Deménd
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| Deménd (Demandice) | |
|---|---|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Nyitrai |
| Járás | Lévai |
| Kistérség | Ipolymente |
| Rang | község |
| Polgármester | Ján Prommer |
| Népesség | |
| Népesség | 1013 (2006) |
| Népsűrűség | 46 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tengerszint feletti magasság | 133 m |
| Terület | 21,92 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
  Deménd
|
|
| Deménd weboldala | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Deménd (szlovákul Demandice) község Szlovákiában a Nyitrai kerület Lévai járásában. 2001-ben 1036 lakosából 688 szlovák és 335 magyar volt.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Ipolyságtól 16 km-re északnyugatra a Búr-patak partján fekszik.
[szerkesztés] Története
A települést 1291-ben Damian alakban említik először. Birtokosa az itáliai származású Deméndi család volt, akiknek ősét Károly Róbert hívta meg udvarába. A falu neve is a latin Damianus személynévből származik. Plébániáját 1387-ben alapították. A 18. században a Grassalkovich, a 19. században a Simonyi, a Benyovszky és a Palugyai család birtoka. 1715-ben a faluban 4 kúria és 29 háztartás volt. 1720-ban 43 háztartást számláltak. 1828-ban 124 házban 718 lakos élt. Lakói földműveléssel, szőlészettel, borászattal foglalkoztak.
Vályi András szerint "DEMÉDN. Demanova. Tót falu Hont Vármegyében, birtokosai Agáts, és más Urak, lakosai katolikusok, fekszik Peretsénytöl egy mértföldnyire, határja jó termékenységû, fája tûzre elég, épûletre is alkalmsint; legelõje is elég, szõlö hegye középszerû, melly tulajdonságaihoz képest, elsõ Osztálybéli. " [1]
Fényes Elek szerint "Déménd, (Demendicze), Hont m. tót falu, Magyarádhoz 1/2 mfd. 720 kath., 20 evang. lak. Kath. paroch. templom. Földjei termékenyek; tölgyes erdeje derék; szõleje is van. F. u. többen. Ut. p. Szántó." [2]
1910-ben Deméndnek 724, túlnyomórészt magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Hont vármegye Ipolysági járásához tartozott.
A falu határában állt egykor Hébec község, amely a tatárjáráskor pusztult el. 1317-ben említik először Hebuch alakban. A dombtetőn álló templomot a hagyomány szerint I. István király emeltette, a szentély bal oldalán bevésett évszám 1023. Valamikor régen kegytemplom volt, mellette forrás is fakadt, közelében remetelak állt. A templomhoz legenda is fűződik, mely szerint 1778-ban egy juhász a nyáját a közelben legeltette, miközben megjelent neki Szent Ilona, aki arra kérte, hogy ne hagyják elpusztulni a templomát. A romos templomot a 19. század elején Simonyi Ferenc földbirtokos építtette újjá, nemsokára villám sújtotta, de megint felépítették. A Szűzanya képe mellékoltáron van, újjáépítése óta közkedvelt búcsújáróhely.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 14. században épült gótikus stílusban. Ennek felhasználásával épült a mai templom 1750-ben. Az 1766-os tűzvész után újáépítették.
- Hébec kegytemploma eredetileg a 11. században épült, többször újjépítették, jelenlegi formájában a 20. század elején.
- A Simonyi-kastély 1700 körül épült, építtetője Simonyi Ferenc császári kamarás volt. Később a Baross család tulajdona lett, majd a Szabadhegyi családé, ezután iskolaként használták.
- A Sántha-kastély a 18. század második felében épült késő barokk stílusban.
- A Majthényi-kastély szintén a 18. század második felében épült késő barokk stílusban. Később a Paczolay és a Novotny családé.
- A Benyovszky-kastély a 18. század végén épült, a 19. században a Winkler családé.
- A Berger-kastély a 19. század második felében épült neoklasszicista stílusban.
- A Jancsó-kastély a 20. század elején épült szecessziós stíílusban.
[szerkesztés] Híres szülöttei
- Baross Károly agrárpolitikus, gazdasági író, szerkesztő
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Források
- ^ Vályi András: Magyar Országnak leírása Buda, 1796. [1]
- ^ Fényes Elek: Magyarország Geographiai Szótára Pest, 1851 [2]
A Lévai járás települései
 |
|
|---|---|
|
Léva (Levice) |
|
