Triász
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
A triász földtörténeti időszak, a mezozoikumi idő legrégebbi időszaka, amely mintegy 251 millió évvel ezelőtt (251 mya) kezdődött, és 200 millió mya ért véget. A perm időszakot követte és a jurát előzte meg.
Kezdetét az élővilág történetének legnagyobb ismert kihalási eseménye, a perm-triász kihalás (PT kihalás) jelöli, és a triász végén is történt egy nagyon jelentős kihalás [1].
A triászt a tengeri és szárazföldi fajok kirobbanó adaptív radiációja – azaz az órási mértékű kihalás miatt kiürült élőhelyek betöltése miatti variálódása, szétrajzása – jellemzi. Ekkor jelennek meg az első hexacorallia koralok, ekkor jöhetnek létre a virágos növények és ekkor jelennek meg az első repülő gerincesek, a pteroszauruszok.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Elnevezése
A triász 1834-ben Friedrich Von Alberti német geológustól kapta a nevét három elkülönülő kőrétegről – vörös üledék, laza mészkő, fekete üledék –, amelyet Németországban és Északnyugat-Európában sokhelyütt találtak. A latin trias szó a hármas számra utal.
[szerkesztés] Időrendi felosztása
A triászt geokronológiailag késő triász, középső triász és kora triász korokra osztják. (Geológiai rétegtanilag: felső triász, középső triász és alsó triász.) Ezek is tovább oszthatók, az alábbi korszakokra:
- Késő triász (Tr3)
- Középső triász (Tr2)
- Kora triász (Szkítiai)
- Olenyoki (249,7 ± 0,7 – 245,0 ± 1,5 mya)
- Indusi (251,0 ± 0,4 – 249,7 ± 0,7 mya)
[szerkesztés] Éghajlat
A triász időszak a permmel szemben kiegyenlítettebb, melegebb éghajlatú volt. Az északi féltekén száraz meleg, helyenként pedig sivatagos éghajlatra utaló jelek találhatók: tarka és vörös homokkövek, a gipszes rétegek alján levő szélfújta kőzetek, valamint éles kavicsok. A déli féltekén csapadékban gazdag éghajlatot jelző kőszéntartalmú rétegek is előfordulnak, de a sivatagi homokkövek száraz éghajlatú területeket is jeleznek. A Földön a triászban három nagyobb éghajlati öv különíthető el: Az északi félteke száraz éghajlatú öve, amelyhez a mai Kelet-Európában a Kelet Európai-síkság déli része, a Germán- és a Nyugat-mediterrán medenceterület, továbbá Észak-Amerika déli része tartozik. A déli félgömbön hasonló klímájú terület a mai Dél-Amerika északi részén és Közép-Afrikában található A trópusi nedves övhöz a Tethys-óceán északi szegélye, valamint Ázsiában Indokina kőszénterületei tartoznak. A déli félgömbön ennek az övnek a megfelelőjét Dél-Amerikában, Dél-Afrikában, valamint Közép-Ausztrália kőszenes területein, mérsékelten nedves öv formájában találjuk meg. Az északi sarkvidéken mérsékelt éghajlat uralkodott.
[szerkesztés] Külső hivatkozás
 |
Ez a földrajztudományi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
