San Gimignano
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
| San Gimignano | ||
|---|---|---|
|
||
| Közigazgatás | ||
| Ország |  Olaszország |
|
| Megye | Siena (SI) | |
| Polgármester | Marco Lisi | |
| Irányítószám | 53037 | |
| Körzethívószám | 0577 | |
| Népesség | ||
| Népesség | 7105 (2005) | |
| Népsűrűség | 51 fő/km² | |
| Földrajzi adatok | ||
| Tengerszint feletti magasság | 324 m | |
| Terület | 138 km² | |
| Időzóna | CET, UTC+1 | |
| Elhelyezkedése | ||
  San Gimignano
|
||
| San Gimignano weboldala | ||
San Gimignano (Tornyok városa) egy dombtetőre emelt középkori város, mely Toszkánában, Olaszországban Sienától északnyugatra, Firenzétől délnyugatra található. Tökéletes állapotban maradtak fenn a középkori építészet emlékei, a városfal, és a lakótornyok, melyek a város nevezetességei mind a mai napig. San Gimignano híres fehér boráról, a Vernaccia di San Gimignanoról is, melyet a környéken termesztett szőlőből állítanak elő.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Története
San Gimignano egy ókori település romjaira épült, melyet az etruszkok i. e. 3. században alapítottak. A várost a 10. század óta nevezik San Gimignanonak, Szent Geminianus püspök neve után, aki megvédte az itáliaiakat Attila hunjaitól. A középkorban és a reneszánsz időkben a Rómába vezető zarándokút (via Francigena) egyik fontos megállója lett. a város fejlődését ennek és mezőgazdasági termékek kereskedelmének köszönhette. 1199-ben a város függetlenítette magát Volterra város püspökségétől. A városi zavargások gyakoriak voltak, ennek elsősorban a guelf-ghibelin megosztottság volt az oka. Szent Fina, vagy Serafina 13. századi olasz szent San Gimignanóban született 1238-ban, halálának napjáról – 1253. március 12. – azóta is megemlékeznek minden év március 12-én a városban. Tiszteletére szentélyt emeltek, állítólagos háza mind a mai napig megtekinthető. 1300. március 8-án fogadták Dante Alighierit is, aki mint a toszkán guelf liga képviselője látogatott a városba. San Gimignano gazdasága 1348-ig virágzott, amikor az európai pestisjárvány következményeként csaknem egészen elnéptelenedett, majd a későbbiekben másodlagos sorba süllyedt Toszkánában, helyét és nagyságát Firenze vette át. A város fejlődésének megtorpanásának is köszönhető, hogy napjainkig fennmaradtak a középkori vár maradványai, konzerválódott a középkori városstruktúra, megőrződtek a több mint 600-700 éves templomok, lakóházak, lakótornyok és ennek következményeként San Gimignano mind a mai napig az Olaszországba utazó turisták egyik fő célpontja.
[szerkesztés] Főbb látnivalók
A középkori Itáliában a gazdag nemes vagy polgári családok hatalmuk és gazdagságuk mintegy presztízs-szimbólumaként a városokban mind nagyobb, magasabb kőből épült tornyokat emeltek, melyek elsősorban lakásként, de nemritkán erődként funkcionáltak. Amíg más városokban, így Bolognában vagy Firenzében a legtöbb lakótorony a háborúk, földrengések, tűzvészek, vagy a város-átépítések áldozata lett, addig San Gimignano 13 lakótornyának sikerült túlélnie a történelem viharait, és így a város szimbólumaivá válniuk. A tornyok közül csak egy, a Torre Grossa látogatható.
Számos templom, kápolna található a városban, a legismertebbek közül az egyik a Collegiata katedrális, a másik a Szent Agostino templom, freskóik és szobraik, domborműveik a középkori művészet egyedülálló alkotásai.
A városháza (Palazzo del Popolo) tanácstermének büszkesége Lippo Memmi nagyméretű Maestája (1317). Napjainkban az épület képtárként szolgál, Pinturicchio, Benozzo Gozzoli, Filippino Lippi, Domenico di Michelino, Pier Francesco Fiorentino és más híres művész alkotásai csodálhatók meg. A város szívében négy kisebb tér található, a Piazza della Cisterna, Piazza Duomo, ahol a Collegiata áll, a Piazza Pecori és a Piazza delle Erbe. A két főutca, amely észak-déli irányban szeli át a várost a Via San Matteo és a Via San Giovanni.
|
||||
 San Gimignano a közeli dombokról |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Olaszország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Kritériumok | I, III, IV | |||
| Felvétel éve | 1990 | |||
[szerkesztés] Egyéb
- San Gimignano a szülőhelye Folgore da San Gimignano költőnek (1270-1332).
- A középkori lakótornyok is inspriálták az Essexi Egyetem és a Yale Egyetem építészeit az egyetemi kollégiumi épületek tervezésénél és megépítésénél
- A Tea Mussolinivel című 1999-ben készült Zeffirelli-film története is nagyrészt a városban játszódik.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
| Olaszország világörökségi helyszínei |
 |
természeti: | Lipari-szigetek |
 |
| kulturális: | Valcamonica sziklarajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja | Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d’Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | Alberobellói trullik | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi-part | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika |
