Metonímia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A metonímia (görögül névcsere) szókép (tropus), amely a névátvitelen alapszik: a név térbeli, időbeli, anyagbeli érintkezésen vagy ok–okozati kapcsolaton keresztül más jelentést vesz fel. Stílushatása a két jelentés közti kapcsolaton alapszik. A köznyelv is gyakran él vele és gyakori az irodalmi alkotásokban is, főként a költészetben, de mint módszert alkalmazzák más művészetekben is, például a szobrászatban, a festészetben vagy a filmművészetben.
Alfaja a szinekdoché, amely a rész-egész viszonyt aknázza ki a névátvitelben.
A metonímia szó a "túl" (itt: "megváltozott") jelentésű görög μετά- szóból ered, amelyhez a "név" jelentésű ὄνυμα szóból származó ωνυμία toldalék kapcsolódik.
A kognitív nyelvészetben a metonímia a megismerés egyik alapvető fajtája, amelyben egy egyedi jellegzetesség valamely komplexebb létezőt helyettesít.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Példák
[szerkesztés] Köznyelvi használatára
- Ötös asztal fizet. – Helybeli érintkezés.
- Kiviszem a kukát. – Névátvitel a Keller und Knappich Augsburg (rövidítve KUKA) cég kifejlesztette szemétszállítási technikáról.
[szerkesztés] A költészetben
[szerkesztés] Ok és okozat felcserélése
- „Ötszáz halál megyen háta után ennek” (Zrínyi Miklós: Szigeti veszedelem)
