Val di Noto
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.
|
||||
 A Szentlélek-templom Ragusában, épült a 18. században |
||||
| Adatok | ||||
| Ország | Olaszország | |||
| Típus | Kulturális helyszín | |||
| Kritériumok | I, II, IV, V | |||
| Felvétel éve | 2002 | |||
Val di Noto ("Notói kerület")[1] egy földrajzi terület Szicília délkeleti részén. Egy mészkő fennsíkon fekszik. 1693-ban a egy erős földrengés során számos település megsemmisült, megrongálódott. A földrengés után a településeket, házakat a környéken található fehér mésztufából újjáépítették szicílai barokk stílusban, a fehér mésztufa házak a tűző napsugarak hatására idővel mézbarnára változtatták színűket. A területen lévő városok közül Noto az egyik legismertebb: napjainkban turista csalogató helynek számít a barokk épületeinek köszönhetően.
A területen található Palazzolo Acreide, mely az ókori Akrai város romjaira épült. Az ókori települést i. e. 664-ben alapították a korinthosziak. A romokat 16. században Tommaso Fazello történész fedezte fel újra, a régészeti ásatások a 19. században kezdődtek meg Gabriele Iudica vezetésével. Az ásatások eredményeképpen sikerült jobban megismerni Szicília ókori történetét.
2002 júniusában az UNESCO Val di Noto nyolc régi városát a világörökség részének nyilvánította, mint a "barokk művészet európai virágzásának emlékeit". A nyolc város: Caltagirone, Militello in Val di Catania, Catania, Modica, Noto, Palazzolo Acreide, Ragusa és Scicli.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ^ A Val kifejezés Vallumot jelent, mely Szicília arab megszállása idején közigazgatási egység volt.
| Olaszország világörökségi helyszínei |
 |
természeti: | Lipari-szigetek |
 |
| kulturális: | Valcamonica sziklarajzai | A Santa Maria delle Grazie-templom és kolostora Leonardo da Vinci Utolsó vacsora c. festményével | Firenze történelmi központja | Velence és lagúnája | A pisai Dóm-tér | San Gimignano történelmi központja | Sassi di Matera | Vicenza városa és Veneto tartomány Palladio által tervezett villái | Siena történelmi központja | Nápoly történelmi központja | Crespi d’Adda | Ferrara: a reneszánsz városa és a Pó torkolata | Castel del Monte | Alberobellói trullik | Ravenna ókeresztény műemlékei | Pienza városának történelmi központja | A 18. századi királyi palota Casertában, a parkkal, a Vanvitelli-vízvezetékkel és a San Leucio komplexum | A királyi rezidencia, Torinó | Botanikus kert, Padova | Portovenere, Cinque Terre és a szigetek (Palmaria, Tino és Tinetto) | Duomo, Torre della Ghirlandina és a Piazza Grande, Modena | Pompeii, Herculaneum és Torre Annunziata régészeti lelőhelyei | Amalfi-part | Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye | Villa Romana del Casale, Szicília | Su Nuraxi di Barumini, Szardínia | Aquileia régészeti lelőhelyei és a patriarkális bazilika | A Cilento és Vallo di Diano Nemzeti Park, Paestum és Velia régészeti lelőhelyeivel és a Padulai karthauzi kolostor | Urbino történelmi központja | Villa Adriana, Tivoli | Verona | Az assisi Szent Ferenc-bazilika és a ferencesrendi műemlékek | A Villa d´Este Tivoliban | A Val di Noto későbarokk városai, Dél-Kelet Szicília | Piemont és Lombardia szent hegyei | Cerveteri és Tarquinia etruszk nekropoliszai | Val d’Orcia | Siracusa városa és Pantalica nekropolisza |Genova, a Le Strade Nuove | Róma történelmi központja, Róma és a Vatikán közös világörökségi helyszínei és a San Paolo fuori le mura bazilika |
