Vállus
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Vállus | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Keszthely–Hévízi |
| Rang | község |
| Irányítószám | 8316 |
| Körzethívószám | 83 |
| Népesség | |
| Népesség | 147 (2001) |
| Népsűrűség | 6,74 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,80 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
  Vállus
|
|
Vállus község Zala megyében, a Keszthely–Hévízi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Vállus a Keszthelyi-hegység délkeleti részén, egy hegyoldalon fekszik. A község szomszédságában fut a Keszthely–Várvölgy–Lesencetomaj–Tapolca mellékút. Erre egy Balatongyörökig futó bekötőúton kapcsolódik a falu. A településre Keszthely és Tapolca felől érkeznek autóbuszok.
[szerkesztés] Története
Vállus első említése 1121-ből való, amikor a almádi monostor kapta meg a királytól kegyes ajándékként. 1359-ben Ujlaki Miklós herceghez került a település, majd 1525-től a Sárkány család lett az új birtokos. A 15. században a község felett pálos monostor állt.
A falut már korán elérik a török hadat. 1540-ben a lakosság két török katonát fogságba ejtett, és értük jelentős váltságdíjat kapott. 1546-tól azonban folyamatosan a törököknek adózott, és fokozatosan elnéptelenedett 1626-ra.
1738-ban Festetics Kristóf vásárolta meg a települést, és hozzácsatolta a keszthelyi Festetics birtokhoz. Ő indította meg a Vállus újratelepítését német ajkú lakosokkal. A 18. és 19. században a lakosság zömét a zsellérek és apróföldes jobbágyok tették ki. A lakosság elsősorban kukorica- és rozstermelésből élt, illetve az uraság számára disznót tartottak. A megművelt földek nagyrésze is a Festetics-majorság részét képézte.
A 19. században a község környékén növekedett a szőlők aránya, így a település extrajövedelemre tehetett szert a bor Keszthely és Tapolca piacán való értékesítéséből.
A lakosok helyzete az 1920-as földosztás után nagyban javult, amikor is 158 kataszteri hold földet osztottak szét a nagybirtokból. 1945-ben pedig újabb 138 kataszteri holdat osztottak ki az apró településen. Az 1950-es évektől sok helyi lakos helyezkedett el tapolcai, keszthelyi munkahelyeken, vagy az uzsai bányában. Azonban a helyi infrastruktúra is nagyban javult, 1957-től menetrend szerinti autóbuszjárat, 1963-ban ivóvíz szolgáltatás indult meg a településen.
1966-ban azonban a települést összevonták Várvölgy községgel, így fejlődése megtorpant. 1990-ben vált ismét önállóvá, és immár a turizmus igényeinek megfelelően kezdett fejlődni.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Középkori pálos kolostor maradványai
