Aquileia
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
 |
A településen világörökségi helyszín található |
| Aquileia | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Olaszország |
|
| Régió | Friuli-Venezia Giulia | |
| Megye | Udine (UD) | |
| Polgármester | Alviano Scarel | |
| Irányítószám | 33051 | |
| Körzethívószám | 0431 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 3 330 (2004) | |
| Népsűrűség | 93 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 5 m | |
| Terület | 36 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  Aquileia
|
||
| Aquileia weboldala | ||
Aquileia (friuliul: Aquilee, szlovénül: Oglej) ókori római eredetű város Olaszországban, közel az Adriai-tengerhez, a Natissa folyó partján. Észak-Olaszország egyik legjelentősebb archeológiai lelőhelye.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Történelme
Aquileiát Kr. e. 181-ben alapították a rómaiak, a birodalom észak-keleti határán, a Natissa folyó partján. A colonia szerepe kezdetben elsősorban a határ és a szövetséges venétek védelme volt. Az Illyriával folytatott több évtizedes háborúskodás során, amely végül Illyria meghódításával és római provinciává válásával zárult, kiemelt szerep jutott a coloniának mint fő utánpótlási helynek. A háború után sok veteránt telepítettek le a településen.
Kr. e. 173-ban már berkapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), Kr. e. 148-ban Genovával (Via Postumia), Kr. e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini és Aquileia között is.
Kr. e. 169-ben több mint 1300 telepes és családja élt már a településen, Kr. e. 130-ban pedig, miután a mai Klagenfurt környékén aranyat találtak még több ember érkezett a térségbe, így Aquileiába is. Fontos stratégiai hellyé vált, egyre nagyobb részt képviselt a kereskedelemben, különösen a mezőgazdasági termékek között.
Aquileia eredetileg latin jogú colonia volt, Kr. e. 90-ben vált municipiummá. Megfordult a városban Cicero, Augustus császár is, Tiberius császár szülőhelye volt az egyre bővülő város.
A Római Birodalom idején a város fontos közlekedési csomópont volt, az egyik legfontosabb útvonal a Via Iulia Augusta volt, mely észak felé a Dunához vezetett, Virunum (Klagenfurt), Laurienum (Lorch). Jelentős útvonal volt Pannonia felé is, Aemona, Sirmium városok érintésével és az Adriai-tengerparton, Tergeste és Siscia városokon végigfutó út is innen indult.
Marcus Aurelius idején (168.) az egyik legnagyobb kiterjedésű város volt a birodalomban, lakossága meghaladta a 100 000 főt. 167-ben a markomannok elleni hadjárat során a város egy része elpusztult az ostromban, 238-ban a város a szenátus oldalán harcolt Maximus Thrax császár ellen, és a több hónapos ellenállása miatt a császár elvesztette a háborút a szenátus ellen és öngyilkos lett.
A 4. században a város már jelentős tengerészeti kikötő volt, a kereszténység terjedésével együtt a város püspöke pátriárkai rangot kapott. 381-ben tartottak először a városban zsinatot, ezt több is követte az elkövetkező évszázadokban.
Szintén a 4. században épült meg a városban egy császári palota, Diocletianus császár sok időt töltött e helyen. 340-ben II. Constantin császárt a város falai előtt ölték meg, mialatt megkísérelte elfoglalni Aquileiát Constans öccsétől. A század végén a világ kilencedik legnagyobb városa volt Ausonius számításai alapján.
452-ben a hunok elpusztították a virágzó várost, s ezt követően megtört a fejlődése. A lakosok a közeli lagunákban telepedtek le, s erre az időre datálható Velence születése is.[1] A longobárdok inváziója során 568-ban és 590-ben is újból a háborús pusztítás áldozatat lett, a patriarchátus székhelye is Gradoba került. 606-ban a várost közigazgatásilag két részre vágták, az egyik része a longobárdok uralma alá került, a másik része a Ravennai exarchátus uralma alá tartozott, később Velencéhez került.
A középkorban a pátriarchátus fokozatosan elvesztette a tekintélyét, Poppo, Aquileia pátriarchája többször is próbálta kiharcolni egyházi körökben, hogy fogadják el Aquileia felsőbbségét Grado városa fölött. 1238-ban a patriarchátus székhelye Udinébe került, 1420-ban pedig ugyan visszakerült Aquileiába, ám az már gyakorlatilag velencei fennhatóság alá került. Végül 1751-ben megosztották az aquileiai egyházi kerületet Udine és Görz püspöksége között. Az Aquileiai patriarchátus megszűnt.
[szerkesztés] Fő látnivalók
[szerkesztés] Katedrális
[szerkesztés] Ókori emlékek
[szerkesztés] Híres emberek
[szerkesztés] Itt született
[szerkesztés] Források
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ Harry Hearder: Olaszország rövid története, Meacenas Könyvkiadó, Bp, 1992, ISBN 963 7425 60 8, (40. o.)
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Aquileia hivatalos UNESCO weboldala
- Aquileia hivatalos weboldala
- Aquileiai Archeológiai Múzeum oldala
| Olaszország világörökségi helyszínei |
 |
természeti: | Lipari-szigetek |
 |
| kulturális: | Valcamonica sziklarajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja | Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d’Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | Alberobellói trullik | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi-part | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika |
 |
Ez a világörökségi tárgyú lap még csak csonk (azaz erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
