Macskabagoly
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Rendszertan | |||||||||||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
Strix aluco Linnaeus, 1758 |
|||||||||||||||||||
A macskabagoly alfajainak elterjedése
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
|||||||||||||||||||
|
A macskabagoly (Strix aluco) a madarak (Aves) osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartózó faj.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Előfordulása
Európában (Skandinávia északi területeinek kivételével), Nyugat-Szibériában, Kínában, valamint kisebb foltokban Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia, Közép-Ázsia és Dél-Ázsia egyes részein él.
[szerkesztés] Alfajai
- Észak-európai macskabagoly (Strix aluco aluco) – Észak- és Közép-Európa
- Nyugat-európai macskabagoly (Strix aluco sylvatica) – Nyugat-Európa és az Egyesült Királyság
- Mór macskabagoly (Strix aluco mauritanica) – Marokkó, Algéria és Tunézia
- Szibériai macskabagoly (Strix aluco siberiae) – Nyugat-Szibéria
- Iráni macskabagoly (Strix aluco sanctinicolai) – Nyugat-Irán és Északkelet-Irak
- Türkmén macskabagoly (Strix aluco harmsi) – Türkmenisztán
- Pakisztáni macskabagoly (Strix aluco biddulphi) – Pakisztán és India északnyugati része
- Bengál macskabagoly (Strix aluco nivicola) – Bengália, Nepál, Délkelet-Kína, Észak-Burma és Thaiföld
- Tajvani macskabagoly (Strix aluco yamadae) – Tajvan
- Kínai macskabagoly (Strix aluco ma) – Északkelet-Kína és Korea
- Strix aluco willkonskii
[szerkesztés] Megjelenése
A macskabagoly hosszúsága 37-39 centiméter, szárnyfesztávolsága 94-104 centiméter, a testtömege pedig 360-650 gramm. A tojó nagyobb. Tollazata a szürkétől a vörösesbarnáig alfajonként változó.
[szerkesztés] Életmódja
A macskabagoly kifejezetten éjjeli madár. Erdőkben, megművelt területeken, nagyvárosokban egyaránt előfordul. Mint minden bagoly, a macskabagoly is nesztelenül szárnyal. Mivel röptében nem bocsát ki rövidhullámú, ultrahangokig terjedő zajt, jöttét a zsákmányállatok csak későn észlelik. Éles szemével, jó hallásával és észrevétlen röptével becserkészi, majd előrenyújtott karmaival lecsap gyanútlan áldozatra, amely lehet denevér, egér, cickány, de lehet a két kisebb bagolyfaj is: a gatyáskuvik és a törpekuvik.
Fészekrakáshoz és tartózkodási helyként előnyben részesíti a lombos öreg fákat.
A legidősebb, szabadon élő példány 18 évig élt.
[szerkesztés] Szaporodása
Monogám faj, a párok élethosszig kitartanak egymás mellett. Kevés esetben azonban megfigyeltek poligámiát is. A legváltozatosabb helyeken fészkel: faodvakban, kéményekben, templomtornyokban, varjúfészkekben. A költésben és a fiókák felnevelésében mindkét szülő szerepet vállal, a hím a tojó és a fiatalok táplálásával segít. A költési időszakban a szülők agresszíven védik területüket, még az embert is megtámadhatják. 1-2 évesen érik el ivarérettségüket, márciustól májusig tart a költési időszak. A tojó 2-5 fehér tojást rak, melyeken 28-30 napot ül és a hím eteti a kotló tojót. A fiókák 32-37 nap múlva kezdenek kirepülni.
[szerkesztés] Rokon fajok
Európában az uráli bagoly (Strix uralensis) és a szakállas bagoly (Strix nebulosa) a közelebbi rokonai. Mindkettő nagyobb nála.
[szerkesztés] Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországon rendszeres fészkelő. Nem költöző, állandó.
[szerkesztés] Források
- Csodálatos állatvilág, Budapest, Mester, 2000–, ISBN 963 86092 0 6 (Bővíthető mappa)
- A faj a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján