kenya | Kiribati | Malawi | Maldív-szigetek | Mauritius | Málta | Mozambik | Namíbia | Nauru | Nigéria | Pakisztán | Seychelle-szigetek | Sierra Leone | Szingapúr| Srí Lanka | Tanzánia | Trinidad és Tobago | Uganda | Vanuatu | Zambia |
||
| Önálló nemzetközösségi monarchiák | Brunei | Lesotho | Malajzia | Szamoa | Szváziföld | Tonga | ||
