Tengelyhatalmak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

A második világháború résztvevői: a szövetséges hatalmak zölddel (világoszölddel azok, akik a Pearl Harbour elleni támadás után csatlakoztak), a tengelyhatalmak narancssárgával (megszállt vagy bekebelezett területeikkel együtt), a semleges országok szürkével.

A Tengely ellenőrzése alatt álló területek változása (fekete szín) a háború folyamán.

A Tengelyhatalmak vagy tengely elnevezést használták a második világháborúban a német szövetségi rendszerhez tartozó államok elnevezésére. Az elnevezést elsősorban a három tengely-nagyhatalomra, Németországra, Olaszországra és Japánra használták, de tengelyhatalomnak, vagy tengelyhez tartozónak szokták nevezni a később e szövetségi rendszerhez csatlakozó más országokat is. Az elnevezés onnan ered, hogy Mussolini 1936. november 1-jén a következő szavakkal hozta nyilvánosságra a néhány nappal korábban megkötött német-olasz egyezményt: „a Berlin-Róma ív nem egy választóvonal, hanem egy tengely”, amely köré Európa többi állama csoportosul.

A szövetségi rendszer kialakulásának első lépése az 1936. október 27-én megkötött német-olasz egyezmény, amely a külpolitika összehangolásáról és a két ország gazdasági érdekterületeinek elhatárolásáról szólt.

A német-japán együttműködés első lépése az 1936. november 25-én aláírt Antikommintern Paktum volt, amely kezdetben a Szovjetunió ellen irányult, később azonban inkább a nyugati hatalmak elleni szövetséggé vált. 1937. november 6-án az Antikommintern Paktumhoz csatlakozott Olaszország is.

A szövetségi rendszer kialakulásának következő lépése az Acélpaktum néven ismert szerződés volt, amelyet 1939. május 21-én kötött Németország és Olaszország. Az Acélpaktum már katonai szövetséget jelentett, együttműködést írt elő mindkét országnak még támadó háború esetére is.

A három tengely-nagyhatalom szövetségét rögzítette az 1940. szeptember 27-én aláírt Háromhatalmi Egyezmény, amely szerint Japán elfogadta Németország és Olaszország vezető szerepét Európában, míg ez utóbbiak Japánét a távol-keleti térségben. Az egyezmény segítségnyújtási kötelezettséget írt elő aláíróinak arra az esetre, ha a háborúban az egyezmény megkötésének idején még részt nem vevő hatalom a szerződő felek bármelyikét megtámadja.

A tengely további országai később kétoldalú szerződéssel csatlakoztak a Háromhatalmi Egyezményhez. Így például 1940. november 20-án Magyarország, 1940. november 23-án Románia, 1940. november 24-én Szlovákia, 1941. március 1-jén Bulgária, 1941. március 25-én Jugoszlávia, 1941. június 27-én Horvátország csatlakozott.

A tengely-nagyhatalmak között a háború során tényleges stratégiai egyeztetés nem jött létre, a hatalmak előre nem egyeztetett lépéseikkel sokszor egymás érdekeit keresztezték. Így például az 1939 évi német-szovjet szerződéseket akkor kötötte Németország, amikor Japán és a Szovjetunió között hadüzenet nélküli háború folyt a Távol-Keleten. Németország akkor indította meg az európai háborút amikor Olaszország még nem volt felkészülve. Olaszország 1940-ben viszont Németország tudta nélkül kezdett a balkáni háborúba, amikor a Szovjetunió ellen készülő Németországnak éppen békére lett volna szüksége ebben a térségben. Japán USA elleni 1941. december 6-ai támadása után Németország és Olaszország is hadat üzent az Egyesült Államoknak, azonban a tengelyhatalmak működésüket a továbbiakban sem hangolták össze.