Víznyelő
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A víznyelő a felszíni karsztjelenségek egyik fajtája. Víznyelőnek nevezzük azokat a karsztos nyílásokat, amelyeken a felszínen időszakosan vagy állandóan folyó víz a kőzet belsejébe kerül.
A vízzáró kőzetekre eső víz jelentős része a felszínen folyik el. Ha ez a víz fedetlen karsztos területre érkezik, ott a kőzet repedéseit tágítva (oldva, illetve koptatva) jut le a nyugalmi karsztvízszintig, és úgy áramlik tovább valamelyik, a vízrendszert megcsapoló forrás felé, ezért fedett és a nyílt karszt határán különösen gyakoriak a víznyelők. Víznyelők nemcsak a vízzáró és a karsztos kőzet határához közel alakulnak ki, hanem a nyílt karsztos területek belsejében is.
A víznyelő általában kisebb bemélyedés egy néhány tucat – néhány száz méter átmérőjű negatív karsztforma (töbör, dolina) alján, amiben néha kisebb vízmosás is fut a nyelőszájig. Maga a nyelő gyakran nem is látható az összehalmozódott növénymaradványok miatt.
A hóolvadás idején a még fagyott talaj vízzáró, ezért a teljesen karsztos felszínen is lehetnek időszakos vízfolyások.
A víznyelőket elzáródhatja a behordott anyag – főleg akkor, ha a bejutó vízmennyiség kevesebb lesz a vízgyűjtőterület vagy a csapadék csökkenése miatt. Az ismét csapadékosabbá váló éghajlat hatására a nyelő újraéledhet.
[szerkesztés] Forrás
Barlangi túravezetői ismeretek:jegyzet. I.rész Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat Budapest, 2000, 37.p.