Keszthelyi-hegység

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Keszthelyi-hegység
A Keszthelyi-hegység térképe
Hegység	Dunántúli-középhegység
Elhelyezkedés	Magyarország (Veszprém megye,Zala megye)
Legmagasabb pont	Köves-tető (444 m)
Terület	350 km²

A Keszthelyi-hegység a Dunántúlon helyezkedik el. Valójában a Dunántúli-középhegység elkülönült nyugati tagja.

Tartalomjegyzék 1 Leírása 2 Geológia 3 Élővilága 3.1 Növényvilága 3.2 Állatvilága 3.3 Tanösvények 4 Barlangjai 5 Várak a hegységben 5.1 Tátika 5.2 Rezi 6 A hegység borai 6.1 Területe 6.2 Részei 6.3 Klímája 6.4 Talaja 6.5 Szőlőfajták, borok

[szerkesztés] Leírása

A hegységet egyik oldalról a Balaton, másik oldalról a Gyöngyös-patak, a Várvölgyi-medence és a Tapolcai-medence veszi körül. A Keszthelyi-hegység területe kb. 350 km².

Két fő vonulata van: a Keszthely-Rezi vonulat és a Vállus-Vonyarcvashegy vonulat.

Két legmagasabb csúcsa a Köves-tető (444 m) és a Meleg-hegy (425 m).

[szerkesztés] Geológia

A Keszthelyi-hegységet a vulkánosság hozta létre. Hegyei dolomitból, kihűlt lávából és Pannónia üledékből állnak.A triász korban, mintegy 180 millió éve tenger borította ezt a területet. Az ebben élő alacsonyrendű állatok mészvázából több ezer méter vastag dolomit-mészkő lerakódás keletkezett, amely a pliocén kor végén, mintegy 5 millió éve a kéregmozgások következtében kiemelkedett. Ekkor jött létre a magyar középhegységi rendszer, amelynek legnyugatibb láncszeme a Keszthelyi-hegység. A mai felszíni kőzetek és talajok kialakulásában a Pannon-tenger is meghatározó szerepet játszott, amely fokozatosan édesvizűvé vált, és a miocén kor végére, mintegy 10 millió éve feltöltődött. A pliocén kor végi kéregmozgások vulkáni tevékenységgel is jártak, ennek következménye a Kovácsi-hegy és a Tátika létrejötte Zalaszántó közelében.

A pleisztocén korban alakult ki a Keszthelyi-hegység mai, rögökre töredezett tönkfelszíne, és akkor keletkezett a területünkön is több helyen előforduló lösz. A Keszthelyi-hegységre a dolomit a jellemző. Dolomittömege változatos mikroreliefjével tűnik ki, ahol kipreparált dolomit kőoszlopok és látványos természetes kőzetfeltárások is megtalálhatók. A változatos karsztjelenségeket (barlangok, víznyelők, töbrök) mutató terjedelmes hátakat helyenként vad szurdokvölgyek választják el. A Kovácsi-hegy és a Tátika a Keszthelyi-hegység bazaltvidéke. Tanúhegyek, bazaltplatók, sokszög alakú bazaltoszlopok, 10 m-nél is magasabb falak díszítik a tájat. Ritka jelenségnek számítanak és ezért érdekes látnivalók a Bazaltfolyosó (Kovácsi-hegy) és az álkarsztos jelenségként számon tartott bazalt-dolinák, melyek mélyedéseiben apró tavacskák húzódnak meg.

Forrás:[1]

[szerkesztés] Élővilága

[szerkesztés] Növényvilága

A Keszthelyi-hegység dolomittömege, a szűkebb értelemben vett Keszthelyi-hegység hazánk egyik legváltozatosabb élővilágú vidéke, ahol a szubmediterrán xerotherm sztyeplejtőktől kezdve, a zárt tölgyeseken és bükkösökön át, a jégkori maradványokat őrző hideg szurdokvölgyekig igen sok élőhelytípus megtalálható, különlegesen gazdag, egyedi értékeket is tartalmazó flórával és faunával. Az erdőtársulások közül kiemelkedő az országosan is ritka, különleges reliktum társulás, az elegyes karszterdő. Ebben a száraz-meleg termőhelyek fája, a virágos kőris (Fraxinus ornus) és a hűvös-üde helyeket kedvelő bükk (Fagus silvatica) elegyedik egymással és alkot olyan asszociációt, amelyhez több ritka növény kötődik, pl. fehér sás (Carex alba), tarka nádtippan (Calamagrostis varia), sziklai páfrányok. A Keszthelyi-hegység dolomitjáról közel 80 védett ill. fokozottan védett növényfaj ismert, mint például a nősziromfélék, orchideák (köztük az adriai sallangvirág /Himantoglossum adriaticum/, a légybangó /Ophrys insectifera/, a gérbics / Limodorum abortivum/), árvalányhajak, kökörcsinek, körtikék, szegfűfélék. Ugyanakkor a hegység az elmúlt évtizedekben igen jelentős károkat is szenvedett: a fajgazdag dolomitkopárokon és a karsztbokorerdők helyén fekete fenyőt (Pinus nigra) telepítettek, melyek sok helyen a vidék arculatát is meghatározzák. A Keszthelyi-hegység bazaltvidékének (Kovácsi-hegy, Tátika) bazaltdolináit állandó vízállások lápi, mocsári vegetációja díszíti, bükkelegyes gyertyános tölgyes környezetben. A több száz méter hosszú bazaltfolyosókban igen érdekes, mediterrán jellegű moha-zuzmó vegetációk találhatók. A Tátika Ősbükköse, a Szebike-erdő hatalmas bükkösei természetközeliek és igen festőiek. A Gyöngyösi-patakot kísérő égeres láperdő az egész Keszthelyi-hegység egyetlen, épségben megmaradt ilyen állománya, szabályozatlan, természetes vízfolyással.

[szerkesztés] Állatvilága

A Keszthelyi-hegység állatvilága, különösen a gerinctelen fauna ma is nagyon gazdag. Számos olyan bogár- és lepkefaj élőhelye, amely országosan is ritka, pl. láncos futrinka (Carabus problematicus), lapos kékfutrinka (Carabus violaceus, amely az öreg bükkösök jellemző faja), kis szarvasbogár (Dorcus parallelepipedus) és hazánk legnagyobb pattanóbogara, a Stenagostus rufus, illetve kis apollólepke (Parnassius mnemosyne), farkasalmalepke (Zerynthia polyxena), kis tűzlepke (Thersamonia thersamon). A madarak egy része öreg fákban alakítja ki a fészkelőhelyét. Ezek közül gyakoriak a különböző cinege-fajok. A perem- és ligeterdők fajai a ritka fekete harkály (Dryocopus martius), és a kis fakopáncs (Dendrocopus minor) és a viszonylag gyakori zöld küllő (Picus viridis). Közönséges a lappantyú (Caprimulgus europaeus), gyakori a léprigó (Turdus viscivorus), az egerészölyv (Buteo buteo) és a héja (Accipiter gentilis). A terület vonzó denevérek számára is, az itt található barlangok (pl. Csodabogyós-barlang) pihenő-, telelőhelyül szolgálnak számukra. Megemlíthető a kis patkósorrú denevér (Rhinolophus hipposideros), a korai denevér (Nyctalus noctula), a fehértorkú denevér (Vespertilio murinus L.). A pelék, bár számuk csökken, megtalálhatók, mint például a nagy pele (Glis glis), vagy a mogyorós pele (Muscardinus avellanarius). A nyestek (Mustela foina) és a nyusztok (Mustela martes) egyre gyakrabban figyelhetők meg. A terület turisztikai szempontból kevésbé ismert, egy bemutatóhely és két tanösvény kínál aktív kikapcsolódási lehetőséget.

Forrás:[2]

[szerkesztés] Tanösvények

• A Balaton-felvidéki Nemzeti Park által létrehozott "Pele apó" tanösvény.

A Balatongyörök és Balatonederics között több rövidebb és hosszabb kőrútból álló 8.5 km hosszú 38 állomásból álló ösvény kifejezetten a gyermekek részére ajánlott. A térség erdei élőhelyeinek természeti értékeinek megismertetésére Pele Urat, a nagy pelét hívják segítségül,aki amellett, hogy kis unokájából igyekszik rendes pelét faragni, és szeretné őt a peleélet rögös útján elindítani, számukra is felfedi kedves erdejének megannyi apró titkát. A tanösvény a térség ismert látogatóhelyeiről (Afrika múzeum, Szépkilátó, Balatonederics, Balatongyörök Bélap-völgy) közelíthető meg. Az ösvény ismertetőtáblái magyar és angol nyelven szólnak a látogatókhoz.

• Lóczy - Gejzír sétaút

Az első bemutató sétaút az országban, mely elsősorban a félsziget különleges geológiai képződményeire hívja fel a figyelmet, de az útvonal mentén megismerkedhetünk a botanikai, zoológiai és tájképi értékekkel is a Tihanyi Önkormányzat "Tihany" füzete segítségével. A szabadon látogatható tanösvény megtekintéséhez szakvezetés igényelhető. Az összességében 18 km hosszú, több kisebb és nagyobb körúttal hálózza be a félszigetet. A tanösvény állomásai a következők: Nyereg hegy, Csúcs hegy, Gejzírmező, Aranyház, Kiserdő-tető, Óvár, Barátlakások A Tihanyi-félsziget különleges utóvulkáni képződményeinek az Európa Tanács 2003. július 1-jén Európa Diplomát adományozott.

[szerkesztés] Barlangjai

1. Acheron-kútbarlang 200 m / −28 m

2. Borz-lyuk m / m

3. Böjt-barlang 20 m / −15 m

4. Balatonedericsi-barlang (Szél-lik) 338 m / −50 m

5. Cserszegtomaji-kútbarlang 2350 m / −50 m

6. Csodabogyós-barlang 4000 m / −112 m Fokozottan védett

7. Dobogó-tetői-barlang 52 m / +3,5 m

8. Döme-barlang 250 m / −103 m Fokozottan védett

9. Edericsi 2. sz. barlang 35 m / − m

10. Hévízi-forrásbarlang 27 m / −46 m

11. Horda-barlang 68 m / −17 m

12. Kessler Hubert-barlang 12 m / −8 m

13. Nagy (Somos)-nyelő 80 m / −45 m

14. November 7-barlang 100 m / −25 m

15. Rezi-barlang 24 m / +5 m

16. Szoba-kői-barlang 7 m / +7 m

17. Szobakői-víznyelőbarlang m / m

18. Szúnyogos-nyelő barlangja 12 m / −10 m

19. Vaddisznós-barlang 150 m / −50 m

20. Vadlán-lik (Gyenesdiási) 8 m / +2 m

Forrás:[3]

[szerkesztés] Várak a hegységben

[szerkesztés] Tátika

Zalaszántó határában emelkedő 413 m magas, meredek erdős hegy kúpján található a kelet-nyugati irányban elnyúló szabálytalan alaprajzú belsőtornyos vár romjai. A Berg Károly felmérése alapján készített alaprajz szerint a vár keleti részén állt a 2 m falvastagságú, kb. 9×11 m méretű öregtorony, melyhez nyugati felé különféle rendeltetésű helyiségek sora csatlakozott. Pontos alaprajzi elrendezését azonban csak egy részletes feltárás során lehetne tisztázni. Legépebben megmaradt részei az északi várfalhoz épült helyiségek maradványai és az egykori földszintjének nagyrészt törmelékkel feltöltött dongaboltozatos helyiségei. Az alsó falvonulat maradványaiból arra lehet következtetni, hogy a felvezető út a várat övező falszorosban helyezkedett el. Giulio Turco 1569-ben készített rajza a várat kerek alaprajzú külső védőművekkel ábrázolja. A Tátika hegy nevét első ismert birtokosától, a Tátika nemzetségből kapta. E nemzetségből származott Tádé 1246-ban erőszakkal elpusztította a Zala megyei Erek nevű települést, ahol a Kaplony nembeli Zlandus veszprémi püspök kúriája is állott. Az ebből keletkezett per során a püspök kárpótlásul megkapta Tátika hegyét, ahol 1246-57 között felépítette Tátika felső és alsó várát, és azokat 1257-ben a veszprémi püspökségnek adta át. Zlandus püspök a vár kormányzását fivéreire, Márton comesre és Kázmérra bízta. Miután a testvérek a várat vonakodtak visszaadni birtokosának, per támadt közöttük. Ennek eredményeként IV. Béla Tátika várait Zlandus halála után öccse Márton comes és fia János, Márton s Mike a várat erőszakkal elfoglalták, ami ellen Pál veszprémi püspök panaszt emelt. Az ügy elintézése eredményeként IV. Béla a várat a veszprémi püspöknek ítélte. Pécz nembeli Apor mester és Lukács zalai ispán királyi rendelkezésére hivatkozva a várat elfoglalták, mire Benedek püspök tett panaszt III. Endre királynál. Feltehető, hogy a király a panasznak helyt adott, a vár ismét a püspökség birtoka lett. A XIV. századtól már nem különböztetnek meg alsó és felső várat, csak Tátika várat említenek okleveleink. 1314. június 25-én itt tartottak közgyűlést, ahol Németújvári András Zala vármegye főispánja, Pál mester alispán és a megye nemesei hoztak különböző peres ügyekben ítéletet. Tátika 1342-ig volt a veszprémi püspökség birtoka, ekkor I. Lajos király Meskó veszprémi püspöktől elvette, és helyette a kálvölgyi királyi birtokot adta cserébe. Valószínűleg királyi adományként került a csáktornyai Laczkfiak birtokába Tátika, akik részt vettek a Délvidéken 1387-ben kitört királyellenes lázadásban. Emiatt Zsigmond Laczkfi István nádort lefejeztette, és birtokait, köztük Tátika várát is elvette. Mint királyi vár 1397-ben Kónya bán fiainak kezébe került, de két év múlva, 1399-ben már ismét Zsigmondé. A király a XV. század elején 8020 aranyforintért Tátika várát és Keszthely mezővárost Sárfeneki Frigyesnek zálogosította el, aki azt Széchenyi Frank országbíró 1403. január 10-i levele szerint Marczali István fiainak Miklós erdélyi vajdának, Dénesnek, a székelyek ispánjának és Péter mesternek adta tovább zálogba. Zsigmond azonban 1404-ben a zálogbirtokot visszavette ugyanezért az összegért a Somogy megyei Segesd városát adta a Marczaliaknak. A király 1406. november 19-én Eberhard volt zágrábi, ekkor váradi püspöknek, királyi kancellárnak és Íjános választott veszprémi püspöknek, továbbá unokaöccsének Albeni Rudolf fiainak Petermannak, Jánosnak és Rudolfnak új adományként adta Tátika várát tartozékaival együtt. Egy 1423-ban kelt oklevél szerint a vár gersei Pethő Jánosnak, Zala vármegye főispánjának birtoka, kinek itteni várnagya Tamás; majd a zalavári konvent 1438.évi bizonyságlevele szerint Albert király adománylevele alapján gersei Pethő Lászlót és Petőt, Zala és Vas vármegyék főispánjait Tátika vár s tartozékainak birtokába beiktatta. Az 1490.évi osztályok Tátika várát és uradalmát Pethő János és Miklós kapta. 1508-ban Pethő János, Tamás és Ferenc birtoka. A török terjeszkedése következtében nemcsak a keszthelyi ferencesek helyzetét itt biztonságba egyházi kincseiket, hanem a környék nemesei is idehozták értékeiket. Kecsethy Márton püspök a várat 1538-ban ostrommal elfoglalta, és az ott talált közel 100 000 forint értékű kincset elrabolta. Emiatt gersei Pethő Ferenc özvegye, sógorai és gyermekei vádat emeltek az ország rendjei előtt a püspök ellen. Bár 1538. június 6-án megegyezés jött létre a felek között, a püspök még 1550-ben is elfoglalva tartotta a várat. A török 1589-ben Tátika várat kirabolta, és úgy látszik, le is romboltatta. A rossz anyagi helyzetben levő Pethő család a várat újjáépíteni nem tudta. Egy 1592. évi oklevél már „castrum dirutum”-nak, romlott várnak nevezi. Sorsa véglegesen 1713-ban pecsételődött meg, amikor Mercy császári tábornok hadgyakorlat ürügyén felgyújtatta. A Pethő család kihalta után, 1714-ben a Festetics család szerezte meg Tátika romvárát.

Link: Dr.Vándor László: Tátika vára[4]

[szerkesztés] Rezi

A Meleg-hegy hirtelen letörő és elkeskenyülő, 418 m magas dolomitgerincének Zalaszántói-medencére néző fokán áll Rezi várának romja. A XIII-XIV. sz.-ban épült hegyi várból ma már csak a lakótorony keleti, a vár keleti és nyugati fala áll néhány ablak és dongaboltozat nyomaival. A ma is álló 120-180 cm vastag falak magassága 8-10 m.

A romok mellől ide látszik nyugat felől Vindornyafok, Vindornyaszőlős, Vindornyalak község. Szépen kirajzolódik Zalaszántó, Várvölgy és a szomszédos Tátika vára. Sümeg város és vára is látható tiszta időben.

A Rezi várrom ma a Keszthely-vidék egyik legősibb történelmi emléke. A vár legkorábbi részének felépítését Zlandus veszprémi püspöknek (1244-1262) tulajdonítják. 1346-ban Nagy Lajos király Lackfi Istvánnak adományozta a várat.

A hosszan elnyújtott, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyivár, csak a XlV. sz. második felében (1378-ban) szerepel először oklevélben "Castrum Rezi" néven. A vár 1397-től újra királyi birtok, amit 1401-tôl többször zálogba ad Zsigmond király. Zsigmond a várat 1427-ben Gersei Pethő Péternek és Lászlónak adományozta. Ettől fogva a Pethő család tagjai évszázadokon át zavartalanul birtokolták Rezi várát és környékét. A mohácsi csatavesztés (1526) után, amikor 1541-ben Buda is török kézre került, Rezi várának jelentősége megnőtt, ezért 1555 körül megerősítették. A vár a környék népének menedékhelye volt. A török hódítással szemben a gersei Pethők voltak a vidék legjelentősebb védői.

A XVI. sz. végétől Rezi várának katonai szerepe megszűnt. 1592-bôl már a romba dőlt Rezi várról olvashatunk. A gersei Pethő család férfi ágának kihalása után a rezi várhoz tartozó birtokok 1729-ben mint uratlan birtokok a kincstárra szálltak. Rezi romvára és a várhoz tartozó javadalom 1741-ben vásárlás útján Festetics Kristóf birtokába került. Ettől kezdve 1945-ig a vár a család tulajdonában maradt.

Forrás:[5]

[szerkesztés] A hegység borai

A balatonfelvidéki borvidék része a terület. E gazdag középkori hagyományokkal rendelkező borvidék nem fekszik közvetlenül a Balaton partján, de éghajlatára még hatással van a tó közelsége. Ezt a vidéket szépsége és csökkenő számú őslakossága miatt a városi emberek már évekkel ezelőtt felfedezték maguknak. Nagy számban költöztek ide művészek is, akik szívükön viselték a táj arculatának megőrzését, és sokat tettek is ezért. Főleg a Káli-medence környékére jellemzőek az igényesen rendbe hozott régi és - stílusában a tájba illeszkedő - új házak, templomok, fogadók és vendégváró borpincék.

[szerkesztés] Területe

1510 hektár.

[szerkesztés] Részei

• Káli körzet: Balatonhenye, Hegyesd, Köveskál, Mindszentkálla, Monostorapáti, Szentbékkálla;
• Balatonederics-Lesencei körzet: Balatonederics, Lesencefalu, Lesenceistvánd, Lesencetomaj, Nemesvita, Sáska, Zalahaláp,
• Cserszegi körzet: Balatongyörök, Csabrendek, Cserszegtomaj, Gyenesdiás, Héviz-Egregy, Rezi, Sümeg, Sümegprága, Várvölgy, Vonyarcvashegy településeknek a szőlőkataszter szerint I. és II. osztályú határrészei.

[szerkesztés] Klímája

Változatos, de mediterrán hatást is élvező, sok napsütés jellemzi. Éghajlata már nem mindenütt olyan kedvező (különösen a tótól távolabb eső részein), mint a szomszédos Badacsonyi borvidéké. Termesztési viszonyai általában a Badacsonyi borvidékhez hasonlóak.

[szerkesztés] Talaja

Változatos: meszes kőzetek, bazaltos láva és tufakőzetek, vályogos talajok.

[szerkesztés] Szőlőfajták, borok

Olaszrizling, Szürkebarát, Chardonnay - testes, ízgazdag, élénken savas borok, finom illatokkal.